DR. FÁKLYA CSABA (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Szabad Demokraták Szövetsége módosító indítványcsomagot nyújtott be, amelyek között van néhány, a szerkesztésre és elnevezésre vonatkozó, többségük azonban lényegi kérdéseket érint, hiányokat pótol. Most csak ez utóbbiakkal foglalkozom. Alapvetõ kérdést érint az az indítványunk, amely a szolgálat mûködtetésének forrását jelöli meg. Hogy ez mennyire fontos, azt az eredeti szándék is bizonyítja, hiszen a törvényjavaslat elején mint önálló költséghely a költségvetésben szerepel. A pontosítás, amit késõbb kaptunk kézhez, ezt kihagyatta, ezzel az egész törvényjavaslatot, mindjárt az elején, mintegy ki is herélte. A veszélyes bizonytalanságok elkerülése érdekében egyértelmûen rögzíteni kell, hogy a szolgálat mûködtetésének terhét nem az önkormányzat, nem a társadalombiztosítás, nem a beteg, hanem a költségvetés viseli. Lényegi indítványaink zöme a szolgálat egyik fõ feladatával, a népbetegségek megelõzésével kapcsolatos. Az eredeti törvénytervezet - nagyon helyesen - ezt a fõ feladatot három lábra állította, csakhogy a három láb közül kettõ csonka, egy pedig biceg. Miért mondhatom ezt? Az úgynevezett nem fertõzõ megbetegedések megelõzése az egyik elem, amihez hiányzik az alap, az ok-okozati összefüggések ismerete, ezenkívül még utalás sincsen arra, hogyan lesz a problémafelismerésbõl problémamegoldás, a szolgálat hatáskörét meghaladó kérdésekben. A fertõzõ betegségek elleni küzdelem egy másik elem, melynek szabályozása azért sántít, mert néhány fertõzõ betegség kapcsán indokolatlan megkülönböztetéseket enged tovább élni. A harmadik láb a sokszínû tevékenység, amely a szolgálat irányításával az egészségügyi hálózaton és kapcsolódó intézményeken keresztül kell, hogy elérje és aktivizálja az állampolgárokat. Ebbõl - érthetetlen, hogy miért - kimaradt az egészségügyi alapellátás. Mindezen lehet segíteni, ezt célozzák módosító indítványaink. A környezeti hatásokkal összefüggõ, nem fertõzõ betegségek megelõzéséhez kulcsfontosságú a meglévõ helyzet korrekt ismerete - különösen vonatkozik ez a korai egészségkárosodásokra, amikor még van reális esély ara, hogy a kiváltó okok elhárítása elõsegítheti az egészség helyreállítását. Ezért kell a szolgálatnak mûködtetni nemcsak a fertõzõ, hanem a nem fertõzõ betegségek bejelentési rendszerét is, ezért kell az epidemiológiai adatokat a környezeti hatásokkal egybevetve elemezni. Ehhez viszont ismerni kell más szakszolgálatok mérési eredményeit is, melyek a környezet minõségének megítélését segítik. Más szervek ide vágó adatainak felhasználása, mint például a környezetvédelem, növényegészségügy, állategészségügy stb. jelentõs költségmegtakarító tényezõ is lehet, a felesleges párhuzamosságok elkerülése révén. A szolgálat csak így, az ok-okozati összefüggések feltárásával tudja megalapozni saját intézkedéseit, ilyen alapon tudja kezdeményezni azokat az intézkedéseket, amelyek megtételére más hatóság jogosult. De továbbmegyek: csak ilyen adatokkal lehet az érintett önkormányzatok döntéseit segíteni vagy a lakosságcsoportokat aktivizálni. Környezetünk elszennyezõdése már biológiai létünket fenyegeti: káros anyagok a táplálékkal szinte észrevétlenül jutnak szervezetünkbe. A szennyezett talajból a növénytermesztés, takarmányozás során vagy élelmiszerfeldolgozás, -forgalmazás alkalmával is, tehát a tápláléklánc bármely láncszeménél fennáll a szennyezõ vagy mérgezõ anyagok bekerülésének veszélye éppúgy, mint a táplálékok hasznos anyagainak mennyiségi és minõségi károsodása. Csak a megfelelõ vizsgálatok adnak lehetõséget