DR. HORVÁTH LÁSZLÓ (FKgP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! A koncessziós törvényjavaslattal kapcsolatos észrevételünket és elképzelésünket dr. Pásztor Gyula hivatali beosztásából adódó teendõi miatt az én feladatom lesz önök elé terjeszteni. Kérem szíves türelmüket. Közhelyszerû igazság, hogy minden készülõ jogszabály értékelése tekintetében alapvetõ szempont annak a vizsgálata, hogy egyrészt a jogszabály milyen társadalmi célokat kíván megvalósítani, másrészt e célok megvalósítása érdekében sikerült-e a hatékonyabb jogi megoldásokat, eszközöket megtalálni, illetve kimunkálni. Különösen igaz ez egy gazdasági-társadalmi célokkal összefüggésben álló javaslatnál, ahol az átalakulóban levõ gazdasági struktúra hatékony szolgálata a legkülönbözõbb szempontok érvényre juttatását igényli. Általános követelmény továbbá az is, hogy az adott, készülõben lévõ jogalkotási produktum összhangban áll-e az általános jogelvekkel és egyéb konkrét jogi normákkal, azaz megfelelõen biztosított-e a jogrendszer egysége. Végül figyelemmel kell lenni arra, hogy a jogdogmatikai tételek érvényre juttatása, a részletmegoldások területén, az egyes részletek kimunkálásánál megfelelõ módon történt-e. Elöljáróban és összegzõen megállapítható, hogy a törvényjavaslat általános célkitûzése helyes. Helyes ugyanis mind társadalmilag, mind gazdaságilag a kizárólagos állami tulajdon tárgyainak, illetve az ezzel összhangban álló tevékenységeknek a megfelelõ védelme és hatékony mûködtetésük biztosítása. Az állami tulajdon, illetve tevékenység ebben a vonatkozásban megfelelõen összhangban állt a gazdaságpolitikai célkitûzéssel, a piacgazdaság megteremtésével és mûködésével is. Itt és most nem valamilyen öncélú állami érdekrõl van tehát szó, mint amilyen a tervutasításos gazdasági rendszer volt, hanem az állami érdeknek a piacgazdálkodás közepette is érvényesülõ megfelelõ védelmérõl, illetve bizonyos monopoltevékenységeknek éppen e törvényekben történõ leghatékonyabb mûködtetésérõl. Elsõdlegesen szükséges az Alkotmánynak, illetõleg a törvényjavaslat vonatkozásában alapvetõ fontosságú polgári törvénykönyv ide vonatkozó szabályozásának a vizsgálata. Az elsõ pillanatra világos, hogy jellegében kettõs, a célokat tekintve azonban egységes jogszabály-módosítási tendenciákról van szó. Az Alkotmányban és a Ptk.-ban természetesen még nem lehet szó az állami tulajdon kizárólagos tárgyaival való tevékenységrõl, ezt a két jogszabállyal kapcsolatban a koncessziós törvényjavaslat tartalmazza. Amennyiben az Országgyûlés e jelen törvényjavaslat vitájával egyidõben tárgyalná meg a Ptk.-nak az állami tulajdonra vonatkozó módosításait, megállapítható lenne, hogy a Ptk.-t módosító törvényjavaslatban szereplõ állami tulajdon kizárólagos tárgyainak a felsorolása összhangban áll a koncessziós törvényjavaslat 1. §-ában levõ felsorolással. A jelenleg mutatkozó szövegezési eltérés nem nevezhetõ lényegesnek, bár indokolt volna, hogy a két jogszabály tökéletesen fedje egymást. A koncessziós törvényjavaslatban a tevékenységi körök felsorolása, illetve az ezzel összefüggõ tevékenységek ugyancsak jogszabályi leltára mind csak elõfeltétele a legdöntõbb kérdés rendezésének, illetve az ezzel kapcsolatos kérdések részletezésének. A fõ kérdés az, hogy az értékesítés, illetve a mûködtetés milyen módon, milyen gazdasági és jogi premisszák alkalmazásával megy végbe, hogyan valósul meg. A törvényjavaslat nevesített szerzõdési formát érvényesít. A koncessziós szerzõdést tekinti alapvetõen a monopoltevékenység