DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! A világ ismétli önmagát. Hogy marxi vagy hegeli módon, azt a történelem és a közigazgatási bíráskodásunk gyakorlata fogja bizonyítani. Képviselõtársaim! Kerek 100 esztendõvel ezelõtt, 1891-ben ugyanaz a probléma foglalkoztatta a képviselõházat, mint néhány hónappal ezelõtt az Alkotmánybíróságot és jelenleg minket. Pontosan 1891-ben született a XXXIII. törvénycikk, amely kimondta a közigazgatási rendszer rendezését, és a kormányt arra utasította, hogy nyújtson be törvényjavaslatot a közigazgatási bíráskodásról. Ennek az indoka is kisértetiesen hasonló volt az Alkotmánybíróság indokolásához. Mint ahogy a miniszter úr az elõterjesztésében is elmondotta, 1883-ban Magyarországon létrejött az elsõ pénzügyi közigazgatási bíráskodás. Miután ez csak pénzügyekre és adóügyekre korlátozódott, ezért a jogállamiság kerékkötõjének tartotta a tisztelt törvényhozás ezt a jogszabályt, és ezért utasította a kormányt arra, hogy hozzon egy egységes, átfogó, közigazgatási bíróságokról szóló jogszabályt. Az elõterjesztõk olyan szervezetre gondoltak, amely több alsófokú közigazgatási bíróságon alapul. 1893-ban, tehát az utasítást követõen két évvel Hieronimy Károly belügyminiszter ezen elv alapulvételével törvényjavaslatot tett minden megyében egy-egy elsõfokú és ezen felülálló egy felsõfokú közigazgatási bíróságról. A képviselõház bizottsági viták után olyannyira átdolgozta ezt az egyébként korszakalkotó javaslatot, hogy az elõterjesztésbõl mindössze egyetlenegy közigazgatási bíróság maradt. 1896 májusában fogadták el a törvénytervezetet azzal, hogy az 1897. január 1-én lép majd hatályba, hogy a bíróság felkészüljön személyileg, technikailag a munka fogadására. Az utasítástól a hatályba lépésig tehát eltelt hat év. Ez minden bizonnyal nagy idõpazarlás volt. Ezzel szemben a mi Alkotmánybíróságunk olyan szûkre szabta az idõt, mely az érdemi munkát úgy a Parlamentben mint elsõsorban a bíróságok mûködését érintõen lehetetlenné tette. Tisztelt Képviselõház! Az 1896. évi XXVI. törvénnyel megszületett a magyar királyi közigazgatási bíráskodás. Engedjék meg, hogy a hasonlatosságok miatt néhány mondattal kitérjek erre. E törvény 18 ügykörben tette lehetõvé a bíróság elõtti eljárást. Ezek közül a leglényegesebb volt a közegészségügy, a vallás-, a vízjog-, a közút-, a vámügy, az állategészségügy, az erdészetügy, a vadászat-, a halászat-, az adó- és az illetékügy. Csodálatos dolog volt áttanulmányozni az ezredforduló jogalkotóinak a problémáit. Elsõsorban, hogy mi indokolta számukra a közigazgatási bíróság létrehozását. Engedjék meg, hogy szó szerint idézzem az indokolást. "Ennek szükségessége azon alapul, hogy a közigazgatási eljárás kevésbé volt képes az egyéni jogokat tiszteletben tartani. A közigazgatási eljárás a természete miatt az általános érdekek szempontjából van hivatva eljárni, és eljárásában ki van téve annak, hogy az egyéni jogokat elhanyagolja. Gyakran az eljárás eredménye jutott az egyén tudomására, ebbõl adódóan több az egyéni sérelem. A magasabb fokú közigazgatási határozat esetleg éppúgy ki van téve annak, hogy az egyéni jogokat elhanyagolja. Ellenben a bíróságok a bírói függetlenség szervezeti biztosítékával mûködnek. Ez nagyobb biztosítékot nyújt az egyéni jogok biztosítására. A bírói eljárás további