a szennyezettség megállapítására, és éppen az ad lehetõséget az ártalom megelõzésére is. E néptáplálkozási probléma megoldását a szolgálatnak kell irányítania, más szervek méréseit és intézkedéseit felhasználva. A lakosság nemcsak folyamatosan ható környezetszennyezõdésnek van kitéve, hanem számolni kell minden elõvigyázat ellenére is kialakulható katasztrófahelyzetekkel is. Például közúti vagy vasúti baleset kapcsán sugárzó vagy vegyi anyagok juthatnak a környezetbe - még csak nem is gondolva a reaktorüzemi balesetekre, földrengésre, kormos esõre stb. Ilyen helyzetek sem érhetnek felkészületlenül bennünket; a felkészülés több tárca közös feladata kell, hogy legyen. Ebben az egészségkárosodás kivédése vagy mérséklése a szolgálaté. Jó képzettség és megfelelõ eszközök rendelkezésre állása esetén nincs szükség túl nagy létszámra. A bizottsági vita során a velünk egyet nem értõk a kérdés megoldottságára hivatkoztak, miszerint a miniszter rendkívüli helyzetben rendkívüli intézkedések tételére van feljogosítva, továbbá a polgári védelmi szolgálat is igénybe vehetõ. Véleményem szerint egy intézkedési jogkör nem helyettesíthet eredményesen személyi és tárgyi feltételeket. Azt pedig, hogy a polgári védelmi szolgálat mire képes, a saját gyakorlatomból tudom - ide az kevés. Mielõtt lezárnám az elsõ nagy problémakörre vonatkozó indítványaink indoklását, megjegyzem, hogy míg az egyik oldalon alapvetõ kiegészítéseket látunk szükségesnek, addig a másik oldalon, a törvénytervezet 4. §-ában a különösen fontos feladatok felsorolásának elhagyását indítványozzuk, mert nélkülük tágabban értelmezhetõ és idõállóbb lenne a törvény. A második nagy feladatkör a fertõzõ betegségekkel kapcsolatos. Azt gondoljuk, ez a tevékenység egységes szemléletet, egységes eljárásmódot igényel, és pontosan a szolgálat profiljába illik. Az csak természetes, hogy ami jól mûködik, mint például a szolgálaton belül a járványügyi hálózat, annak tevékenységére a legteljesebb mértékben számítani kell, azt igénybe kell venni. Konkrétan a terjedõben lévõ tuberkulózisról, nemi betegségekrõl és egy új betegségrõl, az AIDS-rõl van szó. Az ellenük folyó küzdelemben - a törvénytervezet szerint - a szolgálat lazább befolyást kapna, mint a többi fertõzõ betegségre vonatkozóan. Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy a törvény a jelenlegi gyakorlatot megváltoztassa: valamennyi fertõzõ betegség elleni küzdelem irányítása és ellenõrzése egységesen a szolgálat feladata kell, hogy legyen. Javaslatunk erre vonatkozik - meghagyva a gondozók szükséges együttmûködését. Ennek fontosságára azért kell nagyon nyomatékosan felhívnom a figyelmet, mert az erre vonatkozó javaslatunkat a szociális bizottság nem támogatta, így, ha a tisztelt Ház is elveti, egy veszélyes hiba marad a törvényben. Ezért a határozathozatal során erre ismételten fel fogom hívni a figyelmet. A szóban forgó módosító indítványunkkal azt is ki akartuk fejezni, hogy a járványügyi megelõzõ tevékenység jelentõs részét a szolgálat szakemberei maguk végzik. A bizottsági vita során azonban felmerült, hogy a "végzi, irányítja és ellenõrzi" megfogalmazás jogilag összeférhetetlen, ezért indítványunkat a "végzi" szó elhagyásával tartjuk fenn. A védõoltások, a járványügyi szûrõvizsgálatok, valamint különféle adatszolgáltatások kapcsán tett javaslatunk, hogy a szolgálat "biztosítja mindezek személyi és tárgyi feltételeit" az önkormányzati bizottság vitája során "biztosítja mindezek költségeit" megfogalmazásra módosult. Ezzel a változtatással indítványunkat fenntartjuk. Ezt azért szeretném hangsúlyozni, mert