hasznosítási módjának úgy, hogy ez a monopólium a tevékenység engedélyezése szempontjából illeti meg az állami, illetve az önkormányzati szervet. A tevékenység folytatása ugyancsak a bûnös értelemben monopolhelyzetet élvezõ gazdasági egységek számára biztosított. Ezt a törvényjavaslat indoklása a következõk szerint fogalmazza meg. A kizárólagos állami erõforrások gazdaságos hasznosítása, a külföldi mûködõtõke bevonása jelentõs volumenû befektetési lehetõségek biztosítása és ezek felhasználásával a nemzet szellemi és anyagi javainak a gyarapítása az ország jelenlegi gazdasági állapotában szükségessé teszi az állami monopóliumok hasznosítási lehetõségeinek szerzõdéses konstrukcióban történõ átengedését tõkeerõs vállalkozók számára. A koncessziós szerzõdés csak relatíve új intézménye jogunknak, közelebbrõl polgári jogunknak, az, a preambulumban foglalt kitétel, hogy jogi történelmünkben ismert jogintézményrõl van szó, félreérthetõ, mert az állami tulajdonnal kapcsolatos bérbeadása hazai jogunkban mind ez ideig csak kivételesen érvényesült. Kétségtelen viszont, hogy jogilag, formailag egy bérlethez, pontosabban jogok bérletéhez leginkább hasonlító intézményrõl van szó. Eme dogmatikai részigazság mellett azonban nyomatékosan világossá kell tenni, hogy itt tulajdonképpen új, sui generis jellegû, nevesített szerzõdésrõl van szó, amelyre a Ptk. rendelkezései vagy egyáltalán nem, vagy csak igen áttételesen alkalmazhatók. Nyomatékosan egyértelmûvé kell tenni azt is, hogy a bérletre mint nevesített Ptk.-beli szerzõdésre vonatkozó jogszabályok e körben nem alkalmazhatók. Mindez azonban természetesen nem zárja ki a szerzõdési jog általános elveinek alkalmazhatóságát, mint például a visszterhesség, relatív piaci esélyegyenlõség. Ugyanakkor a szerzõdési jogra általában jellemzõ diszpozitivitás elvei épp a szabályozás részletezésének tükrében kevésbé érvényesülnek, mint az egyéb nevesített szerzõdéseknél. Más szempontok szerint vizsgálva a törvényjavaslatot, megállapítható, hogy a jogforrási hierarchiát tekintve a törvényjavaslat privilegizált törvénynek tekinthetõ. Ezt a tételt támasztja alá az 1. § (1) bekezdésének második fordulata, amely kimondja: az egyes tevékenységek folytatásának módját, feltételeit meghatározó ágazati törvények csak e törvény kifejezett felhatalmazása esetén rendelkezhetnek. Csak helyeselhetõ, hogy a törvényjavaslat az általánosan kötelezõ elõírások mellett a specialitások érvényre juttatása érdekében beszél úgynevezett ágazati törvények megalkotásának szükségességérõl, illetõleg lehetõségérõl. Ezzel azonban a javaslat nem válik egyértelmûen keretjogszabállyá. Ilyennek ugyanis csak az általános elveket, célkitûzéseket és a szabályozási tendenciákat tartalmazó jogszabályokat tekinthetjük. A javaslat fõ tendenciák leszögezése mellett igen nagyszámú, a részleteket is érintõ normatív rendelkezést tartalmaz. Az általános szabályok szerint ugyancsak törvény formájában megfogalmazott jogszabály az ágazati törvény. A jelen törvényjavaslatnál az általánosan irányadó imperatív jelleg sajátos feloldásáról van szó, amikor a permisszivitás nem alacsonyabb szintû, hanem ugyanolyan szintû jogszabály részére biztosított. Az imperativitás, permisszivitás értékelésekor beszélünk a jogszabály kongenciájának, illetve diszpozitivitásának kérdéseirõl. szemben az imperatív jelleggel, itt nem a jogszabály eltérésérõl, hanem a felek megállapodásának lehetõségérõl van szó. Álláspontom szerint a törvényjavaslatnak ki kell mondania, hogy az általános polgári