elõnye, hogy az érdekelt felek meghallgatásával történik." Száz évvel ezelõtt a közigazgatási bíróság felállításáért küzdõk kijelentették: a közigazgatási határozatok bíróság által való ellenõrzését a jogállam egyik alapkövének tekintik. Hogy hol mûködjenek ezek a bíróságok, erre már akkor három teóriát dolgoztak ki: a közigazgatási bíróságok keretében, a rendes bíróságok keretében vagy közigazgatás hatáskörén belül biztosítsanak bírói lehetõséget. Ez a harmadik javaslat nagyon rövid életû volt, míg az elsõ és második javaslat napjainknak is élõ problémája. Néhány érdekes fejtegetésre szeretnék még a múltba visszatérni. Elõdeink azon vitatkoztak 100 évvel ezelõtt, mikor lehet igénybe venni a közigazgatási bíróságot. Két formája köré csoportosult a vita. Az egyik, hogy minden sérelem esetén, a másik pedig hogyha kimerítik az elõtte adott közigazgatási lehetõségeket. Csupán megjegyzem, hogy a Kormány beterjesztése ezt a második variációt támogatja. Hatáskörét illetõen is két álláspont alakult ki. A bíróság elé vitt ügyben érdemében döntsön, vagy megsemmisítõ cassaciós joggal éljen. Ez esetben is a Kormányunk az elõterjesztésében többségében él a cassaciós joggal, viszont felsorolja azokat az eseteket, amikor a bíróság nagyon helyesen az ügy érdemében is dönthet. Az ezredfordulón Európában Magyarország és Poroszország volt, amely egységesen képviselte azt az álláspontot, hogy taxatíve felsorolták, hogy milyen esetekben lehet közigazgatási bíróságokhoz fordulni. A magyar 18-at sorolt föl, míg a fejlettebb európai államok nyilván amellett voksoltak, hogy minden közigazgatási határozat megtámadható, és csak a kivételeket sorolták fel. Tisztelt Ház! Az 1896-ben létrehozott közigazgatási bíróságot, illetve az 1907-ben szervezett hatásköri bíróságot 1949-ben felszámolták, de a közigazgatási bíráskodást teljesen nem törölték el. A tételes jog szûk körben lehetõvé tette néhány határozat bírósági felülvizsgálatát. Ezt követõen a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata tekintetében 1957-ben következett be változás. Az államigazgatási eljárás általános szabályairól rendelkezõ 57. évi IV. törvény által biztosított bírói utat 1981-ig a fokozatos kiterjesztés jellemezte. Ennek ellenére az 1891-ben megszületett és ma is hatályos szabályozás szerint a bírói felülvizsgálat lehetõsége a közigazgatási ügyek kis részére terjed ki. Tisztelt Országgyûlés! A közigazgatási bíráskodásra, az ítélkezõ szerep betöltésére a bíróságok szervezeti felépítésének és mûködésének általános sajátosságai teszik különösen alkalmassá. A bírósági tevékenység ugyanis lényegesen különbözik a közigazgatásitól. A bíróságok ítélkezõ tevékenységükben függetlenek, pártatlanok, tárgyalásuk nyilvános. Csak a bírósági eljárás során biztosítható az ügyfelek egyenlõsége. A közigazgatási bíráskodás kiszélesítése a közigazgatási munka korszerûsítésének fontos eleme. A közigazgatási bíráskodás tehát a bírói ítélkezõ tevékenység egyik funkcióját valósítja meg, melynek során a bíróság nemcsak egyszerûen a jogviták feloldásának a fóruma, hanem a törvényesség megtartásának fontos politikai biztosítéka is. Tisztelt Országgyûlés! A közigazgatással szemben az a társadalmi követelmény érvényesül, hogy feladatát gyorsan, szakszerûen és a törvényesség megtartásával oldja meg. A törvények megtartása