megnézve a ma kézhez kapott forgatókönyvet, abban nem is szerepel ez a változat, úgyhogy majd a 31/B javaslat határozathozatalakor szólnék, hogy errõl van szó, hogy megkönnyítsem ezt a határozathozatalt. Jóllehet elsõ pillanatban nem látszik a módosítás jelentõsége, nagyon kemény viták folytak a bizottságokban ezen kérdés körül. Azt fejezzük ki ebben a javaslatban, hogy amely hatóság valamit elrendel, az egyúttal vállalja is az utasítása végrehajtásának költségeit is. Eddig ugyanis az volt a helyzet, hogyha valami kívánatosnak vagy elérendõnek látszott, azt egyszerûen csak elrendelték. A sok, úgymond, jó szándékú bizottság egymásra licitált a kívánságok, parancsok kiadásában, de amikor az elvégzett munkáért fizetni kellett volna, hirtelen senki sem érezte magát illetékesnek. És mégsem érzett senki sem lelkiismeret-furdalást, mivel az egészségügyi dolgozókon mindent be lehetett hajtani az orvosi esküre, illetve hivatástudatra való hivatkozással. Javaslatunk értelmében tehát a szolgálat által elrendelt védõoltások, szûrõvizsgálatok, legkülönfélébb adatszolgáltatások elvégzéséért a szolgálatnak igenis fizetnie kell. Ez egyben a paraszolvencia, a hálapénz kiküszöbölése felé tett lépés is, azt mintegy megalapozza. Az orvosok és az egészségügyi dolgozók azért kapják a fizetésüket, amit ténylegesen elvégeztek. Nagyon komoly vitát váltott ki a szolgálat egészségvédelmi tevékenységét szabályozó 5. §. Végül is csatlakozó módosító indítványban ötvözõdött számos módosító indítvány, amelyben megtestesült az a véleményünk, hogy nem lehet a szolgálat feladatává tenni az általános egészségvizsgálatot és tanácsadást - ehhez minden embernek az alapellátás szintjén hozzá kell jutnia -, valamint azt is, hogy az egészségvédelmi feladatokban kulcsszerep vár az egészségügyi alapellátásra, amely a törvénytervezetbõl ilyen összefüggésben ki is maradt. Ezen kérdés végsõ rendezése az új egészségügyi és társadalombiztosítási törvénytõl várható, de már most ki kell mondani, hogy az állampolgárokat és az egészségügyi dolgozókat egyaránt a betegség helyett az egészség megõrzésében kell érdekeltté tenni. Nem lehet fedezet nélküli utasításokkal, pusztán szubjektív érzésekre, hivatástudatra építve megoldani egy ilyen hatalmas feladatot. A szolgálat következõ, igazgatási és koordinációs feladatainak leírásánál indokolatlan centralizációs törekvéseket észleltünk. Itt valósult meg az a körülmény, hogy a valós szakmai szükségletet meghaladóan akar a törvénytervezet javaslattevõ, engedélyezõ jogköröket biztosítani a szolgálat számára, ezért az erre vonatkozó pontok elhagyását indítványoztuk. Ide tartozik az orvosok, gyógyszerészek magántevékenységének, más egészségügyi magánvállalkozásoknak engedélyezése, egészségügyi intézmények létesítése, megszüntetése. Nem vitatjuk a közegészségügyi szakhatósági jogot, melynek a felsorolt esetekben is érvényesülnie kell. De véleményünk szerint minden egyéb az önkormányzatok kompetenciájába kell, hogy tartozzék. És itt rátérnék arra a nagyon fontos kérdésre, hogy a tisztiorvosi szolgálat mennyiben csorbítja az önkormányzatok függetlenségét. Ezt a dilemmát elvi kérdésként kezelve talán úgy tudjuk szemléletesen megfogalmazni, hogy egy szuverén közösség és egy központi irányítású rendszer érintkezésérõl és kölcsönhatásáról van szó. Ez a kapcsolat csak abban az esetben egészséges, ha a kölcsönhatás eléri, de nem lépi túl a szakmailag indokolt mértéket. Tehát elvileg valóban a szuverenitás némi korlátozását jelenti, de a hatékonyság és a kívánt cél elérése érdekében ennyi engedményt nyugodtan tehetünk. Más ellenzéki