BALOGH GÁBOR (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársak! Viszonylag örömmel tölt el ez a törvényjavaslat. Végre valahára megpróbálja a Parlament apolitikussá tenni a társadalombiztosítást. Ugyanakkor súlyos hiányosságait is érzem, tudniillik azzal, hogy apolitikussá akarja tenni, újabb politikai célokat, újabb politikai indíttatásokat vesz be módosító indítványok során. Mindenképpen fontosnak tartom, amit az Országgyûlés az év elején elfogadott, hogy szolgálati idõhöz mérjék a nyugellátásokat, a szolgálati idõ legyen az egyik meghatározó szempont, de nem kizárólagos szempont. Emiatt - mint ahogy tudják önök is, de aki nem tudja, annak most elárulom - mintegy 40 ezer nyugdíjasnak a nyugdíja akadt fenn a rostán, akiknek nem szolgálati idõ alapján állapították meg a nyugdíjukat. Ez óriási szám! Ebben természetesen vannak olyan nyugdíjasok is, akik a társadalombiztosítás hatáskörében, méltányosságból kapták meg a nyugdíjukat, és vannak természetesen olyanok is, akik nem hatályos, kihirdetett joganyag alapján részesültek nyugellátásban. Már többször elhangzott itt a Parlamentben, hogy havi 25-30 millió forintot fordít a társadalombiztosítás ilyen nyugdíjaknak a kifizetésére. Ennek költségvetési hatását nézve, abban az esetben, ha pótlék címén folyósítja a költségvetés, óriási! Ez évi 300-360 millió forintot jelent. Ennek nézhetjük a társadalombiztosítási vonzatát is: abban az esetben, ha a Parlament emelni fogja a nyugellátásokat, nagyon figyelembe kell venni, hogy milyen alapot fogad el nyugellátás emeléséhez. És ezzel kapcsolódnék lényegében a részletes vitához, amit négy pontban foglaltam össze magamnak. Az elsõ két pont Zimányi képviselõ úr javaslatához kapcsolódik. Õ a jelentés 2-3. pontjában - nagyon bölcsen a 2. pontot különválasztotta a 3. ponttól - egy olyan szakasz beiktatását tartja szükségesnek, amely egyértelmûen, a szakmai céloktól eltérve, politikai indíttatást visz bele, vagyis bizonyos értelemben egy burkolt preferenciát az 56-os forradalom és szabadságharc szellemének. Ezt mindenképpen méltánylandónak tartom. Ugyanakkor a 3. ponttal viszont már nem tudnék egyetérteni, mert óriási veszélyeket rejt magában. Tudniillik ha valaki komolyan gondolja azt, hogy senki semmilyen címen nem részesülhet semmiféle kedvezményben és juttatásban az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésével, elbukásával kapcsolatban kifejtett bármilyen tevékenységéért, akkor elindítjuk azt, amitõl meg akartuk, meg akarjuk óvni az országot. Volt már hasonló példa, nem kell rá különösebben utalnom, elegendõ a 47-es évre gondolni, a 47 utáni idõszakra. Mindenkinek igazolni kellett volna, hogy nem vett részt az 56-os forradalom és szabadságharc leverésében. És megmondom õszintén, nagyon veszélyesnek tartom mind politikai, mind egyéb szempontból is, mert én itt két dolgot látok: vagy bûnössé kiáltjuk ki a nemzetet, kollektív bûnösséget mondunk ki - ugyanúgy csinálunk, mint ahogy Görgeyvel tették, holott nagyon jól tudjuk, hogy Görgey nem az volt, aminek tartották, hanem egészen más személy, vagy pedig barguzini Petõfiket, és egyikre sincs ennek az országnak a jövõben szüksége! Hanem valóban mindenki az legyen, aki volt, vagy akivé vált! A 8. pont tartalmazza az SZDSZ-es képviselõtársaim által benyújtott javaslatot, mégpedig Havas Gábor és Solt Ottilia nyújtotta ezt be. Õk szûkítenék a Magyar Szabadság érdemrendért adandó kitüntetések utáni pótlékra jogosultaknak a körét. Mégpedig azokra, akik 1948. december 31. elõtt lettek kitüntetettek! És nem véletlenül írta a köztársasági elnök úr hivatala, hogy gondolják meg, gondolja meg a bizottságunk is, hogy most is adományoz kitüntetéseket, és most is adományoz olyan személyeknek kitüntetést, akik valóban megérdemlik, de nem 48-ig kapták, hanem most, 91-ben. Ez óriási különbség, és én nagyon célszerûnek tartanám, ha valóban revideálná a Parlament az ez irányú döntést. És végezetül negyedszerre: a 23. pontot tartom még etikailag kifogásolhatónak. Ez - szintén szakmai oldalról megvilágítva - azt jelenti, hogy a szociális bizottság támogatja Vastagh Pál képviselõ úrnak az elõterjesztését, illetve módosító javaslatát, hogy a 70. életévüket betöltõkre ne vonatkozzék, illetõleg annak a személynek, akinek a nyugdíj-megállapítása a kedvezményekkel növelten nem haladja meg a 6000 forintot. Itt csak ugyanazt tudom elmondani, amit már eddig is elmondtam, hogy a Parlament két-háromezer embert helyez ugyanolyan nagy serpenyõbe, míg egy másik serpenyõbe tartozna száz-százhúszezer ember, aki egyáltalán nem jogosult nyugellátásra. Abban az esetben, ha a Parlamenttõl vagy pedig a Kormánytól megfelelõ garanciákat kapnék arra, hogy a száz-százhúszezer ember is megkapja ugyanilyen méltányosságból azt a minimális ellátást, amit most hatezer forintban állapít meg, minden további nélkül meg tudnám szavazni ezt a törvényjavaslatot. Abban az esetben viszont, ha nem, akkor sajnos kénytelen leszek tartózkodni. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)