nemcsak alapvetõ jogi, hanem egyben hasonló értékû politikai kérdés is. A módosított Alkotmány 50. §-ának (2) bekezdése ezért kimondja, hogy a bíróság ellenõrzi a közigazgatási határozatok törvényességét. A bírósági felülvizsgálattal kapcsolatos jogszabályokat tehát összhangba kell hozni az Alkotmány rendelkezésével. A törvényesség megtartásának biztosítékait elsõsorban a közigazgatás rendszerében kell kiépíteni. A közigazgatási szervek határozatának bírósági felülvizsgálatára a közigazgatási jogorvoslati eszközök kimerítése után fennmaradó jogsérelem orvoslása érdekében kerül sor. E megszorítás fenntartása mellett is csak megközelítõleg lehetne megbecsülni a várhatóan a bíróság elé kerülõ ügyek számát. A közigazgatási hatáskörrel rendelkezõ szervek öszszetétele, felépítése igen sokféle. Csak a megszûnt tanácsi szakigazgatási szervek hatáskörébe tartozott hatósági ügyek esetében valószínûsíthetõ, hogy a korábbi gyakorlatnak megfelelõen a befejezett ügyek hány százalékában fordulnak majd az ügyfelek bírósághoz. Az ún. szakhatósági határozatok esetében, ahol korábban szinte egyáltalán nem volt bírósági út, még ilyen becsléssel sem lehet élni. Mindezekre tekintettel a Kormány a nemzetközi tapasztalatokat is felhasználva körülbelül évi 30-40 ezer bírósági üggyel számol a korábbi, évi körülbelül kétezer ügytípus helyett. Ez a hatáskörbõvülés tehát nyilvánvalóan szükségessé teszi a bíróságok létszámának bõvítését, illetve az ehhez elengedhetetlenül szükséges személyi és tárgyi feltételek megteremtését. Itt érdemel említést a törvényjavaslattal kapcsolatban az a tény, hogy az Országgyûlés együtt tárgyalhat egy állami szerv, jelen esetben a bíróság hatáskörének bõvülésérõl és annak költségvetési fedezetérõl. Bár a közigazgatási bíráskodás bevezetése kapcsán nem vitatkozhatunk arról, hogy az anyagi kihatásai mellett is szükség van-e rá, azonban érdemes felhívni a figyelmet, hogy a hatáskör-megállapításnak és a hozzá kapcsolódó költségvetési fedezet biztosításának együttes tárgyalása a jövõben is követendõ gyakorlat legyen. Tisztelt Országgyûlés! Az Alkotmánybíróság 1990. december 22-én meghozott határozatával megsemmisítette azokat a jogszabályi elõírásokat, amelyek korlátozzák a bíróság által felülvizsgálható közigazgatási határozatok körét. Az Alkotmánybíróság döntése alapján 1991. április 1. napjától az Alkotmány rendelkezésének megfelelõen minden közigazgatási határozat felülvizsgálható a bíróság által, tehát 1991. április 1. napjától az ügyfelek a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kérhetik, függetlenül attól, hogy a tisztelt Ház ezt a beterjesztést elfogadja-e vagy sem. Ahogy az elmondottakból nyilvánvaló, nem állnak rendelkezésre ehhez azok a szabályok, amelyek a szûk, de indokolt kivételek körét meghatározhatják, illetve amelyek a bírósági eljárás szabályait az új rendelkezésekhez igazítják. A józan megfontolás azért amellett szól, hogy a törvény megalkotásával magunk is segítsük elõ az Alkotmányban biztosítható jog megvalósíthatóságát, ma még elsõsorban csak a várhatóan amúgy is hatalmas mennyiségû hatósági ügyben. Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum képviselõcsoportja nevében kérem, hogy a beterjesztett törvényjavaslatot szíveskedjenek elfogadni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps jobbról.)