DEUTSCH TAMÁS (FIDESZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Elöljáróban engedjék meg, hogy csak egy rövid megjegyzést hadd fûzzek dr. Hasznos Miklós képviselõtársam elõbb elmondott felszólalásához. Soha nem mertem és ma sem merem magamat összehasonlítani azokkal a képviselõtársaimmal és nem képviselõtársakkal, akik ebben az országban sokkal többet szenvedtek nálam, valóban, Rákosi és Kádár börtöneiben. Azzal nem merem magam összehasonlítani, hogy volt szerencsém nyolc napig a Jakes-diktatúra börtöneiben a vendégszeretetet élvezni, és egy "laza" pénzbírsággal végzõdött bírósági ítéletet mondhatok a magaménak. Azonban arról tájékoztathatom Hasznos Miklós képviselõtársamat, hogy hazaérkezésemet követõen Fónay Jenõ úr, aki a Politikai Foglyok Szövetségének akkor is és most is elnöke volt, nagyon kedves hangú táviratban üdvözölt engem, és felajánlotta, hogy legyek a Politikai Foglyok Szövetségének a tagja. Én akkor ezt visszautasítottam, mert úgy ítéltem meg, hogy az ember egyszerre csak egy pártnak lehet a tagja - én akkor FIDESZ-tag voltam már, a Politikai Foglyok Szövetsége akkor is, és mint most megtudtuk, március 12-éig pártként mûködött -, bár nagyon örültem ennek az invitálásnak. úgyhogy majdnem volt egy FIDESZ-es tagja a Politikai Foglyok Szövetségének, csak azért nem lett, mert pártként mûködött. Tudom, nagyon furcsa helyzetben vannak, vagyunk mindannyian most itt, parlamenti képviselõk, mert egyre-másra halljuk különbözõ társadalmi szervezetek neveit, és a nevek mögött az ad hoc bizottság javaslatait, hogy mekkora összeget javasol neki megszavazásra. Szinte követhetetlen a számunkra, hogy melyik gyermek- és ifjúsági szervezet, melyik környezetvédõ szervezet, melyik mozgássérülteket vagy más fogyatékosokat tömörítõ érdekképviseleti szervezet mennyi pénzt kaphat, kapjon vagy mennyi pénzt ítélünk szükségesnek neki. Ugyanakkor azt is tudnunk kell - túlzás nélkül -, nem kis izgalommal figyelik most, ha még van egyáltalán élõ tévéközvetítés, ezeknek a társadalmi szervezeteknek a vezetõi, tagjai azt, hogy a Parlament mennyi támogatást szavaz meg számukra 1991. évre. Azt hiszem, az sem túlzás, ha azt mondjuk, sok társadalmi szervezet számára ez a lét vagy nemlét kérdése. Ennek megfelelõen én mélyen egyetértek Halász István képviselõtársammal - nem a javaslatával, hanem azzal, amikor rövid felszólalásában az elõbb azt mondta, hogy valóban a szabad szervezkedésrõl, azokról az elvekrõl és politikai értékekrõl van szó, habár áttételesen, anyagi értelemben, amely politikai elveket és politikai értékeket mind a hat párt valamennyi képviselõjelöltje, akár a választási kampányában, akár most, mint megválasztott parlamenti képviselõ, mint politikus támogat. Az is nyilvánvaló - remélem, nyilvánvaló az önök számára is -, hogy ami most történik, az már egy rég eldõlt játszma. Ez a játszma valamikor 1990. december 30-án, este 10 óra körül dõlt el, ha egészen jól emlékszem, amikor itt, mi, a Magyar Köztársaság Parlamentjének képviselõi megszavaztuk vagy nem szavaztuk meg az 1991. évi állami költségvetést. Hisz abban a költségvetésben lett meghatározva az a 400 millió forint, amely 400 millió forintot szét lehet osztani a különbözõ társadalmi szervezetek számára. Akkor döntöttük el azt - döntötték el azok, akik elfogadták a költségvetésnek ezt a pontját, vagy magát az egész költségvetést -, hogy ennyi, ilyen kevés pénzt szánunk 1991 folyamán a különbözõ tevékenységi formát ûzõ társadalmi szervezetek támogatására. Ennek megfelelõen, én csodálkozom azon, amikor ma ezt a költségvetést megszavazó kormánypárti képviselõk azon sajnálkoznak, milyen kevés ez a pénz. Én azt hiszem, hogy ez késõ bánat, valamikor alig két és fél, három hónappal ezelõtt kellett volna jobban