KOCSENDA ANTAL (FKgP): Köszönöm, Elnök Úr! Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az állami népegészségügyi és tisztiorvosi szolgálatról szóló törvényjavaslat részletes vitája során a következõket ajánlanám a tisztelt Ház szíves figyelmébe. Ismeretes egészségügyi rendszerünk jelenlegi zavaros állapota, s félõ, hogy a jelenleg tárgyalt törvény ezt még tovább fokozza. Nem tudni, hogy a leendõ tisztiorvosi kar az állami egészségügyi szolgálat része lesz-e, vagy csak az egészségügyi közigazgatás szerve. A logikai és a politikai sorrend is megkívánná, hogy az egészségügyi törvényt tárgyaljuk elõször, amiben rögzíthetnénk az állampolgárok jogait és kötelességeit, és csak ezt követõen kellene tárgyalnunk a tisztiorvosi szolgálatot. Egy egészségügyi törvényben kijelölhetnénk a tisztiorvosok helyét, feladatait, kompetenciáját. E fordított állapot, valamint az általános vita során elhangzott kritikai vélemények is utaltak e törvénytervezet konstrukciós hibáira. Ezek egyike a törvénytervezet 3. §-ának c) pontja: "Tudományosan megalapozza azokat a közegészségügyi követelményeket, melyek betartása, illetõleg érvényesülése lehetõvé teszi a környezeti ártalmak és egészségkárosodások kialakulásának megelõzését stb." A tisztiorvosi szolgálat e jogosítmánya a Tudományos Akadémia orvosi osztályának irányítási feladatait is magába foglalná. A törvénytervezet nem ad választ arra sem, hogy az egészségügy minden területén a szolgálat vezessen-e a kórháztól kezdve a mentõkön keresztül a nyilvános illemhelyekig bezárólag, vagy csak az egészségügyi közigazgatás a feladata. A törvénytervezet 4. §-ának pontjaiban felsorolja a szolgálat egészségügyi feladatát, de például nem tér ki a növényegészségügy, állategészségügy és népegészségügy összefüggéseire és kapcsolatára, melynek jelentõsége, úgy gondolom, nem vitatható. A törvénytervezetbõl az sem derül ki, hogy a tisztiorvosi szolgálat honnan kapja információit az agrárágazatban felhasznált növényvédõ szerek minõségérõl, mennyiségérõl, koncentrátumáról és a felhasználás módjáról. Bár dr. Mezey Károly úr és dr. Fáklya Csaba úr, képviselõtársaim, már utaltak e problémára. A törvénytervezet 9. §. b) pontjában kinevezési, a 10. § hatásköri irányítási funkciókkal a minisztert ruházza fel, aki egyben az egész egészségügyi rendszerért felelõs, így a szolgálat olyan tevékenységet fog ellenõrizni, ami végsõ soron az õt irányító, kinevezõ hatósági jogkörét meghatározó miniszter munkáját minõsíti. A törvényjavaslatból nem derül ki az sem, hogy a szolgálat vagy a tisztiorvos az államigazgatási törvény értelmében jár el, vagy hatósági jogkörét külön fogják szabályozni. A 13. § a szabálysértésekkel foglalkozik, de nem tartalmazza, nem határozza meg, milyen mulasztás vagy cselekmény minõsíthetõ szabálysértésnek, egy mellékhelyiség tisztátalansága, vagy fertõzött élelmiszer közfogyasztásra történõ forgalmazása, esetleg közigazgatási vonatkozásban engedély nélküli orvosi magánpraxis folytatása. A törvény arra sem ad választ, hogy a szabálysértés tényének megállapítása esetén ki alkalmazhat helyszíni bírságkivetést, vagy e jogkörét átruházhatja helyettesére is. A Parlament illetékes bizottságainak kellett volna tisztáznia, mi kerüljön törvénybe, és mi való a mûködési szabályzatba. Például a 6. § f) pontja: "Elkészíti az érintett intézmények bevonásával a megyei, fõvárosi ügyeleti rendet, biztosítja az ügyeleti készenléti rend összhangját, a betegbeutalási rendet." Törvénnyel kellene szabályozni közegészségügyi okból a karantén elrendelését, annak módját, feltételeit, az igénybe vehetõ szerveket. Errõl viszont a törvénytervezet nem tesz említést, holott a külföldrõl illegálisan is érkezõk jelenlegi, és esetleg nagymértékben megnövekvõ száma ezt is indokolttá teszi. Ez a törvénytervezet sem kerül a törvényalkotás jeles produktumainak sorába, mint ahogy sok más törvénytervezettel kapcsolatban ez már elhangzott. Köszönöm a szíves figyelmüket. (Taps.)