jogi szabályoktól eltérõen a törvényjavaslat által szabályozni kívánt nevesített szerzõdés törvényi rendelkezései általában kogensek. Diszpozitív jelleg csak ott van, illetõleg ott lehet, ahol errõl ez a jogszabály kimondottan így rendelkezik. Összevetve az általános polgári jogi szerzõdési szabályokkal, ki kell mondani, hogy a koncessziós szerzõdéseknél a kogenciák fokozott mértékben érvényesülnek. Ha a kogencia az alapelv, akkor zavar a törvényjavaslat 1. § (2) bekezdése, amely pályázat kiírását, illetve koncessziós szerzõdés megkötését az ágazati törvény számára mellõzhetõvé teszi. Ez nyilvánvalóan visszaélésre adhat alkalmat. Ha tehát egy rendelkezésre egy bizonyos speciális területen szükség van, úgy ezt a koncessziós törvényben pontosan és ugyanolyan tételes felsorolással, mint azt a javaslat 1. § (1) bekezdése teszi, meg kell határozni. Nem lehet tehát egy jövõbeni idõpontra egy ágazati törvény részére felhatalmazást adni. Ehhez kapcsolódóan vitatom, hogy az állam nevében pályázatot kiírók, az elbírálók és a konceszsziós szerzõdést megkötõ személy, nevezetesen az ágazati miniszter ezt a jogkörét minden kontroll nélkül végezhesse. Ez részben tévedésre, részben pedig visszaélésre adhat alkalmat. A törvényjavaslat ezen rendelkezése tehát feltétlenül pontosításra szorulna. Végül foglalkozni kívánok a koncepciós koncessziós szerzõdésekhez szükséges hatósági engedélyek jogi megítélésével, ennek a törvényre gyakorolt hatásával. Jogdogmatikai, illetve gyakorlati szempontból aggályosnak tartom a törvényjavaslat 20. §-a (3) bekezdését, mely szerint ugyanis, ha a koncessziós társaság a koncessziós szerzõdés megkötésétõl, illetõleg a hatósági engedély visszavonásáról rendelkezõ, valamint a tevékenység gyakorlását megtiltó határozat közlésétõl számított 6 hónapon belül nem válik a tevékenység gyakorlására jogosulttá, az állam, illetõleg az önkormányzat nevében eljáró személy, illetve szerv a koncessziós szerzõdést egyoldalúan megszüntetheti. A Ptk. 215. §-a alábbi bekezdései szerint pedig, ha a szerzõdés létrejöttéhez harmadik személy beleegyezése vagy hatósági jóváhagyás szükséges, ennek megtörténtéig a szerzõdés nem jön létre, de a felek nyilatkozatukhoz kötve vannak. Kötöttségétõl bármelyik fél szabadul, ha az általa a másik féllel közölt megfelelõ határidõn belül a harmadik személy a beleegyezés, illetõleg a hatóság a jóváhagyás felõl nem nyilatkozik. A beleegyezés, illetõleg a jóváhagyás megtörténtével a szerzõdés - ha jogszabály kivételt nem tesz - megkötésének idõpontjától kezdõdõ hatállyal jön létre. Harmadszor: beleegyezés, illetõleg jóváhagyás hiányában a szerzõdésre az érvénytelenség jogkövetkezményeit kell alkalmazni. Egyértelmû tehát, hogy a hatósági engedély hiánya a szerzõdés érvénytelenségét, illetve a célzott következmények be nem álltát eredményezi. Továbbra is fontos kérdés, hogy a törvényjavaslat milyen formában épül be jelenlegi jogrendszerünkbe. Ha ugyanis elfogadható az, hogy a koncessziós törvény a Polgári Törvénykönyv szerzõdésekre vonatkozó általános szabályaival szemben nem tartalmaz eltérõ rendelkezéseket, úgy ennek a speciális, nevesített szerzõdéses érvénytelenségének kezdõ idõpontja sem lehet eltérõ. A kérdés az, hogy ex nunc vagy ex tunc az érvénytelenség kezdõ idõpontja. A törvényjavaslat 20. § (2) bekezdése az elõbbi hatályú érvénytelenségrõl szól. Ez így esetleg elfogadható. Egyéb esetekben azonban a visszamenõ hatályú érvénytelenség kimondása kell, hogy a fõ szabály legyen. Köszönöm szíves türelmüket. (Taps.)