DR. KELEMEN ANDRÁS népjóléti minisztériumi államtitkár: Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, Deutsch Tamás képviselõtársam elõttem elmondott hozzászólása is meggyõzhetett mindnyájunkat arról, hogy ez az elosztási rendszer milyen alapvetõ hibákkal mûködik, és hogy itt igazságosságra igazán sohasem számíthatunk. Lehet foltozgatni ezt a rendszert, de így mûködni nyilvánvalóan eredményesen nem lehet. Én arra szeretnék ennek kapcsán visszatérni, amit a korábbiakban Halász István képviselõtársunk vetett föl. Rendkívül fontos szempont a szabad szervezkedés általában, és ezt nem vettük tekintetbe akkor, amikor elosztunk így pénzeket meglevõ szervezetek számára. Ennek egy speciális esete az, amikor az egészségügyi, rehabilitációs, prevenciós és egészségmegõrzési tevékenységet folytató szervezetekrõl van szó, mert ott különösképpen megfontolandó ez a szempont. Mégpedig azért, mert ha belegondolunk abba, hogy itt elsõsorban olyan emberek szövetségeirõl, szövetkezéseirõl van szó, akik valamilyen szempontból - elsõsorban egészségügyi és szociális szempontból - hátrányos helyzetben, esetleg halmozottan hátrányos helyzetben vannak, ezeknek az embereknek a szervezett önkifejezése nagymértékben gátolt. Ennek következtében nagyon sokszor megbélyegzéssel küzdenek az önérvényesítésben, és ennek következtében az õ részükrõl egy különlegesen nagy értékû és állampolgári egyenlõséget fölmutató tett az, ha úgy döntenek, hogy egy olyan szervezetbõl, amelyikben formálisan vettek csak részt, ebbõl kilépnek és egy más szervezetet alakítanak. Mivel Halász István képviselõtársamnak a javaslatában egyúttal a helyzet anyagi megoldására is van lehetõség, anélkül, hogy plusz pénzeket kellene bevonni, én ezt rendkívül nyomatékosan ajánlanám a tisztelt Országgyûlés figyelmébe. Köszönöm szépen.