meggondolni ezt a kérdést, és nem 400 millió forintot, hanem több pénzt megszavazni a költségvetésnek e pontjánál. Valóban, csodálatra méltó az a tevékenység, amit a Parlament igen tisztelt különbizottsága végez most, végezni fog jövõre - amikor évrõl évre, reményeik szerint és a mi reményeink szerint igazságosan próbálják valahogy elosztani az egyre kevesebb pénzt. Ennek ellenére, hogy ez a tevékenység csodálatra méltó, én azt hiszem, hogy a magyar Parlament már eddig is tudott egy döntésével példát mutatni arra, hogy nemcsak ez az egyetlenegy járható út. 1991. II. hó 11-én a Parlament a 6/1991-es számú országgyûlési határozatában, amikor úgy döntött, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségi szervezetek számára juttatható 200 milliós költségvetési támogatást nem osztja el, bármilyen meglepõ, ezek között a szervezetek között, hanem ennek a pénznek a pontos, a szervezetek testére szabott összegének a meghatározását a különbözõ nemzeti és etnikai kisebbségi szervezetekre bízza, õk egyezzenek meg egymással; nem próbált egy parlamenti bizottság beleavatkozni a különbözõ nemzeti kisebbségi és etnikai szervezetek belsõ ügyeibe, kívülrõl meghatározni egy egyszerû pályázat alapján, hogy 1991 folyamán mekkora összegre van szükségük, hanem volt olyan bölcs a Parlament, ezzel a döntésével ezt a nagyon nehéz feladatot a különbözõ kisebbségi szervezetekre ruházni. Azt hiszem, hogy ez mindenképpen járható út. Járható út azért, mert mi magunk gondoltuk úgy alig egy hónappal korábban, hogy ez a nemzeti és etnikai kisebbségi szervezetek esetén járható. Én azt hiszem éppen ezért, hogy most is, e döntésünk elõtt is talán érdemes lenne megfontolni, hogy például - mondjuk - a gyermek- és ifjúsági szervezetek esetén nem próbáljuk a különbözõ pályázatok alapján egyszeri olvasatra eldönteni azt, hogy egy szervezetnek 750 000 vagy 1 228 000 forintra van szüksége, amit szerintem nyugodt szívvel élõ ember nem tud eldönteni, hanem megpróbáljuk azt az utat járni, hogy ezt a 97,1 millió forintot, bár reményeim szerint ez - mondjuk - jövõre mindenképpen több lesz, megpróbáljuk úgy eldönteni, hogy ezt a pénzt próbálják a gyermek- és ifjúsági szervezetek közös megegyezés alapján eldönteni. Nem egy gyermek- és ifjúsági szervezet, nem a gyermek- és ifjúsági szervezetek egy csoportjának a szövetsége, hanem az összes pályázó, vagy most nem pályázott gyermek- és ifjúsági szervezet leülve egy asztalhoz, próbálja meg eldönteni: õk maguk, akik ismerik egymást, ismerik a feladatokat, ismerik azt, hogy mennyi pénzre lehet jogosan pályázni egy szervezetnek. Próbálják meg õk eldönteni ezt a kérdést. Még egyszer mondom, hogy rettentõ nagy csodálattal figyelem vagy figyeltem a parlamenti bizottság munkáját, amelyik próbálta megfogalmazni javaslatát a társadalmi szervezetek költségvetési támogatására vonatkozólag. Ennek ellenére engedjék meg, hogy a már elõbb félig-meddig említett gyermek- és ifjúsági szervezetekre vonatkozó javaslattal kapcsolatban néhány észrevételemnek hadd adjak hangot, méghozzá azért, mert itt ebben a javaslatban, ami az 1989-es számon olvasható, annak a II. fejezetében ugyebár 27 gyermek- és ifjúsági szervezetet javasol támogatni a bizottság. Ebben a 27 pontos javaslatban van néhány olyan súlyos hiba, ami mindenképpen bizonytalanná tesz, hogy nem fordul-e elõ a másik három fejezetben ehhez hasonló súlyos hiba, úgyhogy ha megengedik, akkor most ezt igen röviden próbálom Önöknek elmondani. Ennek a javaslatnak már a II. fejezet 3. pontjában a Magyarországi Gyermekérdekek Fórumának tiszántúli tagozata kap - lényegtelen, hogy mennyit - éppen 750 000 forintot, amit mindenképpen helyesnek tartok, és semmiképpen sem ettõl a szervezettõl próbálom elvitatni ezt az összeget, azonban