KÓSA LAJOS (FIDESZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A koncesszióról szóló törvényjavaslat preambuluma szerint a kizárólagos állami tulajdon vagy tevékenység hatékony mûködtetésének, illetve gyakorlásának egyik lehetséges útja ezek koncessziós szerzõdés alapján való átengedése. Ennek a jogintézménynek a megteremtése érdekében terjesztette be a Kormány ezt a javaslatot. Ahhoz, hogy meg tudjuk ítélni, vajon eleget tesz-e a törvényjavaslat a fenti kívánalomnak, meg kell vizsgálnunk, melyek azok a körülmények, amelyek a koncesszió intézményét kialakították és szerte mûködtetik a világon. Elõször vizsgáljuk meg azt, hogy közgazdasági értelemben mi teszi szükségessé a koncessziót, és melyek az elõnyei. A koncesszió intézménye két területen indokolt. Az egyik azon tevékenységek, szolgáltatások köre, amelyet a piac versenykörülmények között biztosítani tud ugyan, de állami monopóliumban van, és az állam valamilyen oknál fogva errõl a monopóliumáról nem hajlandó lemondani - ilyenek például a szerencsejátékok. A másik azon tevékenységek, szolgáltatások köre, amelyek vagy természetes monopóliumok, vagy egyéb közgazdasági okok miatt - például magas tõkeigény vagy hosszú megtérülési idõ - a piaci verseny körülményei között nem üzemeltethetõk -, ilyenek például a közszolgáltatások. Fontos megemlíteni, hogy országonként ezek a feltételek nagyon eltérhetnek - így például Angliában a gázmûvek vagy a vízmûvek, az Egyesült Államokban a bányák magántulajdonban vannak. Ezekbõl a példákból az a tanulság, hogy a jelenlegi állami monopóliumban lévõ tevékenységek üzemeltetése, a különbözõ körülményektõl függõen, akár magántulajdonban is elképzelhetõ, bármilyen meglepõ is lehet ez az elsõ pillanatban ma, Magyarországon. Melyek az elõbb felsorolt tevékenységek koncessziós mûködtetésének elõnyei? Az állam számára elõny az, hogy olyan szolgáltatásokat tud biztosítani, amelyeket, tõke hiányában, egyébként képtelen lenne. A másik nagyon fontos elõny számára, hogy a koncesszióba adásból komoly költségvetési bevétele lehet. Melyek a fogyasztók elõnyei? Amennyiben a koncesszióba adás oldja az adott területen a monopolhelyzetet, nõhet a szolgáltatások színvonala, elérhetõsége, vagy csökkenhet ezek ára. Ezek után vegyük sorra azokat a körülményeket, amelyek a koncessziót esetleg hátrányos üggyé teszik! Mielõtt ezeket megvizsgáljuk, fontos megállapítani, hogy az alább következõ hátrányok a koncesszió szükséges velejárói, kiküszöbölésükre alig van mód - szemben a koncesszió veszélyeivel és kockázataival, amelyek egy jó koncessziós törvénnyel jelentõsen csökkenthetõk. Mik ezek a hátrányok? A legfõbb hátrány, hogy a koncesszióba adás mindenképpen valamilyen elõnyt, piaci kizárólagosságot biztosít a szerzõdõnek - hiszen ellenkezõ esetben aligha lenne értelme a koncessziónak. Ez a hátrány azonban relatív lehet, mert a szolgáltatások biztosításával, elérhetõségével, összességében a koncesszió kínálatbõvülést vagy árcsökkenést eredményezhet. Ezek után joggal kérdezheti bárki, hogy mik azok a kockázatok és veszélyek, amelyekrõl az elõbb beszéltem. Az elsõ ilyen veszély akkor jelentkezik, ha a koncesszióba adással a szükségesnél nagyobb mértékû lesz az adott területen a monopolizáció. Ennek a fogyasztók látják egyértelmûen hátrányát. Hasonló eredményre vezet az is, ha az adott piac nem támadható meg, bár ennek közgazdasági oka különösebben nincsen. Az állam számára jelent az veszélyt, ha nem szabályozzák pontosan a koncesszió elnyerésének feltételeit, hisz az adott elõnyök - például: bevétel - elmaradásával járhat, arról nem is beszélve, hogy a szabályozatlanság korrupciós helyzetet teremt. Ez egyben nagyon komoly politikai veszély is, hiszen a szabályozatlanság miatt olyan kliensrendszer alakulhat ki, amely inkább a dél-amerikai országok sajátja. Még fokozottabbak ezek a veszélyek, ha a koncesszió esetleg hatósági jogokat érintõ területeket is érint. Lássuk ezek után, hogy milyen is ez a koncessziós törvényjavaslat. A törvényjavaslat felsorolja azokat a területeket, amelyeket az állam koncessziós szerzõdés keretében hajlandó átengedni. Itt