DR. VÉKONY MIKLÓS (MDF): Köszönöm szépen, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a koncessziós törvényjavaslat általános vitája kapcsán mint elsõként szóló, a gazdasági törvényhozás általános összefüggéseirõl is ejtsek néhány szót. A már nyilvánosságra hozott "Stabilizáció és konvertibilitás" címet viselõ, kormányprogram rangjára emelt gazdasági program 1991. évre vonatkozóan mintegy 40 gazdasági törvény elfogadását tervezi. A kormányprogram - helyesen - arra épít, hogy 1991-ben sikerül megvalósítani a gazdasági jogrendszer teljes átformálását, átalakítását, míg 1992-ben már egy új, korszerû és homogén szabályozási közegben folytathatják a gazdasági élet szereplõi tevékenységüket. A Parlament elõttünk álló legfontosabb feladata ezzel összefüggésben az, hogy 1991-ben - és itt engedjék meg, hogy szokatlan terminológiát használjak - a jogrendszerek piacán Magyarországot versenyképes helyzetbe hozza. Megállapíthatjuk, hogy a jogi szabályozás terén a világban igen éles a verseny. A magánügyletek olyan helyeken telepszenek meg, ahol a jogrendszer lagalább minimális biztonságot nyújt számukra. Kell a jogi, mûszaki, sõt a közbiztonság is. Ebben a megközelítésben magának a jogrendszerváltásnak a végrehajtása a lehetõ legrövidebb idõn belül sokkal fontosabb, mint az, hogy kevés számú, a társadalmi viszonyok kis körét érintõ, részleteiben is kimunkált jogszabályt alkossunk. Kételyem van egyébként afelõl, hogy addig, amíg a rendszert összefüggéseiben nem látjuk, lehet-e részleteiben is tökéletes jogszabályt alkotni. Azért tartottam mindezeket szükségesnek megjegyezni bevezetésként, mert a kialakult törvényhozási metódussal az elõttünk álló - nyugodtan lehet mondani, történelmi és éppen ezért - szép feladatoknak nehezen fogunk tudni eleget tenni. Tisztelt Képviselõtársaim! Kétségtelenül, az új társadalmi rendszer kialakításakor legfontosabb feladat a tulajdonviszonyok rendezése. A elõttünk álló koncessziós törvényjavaslat kapcsán az alapkérdések közé tartozik, hogy mi az a vagyontárgy és mi az a tevékenységfajta, amely meg kell, hogy maradjon az államnál. Ezzel összefüggésben tisztázandó, hogy az állam milyen szereppel fog rendelkezni a gazdálkodásban a következõ idõszakban. A koncesszió - miniszter úr által meghatározott - definíciójából következik, hogy akkor, amikor tehát a koncesszióról tárgyalunk, akkor az állam gazdálkodási monopóliumának körérõl is tárgyalunk, tárgyalunk a kizárólagos állami tulajdonról. Miniszter úr utalt már arra, hogy a koncessziós törvényjavaslattal egyidejûleg kerül benyújtásra a Polgári Törvénykönyv módosítása, amely a kizárólagos állami tulajdon körét szabályozza. Tisztán kell azt is látnunk, hogy a koncesszió éppen az állam gazdasági monopóliumának körében nyújt mozgásteret a megalakuló koncessziós társaságoknak. Nagyon hosszas lenne a vita során annak tisztázása, a miniszter úr által említetteken túlmenõen, hogy mi az a kör és miért, ahol még koncesszió sem lehetséges, tehát kizárólagosan csak az állam jogosult a gazdasági tevékenység végzésére. A törvényjavaslat által tételesen felsorolt tevékenységeket illetõen megállapíthatjuk, hogy azok koncessziós formában ismertek a fejlett piacgazdasággal rendelkezõ országokban is. Ez azt jelzi, hogy az államok többsége ezeket a tevékenységeket olyan közérdekû tevékenységeknek minõsítette, amirõl úgy döntött, hogy azt megszervezi, illetve amelyekrõl indokolt az állam szerepvállalása. Itt, ennél a pontnál érkeztünk el a jogi szabályozás bonyolultságához