szeretném felhívni az önök és különösen a bizottság figyelmét arra, hogy az anyaszervezet, a Gyermekérdekek Magyarországi Fóruma mint nyitott tagszervezet kap költségvetési támogatást. Ennek megfelelõen eléggé meglepve olvasom, hogy ennek a szövetségnek - ennek a rendkívül hasznos és fontos tevékenységet folytató szövetségnek egyik tagozata, jelesül a tiszántúli tagozata külön még 750 000 forint költségvetési támogatást kap akkor, amikor az anyaszervezet - mondjuk -, ha elosztom a 49 milliót 18-cal, körülbelül 1,3 millió forintot úgyis kap, tehát ezt mindenképpen értelmetlennek gondolom. Kérem szépen a bizottság igen tisztelt tagjait, hogy nézzék meg, hogy helyes volt-e a javaslatuk. A javaslat 7. pontjában az Agria Agrár és Falusi Ifjúsági Szövetségnek javasol a bizottság 4 500 000 forint költségvetési támogatást. A javaslat legelején az indoklásrészben felsorolja a bizottság azt, hogy mely elvek alapján kaptak pénzt vagy kapnának pénzt a javaslatuk szerint a különbözõ szervezetek, és melyek azok az elvek, amelyek alapján nem akarják azt, hogy költségvetési támogatást kapjanak szervezetek. Itt azt mondja a javaslat, hogy a politikai pártok és szervezetek, valamint a politikai mozgalmak ne kapjanak költségvetési támogatást. Most információm szerint ez az általam említett Agrár és Falusi Ifjúsági Szövetség alapító tagja volt a Demokratikus Ifjúsági Szövetségnek, rövidebb nevén a DEMISZ-nek, semmiképpen sem ezért gondolom azt, hogy ne kapjanak õk pénzt, nem boszorkányüldözés jegyében szeretnék felszólalni, de akinek valaha valami köze volt a DEMISZ-hez vagy valamiféle baloldali gondolathoz, az soha az életben egy fillért ne kapjon többet, ezt én mindenképpen túlzásnak érzem. De azt hiszem, mindenféleképpen fontos megfontolni, hogy egy DEMISZ szakszervezetként létezett, ma már a DEMISZ-bõl kivált, saját magát politikai szervezetnek tituláló szervezet miért kap pénzt akkor, amikor más politikai szervezetek nem kapnak pénzt. És ennek a szervezetnek az elnöke az az úriember, aki nem is oly rég még az Agrárszövetségnek volt az alelnöke. Nem hiszem, hogy most véletlenül a politikai pályafutását felhagyva egy egyéb szervezetnél szeretne tevékenykedni. Véleményem szerint ambiciózus politikusi karrierre vágyik, csak most egy ifjúsági politikai szervezetnek az élén. Ugyanígy csodálkozom azon, hogy a magyarországi ifjúsági szervezeteknél utolsó helyen fel van sorolva a Kereszténydemokrata Fiatalok Szövetsége. Még egyszer mondom, semmi gondom nincs ezzel a szövetséggel sem, csak emlékeim szerint a Kereszténydemokrata Fiatalok Szövetsége mint párt indult 1990 márciusában az országgyûlési választásokon, a Politikai Foglyok Szövetségéhez hasonlóan azóta már pártból visszalépett társadalmi szervezetté, de politikai ifjúsági társadalmi szervezetté. Tehát amikor a 47 nyitott tagszervezet közül a politikai ifjúsági szervezeteket kihúzták a bizottság tagjai, csodálkozom, hogy miért maradt bent a Kereszténydemokrata Fiatalok Szövetsége, amelyik ugyancsak más, mondjuk, a Baloldali Ifjúsági Társasághoz vagy a Demokrata Fórum ifjúsági szervezetéhez hasonlóan politikai ifjúsági szervezet. Ugyancsak csodálkozom azon, hogy hogyan kerülhette el a bizottság figyelmét az, hogy a Magyarországi Ifjúsági Irodák Országos Szövetsége milyen társadalmi szervezet is. Ha emlékeim nem csalnak, a Magyarországi Ifjúsági Irodákat annak idején állami szervezet, az Állami Ifjúsági Hivatal, tehát egy kormányzati szerv, a magyar állam hozta létre, hogy ezek az ifjúsági irodák valóban nagyon hasznos tevékenységet végezzenek, de ezeknek az irodáknak a mûködési költségeit az állam fogja fedezni. Most miután rájött a kormányzat, hogy nehezen tudja ezeknek az ifjúsági irodáknak a finanszírozását