azonban összekeverednek nagyon különbözõ sajátságokkal bíró területek, amelyeket a koncesszió szempontjából el kellene választani. Ilyen például a "szerencsejátékok" megnevezés. A "szerencsejátékok" megnevezés nem tesz különbséget a totalizatõr és a bukméker-szerencsejátékok között. A totalizatõr szerencsejátékok - ilyen például a lottó vagy a totó - kereslete meglehetõsen kínálat-rugalmatlan, ami azt jelenti, hogy az esetleges új formák bevezetése nem jár jelentõsebb haszonnövekedéssel. Ugyanakkor ez az a terület, amely, pontosan totalizatõr volta miatt, állami mûködés esetén is elég magas különbevételhez juttatja a költségvetést. Ezért a totalizatõr szerencsejátékokat nem kell koncesszióba adni, véleményünk szerint. Más a helyzet a bukméker-szerencsejátékokkal, ahol kockázati alapú a mûködés, és ez a hatékony mûködés koncesszióval sokal jobban biztosítható. Hasonló problémákat vet fel a közúti személyszállítás esete is a piaci megtámadhatóság oldaláról - errõl az elõbb már Pál László is megemlékezett. A törvényjavaslat lehetõvé teszi, hogy az ágazati törvények eltérjenek a pályázati kiírási kötelezettségtõl. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az ágazati miniszterek jogosultak a pályázat kiírására, akkor nehezen megítélhetõ, hogy vajon hogyan teljesülnek a verseny biztosításának a kritériumai. Ez a túlzó megengedés semmiképpen sem kívánatos. Sajnos, az ágazati törvények ismeretének hiányában - ezek egy része még nincsen beterjesztve - nehezen ítélhetõ meg, melyik megoldást kellene választani. A törvényjavaslat zárt pályázat kiírását teszi lehetõvé, ha a koncesszió által érintett területek honvédelmi vagy nemzetbiztonsági vonatkozással bírnak, és ezek a vonatkozások ezt indokolttá teszik. Ugyanakkor nincs meghatározva az, hogy ki, milyen szempontok alapján dönti ezt el - ez így elfogadhatatlan! Gondoljunk csak bele, hogy egy önkormányzati koncessziós pályázat esetén is milyen nehéz helyzetet teremt ez! A törvényjavaslat által érintett területek majd mindegyikének van egyébként honvédelmi vagy nemzetbiztonsági vonatkozása, a közutaktól a vasúti személyszállításig és fuvarozásig. Már csak az a kérdés, hogy ezek vajon mit indokolnak. A koncessziós szerzõdés idõtartamának alsó korlátozása értelmetlennek tûnik, hisz a piaci körülmények eléggé meghatározzák azt, hogy egy koncessziós szerzõdés esetén milyen alsó idõlimit az, amivel még a pályázók hajlandók koncessziós szerzõdést kötni. A felsõ limitrõl már Szalay Gábor szólt elõttem. Az egyik legsúlyosabb probléma az, hogy a legkedvezõbb ajánlatok minõsítése gyakorlatilag nem tartalmaz feltételeket. Az eddigi gazdasági tapasztalatok - példul a telefonügy - azt mutatják, jobb megoldás lenne, ha például a kiíró köteles lenne a pályázat kiírása elõtt az elbírálás szempontjait rögzíteni, és eszerint elbírálni az ajánlatokat. Ez elejét vehetné a gyanús koncessziós ügyeknek, és a korrupció veszélyét is csökkentené. Nagy kérdés, hogyan illeszthetõ ez a törvényjavaslat a gazdasági alkotmányosság feltételeihez - errõl részletesebben Szájer József fog frakciónkból szólni. Én csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy a versenytörvény és a koncessziós törvény viszonyában jó megoldás lenne, hogyha a koncessziós ügyek csak annyiban esnének a versenyjog hatálya alá, amennyiben ez nem veszélyezteti különleges feladataik ellátását - ilyenek lehetnek például a közmûves koncessziós szerzõdések. A többi esetben, amelyek nem ilyenek, a versenyjog hatályának a koncessziós szerzõdésekre is ki kellene terjednie. Összefoglalóan: a koncessziós törvényjavaslat fontos gazdasági területet érint, azonban szükséges leszögezni, hogy a koncesszió egyáltalán nem csodaszer, gazdasági problémáinknak csak részleges megoldási eszköze lehet, néhány területen, jó kiegészítõ lehetõség a gazdaságpolitika eszköztárában. Igazi megoldást azonban gazdasági problémáinkra csak a Kormány piaci szintû intézkedései, liberális, versenybarát politikája hozhat. Ha ilyen nincs, vagy ez késik, a koncessziós törvénytõl nem lehet sokat remélni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)