pártok koncepciója erre az engedményre nem hajlandó. Régi jó magyar szokás szerint átesik a ló túlsó oldalára, amennyiben az eddigi, túlzottan centralizált, és ezért diszfunkcionális rendszert egy kellõen nem integrált, és most emiatt nem eléggé hatékony rendszer váltaná fel. A mi véleményünk az, hogy a népegészségügy szakmai érdekei és a szolgálat hatékonysága egymástól elválaszthatatlan fontosságúak, emiatt nem mondhatunk le azon elõnyökrõl, amelyeket az egységes szemlélet és az egységes eljárásmód kínál. Természetes, hogyha ez a munka sikeres lesz, nyernek az egyének és az önkormányzatok. De az is természetes, hogy a központi törekvés csak akkor lesz sikeres, ha kiegészül az önkormányzatok helyes döntéseivel, az állampolgárok megváltozott magatartásával. Mindennek a gerincét azonban egy országos hatáskörû szerv adhatja, mert sem a környezeti káros hatások, sem a járványügyi problémák nem tisztelik a közigazgatási határokat, az egyén pedig mindezek megoldásában tehetetlen. A gyógyszertárban tartandó gyógyszerek tekintetében nem tartunk elfogadhatónak semmilyen korlátozó szabályozást. Ez ugyanis a környéken élõ lakosság hátrányos megkülönböztetését jelentené is egyben. A szabályozásnak sokkal inkább elõíró jellegûnek kell lennie, ami üzleti érdektõl függetlenül garanciát jelent arra, hogy a lakosság minden gyógyszertárban hozzájusson a szükséges gyógyszerekhez. A Szabad Demokraták Szövetségében nagy viták folytak a tiszti fõorvosok kinevezésével, pályáztatásával, vagy akár megválasztásával, illetõleg korlátozott idejû kinevezésével kapcsolatban. Szerettük volna mindenképpen politikamentessé tenni a tiszti fõorvosi státus betöltését, ezáltal növelni a legitimitását. Hasonló célt szolgálna az országos tiszti fõorvos Parlament elõtti beszámolási kötelezettsége. Bizottsági viták során meggyõztek bennünket arról, hogy egyrészt az új társadalombiztosítási és egészségügyi törvény megalkotása elõtt nem volna helyes ilyen kikötéseket alkalmazni, másrészt a kormányzat szándéka is hasonló, a végrehajtási utasítás tervezete pályáztatást ír elõ. Ezen okok miatt a Parlament elõtti beszámolási kötelezettségre vonatkozó indítványunkat visszavontuk. Lehet, hogy a jóhiszemûségünk korai volt. Ugyanis, hogy korábbi gyanakvásunk nem volt teljesen alaptalan, azt jól mutatja a Recept címû újságban megjelent interjú, amelyben az ezen törvénytervezetet elõkészítõ munkacsoport vezetõje, tehát ennek szándékával és tartalmával teljes mértékben tisztában levõ személy, imigyen nyilatkozott: ha az Országgyûlés elfogadja, a tisztiorvosi szolgálat pozícióra pályázatot írunk ki, a megyei tisztiorvosokat pedig a népjóléti miniszter nevezi ki. Itt már nincs szó elõzetes pályáztatásról. A határozathozatal meggyorsítása és megkönynyítése érdekében most bejelentem, hogy visszavonjuk az új forgatókönyvben 2., 4., 6. és 35/D-vel jelzett indítványainkat. Végezetül szeretném elmondani, hogy ezen törvénytervezet bizottsági tárgyalása igen nagy körültekintéssel, szakértõk bevonásával történt mind a Kormány, mind az ellenzék részérõl. Módosító indítványaink, gondolataink jelentõs részét némileg megváltoztatott, nem egy esetben javított tartalommal bizottsági módosító indítvány vagy pedig személyhez kötötten csatlakozó módosító indítvány formájában tárjuk a tisztelt Ház elé. Természetesen az SZDSZ ezeket megszavazza, mert számunkra a tartalom minõsége az elsõdleges szempont, s a megszavazhatóság szempontjából szerencsésebb, ha lényegi indítványok nem közvetlenül az ellenzéktõl erednek. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Gyér taps.)