és nehézségeihez. Arról van szó ugyanis, hogy egyrészt közérdek fûzõdik az adott tevékenység, szolgáltatás megfelelõ színvonalú és elérhetõ áron történõ folytatásához, másrészt a koncessziós társaság egyetlen szempontja, hogy a vállalkozás nyereséges legyen, és ennek a szempontnak az érvényesülését biztosítani is kell. Olyan egyensúlyi helyzetet kell teremteni, hogy a közérdek is érvényesüljön, hiszen az állam és az önkormányzat felelõssége a koncesszióval nem tûnik el, és a társaság is megtalálja a számítását. Felvetõdik a kérdés tehát, hogy éppen a fentiekbõl adódóan mennyiben lehet az államot egyszerûen a gazdasági élet alanyának tekinteni, és mennyiben marad meg közhatalomként. A törvény-elõkészítõk számára komoly kihívást jelenthetett az, hogy hatályos jogunkban ismeretlen a közigazgatási szerzõdés fogalma, ellentétben például Franciaországgal vagy Spanyolországgal. A közigazgatási szerzõdés ugyanis - éppen jellegénél fogva - a szerzõdés végrehajtása közben is eszközöket ad a koncessziót nyújtók kezébe, hogy a szerzõdés teljesítését elõsegítse. Nemcsak esetleges szubvenciókról van szó, hanem például - a közigazgatás általános helyzetébõl következõen - irányítási, felügyeleti, szankcionáló jogkör gyakorlásáról. Megfelelõ ellentételezéssel megilleti - Franciaországban például 1910 óta - a koncessziót nyújtót a szerzõdés egyoldalú módosításának joga is. Magyarországon azonban ismeretlen a közigazgatási szerzõdés. Az állam és az önkormányzat egyértelmûen magánjogi félként köti meg a szerzõdést. E vonatkozásban jelentõsége van annak, hogy a koncessziós törvényjavaslatot egy egészen laza kerettörvénynek tarthatjuk. A részletes szabályokat a törvényjavaslat értelmében az úgynevezett ágazati törvények állapítják meg. Álláspontunk szerint a törvényhozás nehézségeit és az elõttünk álló törvények számát tekintve megfelelõ lenne az is, hogyha a részletes szabályokat alacsonyabb szintû jogszabállyal rendeznénk, illetve rendezné a kormányzat. Nagyon komoly feladat fog hárulni a szerzõdés készítõire. Koncessziós gyakorlat hiányában a problémák sokaságát kell elõre látni és valamilyen módon a szerzõdésben szabályozni. Éppen a törvény keretjellegébõl adódóan minden egyes koncessziós szerzõdés egyfajta kodifikáció lesz. Felvethetõ az a kérdés, hogy mi történik akkor, ha a társaság csõdbe megy, vagy egyéb ok miatt nem teljesíti a szerzõdést. Hogyan lehet a szolgáltatás folyamatosságát megõrizni? Gondoljanak arra, hogy itt közmûvekrõl, közszolgáltatásról van szó. Hogyan lehet a szolgáltatás folyamatosságát biztosítani, hiszen nem szabad megengedni, hogy ennek menetében szakadás következzék be. Spanyolországban és Franciaországban ismert az úgynevezett zár alá helyezés. Ez olyan ideiglenes kényszerítõ akció, amikor a közigazgatás meghatározott idõtartamra átveszi a szerzõdés teljesítését, annak felbontása nélkül. Kinevez egy mûködtetõ igazgatót, és tovább alkalmazza a koncessziós vállalat személyzetét. A törvény által adott laza, keretjellegû, magánjogi alapon álló szabályozás lehetõvé teszi, hogy a szerzõdõ felek a koncessziós szerzõdésben erre a problémára is megfelelõ, egyedi megoldást találjanak. Tisztelt Képviselõtársaim! A koncesszió jogi, szakmai oldalát illetõen meg kell állapítani, hogy a koncessziós rendszerek egész sora létezik. Egyetlenegy modell sem alkalmazható változtatás nélkül Magyarországra. Azt hiszem, a koncessziós szerzõdést kötõk akkor járnak el helyesen, ha a koncesszió lényegét megértve a koncessziót alkalmazó