megoldani, létrehozott, létrehozatott a 14 ifjúsági irodából egy társadalmi szervezetet, és most már mint társadalmi szervezet, mint kizárólag jogi személyiségek által létrehozott társadalmi szervezet igényel költségvetési támogatást, és kapna is a javaslat szerint nem kevesebbet, mint négy és félmillió forintot, ami ugyancsak meglepõ, mert véleményem szerint nem az a járható út, hogy ha az állam az állami funkciókat tovább nem tudva finanszírozni, társadalmi szervezeteket hoz, hozat létre a különbözõ állami intézményekkel, és ezek az állami intézményekbõl álló társadalmi szervezetek társadalmi szervezetként a társadalmi szervezetek számára elkülönített pénzbõl igényelnek költségvetési támogatást. Két érdekességre szeretném még végül felhívni az Önök, illetve talán háromra az Önök figyelmét. méghozzá arra, hogy milyen lehetetlen módon történt a pénzek odaítélése, és rettentõen szégyellem magamat, hogy most kénytelen vagyok megnevezni két javasolt társadalmi szervezetet, mert én úgy gondolom, hogy rettentõen hasznos tevékenységet folytatnak, mind a kettõnek ennyi, vagy még több pénzt gondolok szükségesnek, azonban fontosnak érzem a lehetetlen helyzetre rávilágítani. Ugyancsak a II. fejezet 11. pontjában a Kemény Gábor Iskolaszövetség kapna 150 000 forintot, valamint a 25. pontban az E-klub Egyesület kapna 100 000 forintot. Rettentõen kis összegekrõl van szó. A Kemény Gábor Iskolaszövetség egy nagyon kiváló eredményeket felmutató sarkadi iskolakísérlet, míg az E-klub egy általam is sokszor látogatott igen kiváló budapesti ifjúsági klubként mûködik. Tehát egyáltalán nem sajnálom tõlük a pénzt. Csak azon csodálkozom, hogy ez a javaslat azt jelenti-e, hogy Magyarországon egyetlenegy olyan ifjúsági klub van, amelyik társadalmi szervezetként támogatásra érdemes, vagy csak egyetlenegy olyan iskolakísérlet van, amelyik támogatásra érdemes. Márpedig én remélem, hogy nemcsak egyetlenegy ilyen van. Én nem sajnálom ezektõl a szervezetektõl a pénzt, csak arra a furcsa helyzetre szeretnék rávilágítani, hogy nem hiszem, hogy egyetlenegy támogatásra érdemes iskolakísérlet lenne, és nem hiszem, hogy pontosan a társadalmi szervezetek részére elkülönített pénzbõl kéne ezt az iskolakísérletet támogatni. Vagy ahogy egy nagyon jó, kiváló budapesti klubot sem a társadalmi szervezetek költségvetési pénzeibõl kéne finanszírozni, hanem máshonnan. Kéne finanszírozni, de nem innen. Ugyanígy csodálkozom azon, hogy a 24. pontban felsorolt Erkel Diákünnepek szervezõ bizottsága ugyancsak kap 200 000 forintot. Nagyon kedves város Gyula, rettentõ jó ismerõseim vannak, és különösen szeretem ezt a várost, mert egy kiváló FIDESZ-csoport mûködik ott. Ennek ellenére csodálkozom azon, hogy az Erkel-ünnepeket szervezõ bizottság kap 200 000 forintot. Én nem hiszem, hogy ebben az országban 1991 folyamán, akár az 1990/91-es, akár az 1991/92-es tanév során bármelyik középiskolában vagy felsõoktatási intézményben ne lennének diáknapok. Véleményem szerint több ezer diáknap lesz 1991 folyamán szerte az országban. Egyetlenegy diáknap, jelesül az Erkel Diáknap kapna 200 000 forintot. Én javasolnék, gondolom akkor a Kaffka Margit Gimnáziumot, én ott végeztem, és igen kiválóak a Kaffka-napok. Úgy gondolom, hogy akkor ez a gimnázium, méghozzá Kaffka-napi rendezvényekkel kaphatna költségvetési támogatást. Elnézésüket kérve, hogy ilyen hosszúra nyúlt a részletes vitában elmondott felszólalásom. Még egyszer: azért szerettem volna csak ennyi idõre is rabolni a türelmüket, hogy még egyszer kifejezzem csodálatomat a bizottság munkáját illetõen, azonban még a részletes vita lezárásáig benyújtandó csatlakozó módosító indítványommal ezt a néhány apró hibát szeretném korrigálni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)