országok tapasztalatait igyekeznek hasznosítani. Fontos rendezõelvnek tartom, hogy az államnak hagynia kell, hogy a koncessziós társaság nyereséges legyen. A magánvállalkozás szempontjait értékelni kell a szerzõdés megkötésekor. Figyelemmel kell lenni arra, hogy a beruházások nagyon nagy befektetést igényelnek, míg a megtérülés lassú, gyakran tíz évnél is hosszabb. Ezzel összefüggésben a legnagyobb gonddal kell eljárni bizonyos tevékenységeknél, a koncessziós díj megállapításánál, de legalább ilyen gonddal kell eljárni a társaság által a felhasználók felé megállapított díjak, tarifák rögzítésénél. Érdekes aspektusként jelentkezik e vonatkozásban a hatósági árak és a szerzõdésben meghatározott tarifák viszonya. Az olasz példa azt mutatja - hiszen Olaszországban a hetvenes években 250s volt az inflációs ráta -, hogy a koncessziós rendszer inflációs viszonyok között is mûködõképes. A tapasztalatok szerint infláció esetén az indexálás megengedése járható út, míg a tarifák befagyasztása a koncessziós társaságok tönkremenetelét eredményezheti. Nagyon fontosnak tartom a nyilvánosság biztosítását. A törvényben is szabályozott nyilvános pályázatokon túlmenõen a koncessziót már a tervezési szakaszban el kellene fogadtatni a lakossággal. Az állampolgár ne mondja azt, hogy a koncesszióba adott szolgáltatást vele akarja megfizettetni, õ fizeti az árát annak, ami korábban ingyenes volt, vagy aminek az ára alacsony volt. Nemcsak azt kell megmondanunk, hogy az új szolgáltatás mennyibe kerül, hanem azt is, hogy miért. Meg kell magyarázni, hogy a koncessziós eljárással új és jobb szolgáltatások lesznek, nagyobb egyenlõséget biztosít ez a forma, összességében javulás várható. Jelentõs az önkormányzatokkal történõ egyeztetési kötelezettség elõírása is. Azonban ez utóbbi kötelezettséget is kiterjesztõen értelmezném. Abban a pillanatban, ha a terv valamilyen tulajdont érinthet, érdeket sérthet, meg kellene kérdezni az érintetteket. Megjegyzem, hogy Franciaországban részletesen kidolgozott szabályai vannak az összeférhetetlenségi elemzés készítésének és az ezzel összefüggõ vizsgálati eljárás lebonyolításának. Az ellenvetéseket egy erre kijelölt biztos gyûjti össze, és azokat vagy egy miniszteri szerv, az Államtanács vagy az Akadémia megvizsgálja, és kimondja, hogy jogosak vagy sem. Hölgyeim és Uraim! Úgy tûnik, Európában a koncesszió mint jogi eszköz, újra reneszánszát éli. Nyugat-Európa összes országában például a közberuházások esetében a pénzügyi koncepcióról - amikor az építkezést az adóval beszedett közpénzekbõl fedezik - a kereskedelmi jellegû koncesszióra kezdenek áttérni, ami azt jelenti, hogy az építési és üzemeltetési költségek egyaránt a felhasználóra hárulnak, az infrastruktúra használatának gyakorisága mértékében. Példaként említem meg, hogy az angol kormány a közelmúltban koncessziós rendszerben, közpénzek felhasználása nélkül, pályázat útján kívánta megvalósítani a Birminghamet elkerülõ autópályagyûrût. Bár Nyugat- Európában a koncessziós rendszerek egész sora létezik, azonban bizonyos alapvetõ irányelveket az Európai Közösség is megfogalmazott. Az egységes piacra vonatkozóan ilyen például a diszkrimináció-mentesség, nyilvánosság, pályázati rendszer vagy a koncessziós szerzõdési forma. Az elõttünk lévõ törvényjavaslat megfelel az Európai Közösség normáinak is, kerettörvény jellege pedig lehetõvé teszi annak rugalmas alkalmazását. Ezért is indítványozzuk a tisztelt Háznak ennek elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps.)