KATONA KÁLMÁN, a gazdasági bizottság elõadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Jelentésünkhöz azért kell szóbeli kiegészítést fûznöm, mert ez az ügy olyan sok újságcikkre és találgatásra adott okot, hogy feltétlenül fontosnak látjuk, hogyha az ország nyilvánossága és a képviselõtársaink is látják, hogy valóban egy ilyen tender kiírása hogy zajlik. Bizottságunk egy hatpárti albizottságot hozott létre, tehát minden parlamenti párt részt vett egy fõvel ebben a vizsgálóbizottságban, többek között Pál László, az interpellációt tevõ képviselõ is. Vizsgálati módszerünk az volt, hogy bekértünk minden anyagot, a tenderkiírástól kezdve az elbírálás összes jegyzõkönyvét és a pályázatra beküldött anyagokat is. Ezeket áttanulmányozva megállapítottuk, hogy rendkívüli alapossággal jegyzeteltek mindent. Mindenre kiterjedõ volt az elbírálás menete, és olyan apró részleteket is feljegyeztek, amelyeket nem gondoltunk. Különös figyelmet fordítottunk az iparpolitikai kérdésekre és azokra a kérdésekre, amelyeket a sajtó és egyes bejelentések kapcsán úgy gondoltuk, hogy meg kell vizsgálni. Mik voltak ezek? Elsõsorban a pótlólagos információ kérésével foglalkoztunk. Ez a terület minden tenderen indulót érintett, tehát mindenkitõl kértek be pótlólagosan információt, ugyanakkor ezeket értékelésnél nem vették figyelembe, de mivel némelyiknek a hiánya kizáró ok lett volna, szükséges volt ezeknek a bekérése. Volt egy olyan elterjedt hír, miszerint az Ericsson pótlólagosan küldött be lapokat, ezzel befolyásolta a végeredményt. Ezt is megvizsgáltuk. Megállapítottuk, hogy teljesen szabályosan jártak el. Kihagytak 11 lapot, amit utólag megküldtek. Ezeknek tartalmát is megvizsgáltuk, és úgy döntöttünk egységesen, hogy nem történt szabálytalanság. A legnagyobb kérdés az árak vonatkozásában volt. Itt a tenderbontási ár és a végsõ végeredmény, tehát a tender eredménye és ára közti különbség adott találgatásokra okot. Alaposan megnéztük ezt a kérdést is, és miután több árról volt szó - vonalár, rendszerár, három évre kivetített ár, szintre hozott ár -, végül is ez valóban okot adott találgatásokra, de rendellenességre, tehát a végeredményt befolyásoló semmilyen csalásra, részrehajlásra nem bukkantunk. Tehát az árak ügyében is úgy döntött bizottságunk, hogy ezt tudomásul veszi. Elterjedt az a hír is, hogy a kormány-elõterjesztést Bod Péter Ákos miniszter úr nem írta alá. Beszereztük ezt az elõterjesztést. Az eredeti példányon mindhárom miniszter úr aláírása szerepelt, tehát ez a szóbeszéd sem igaz. Az iparpolitikára különös figyelmet fordítottunk. A kiírásból kell kiindulnunk, ugyanis a kiírás rögtön egy iparpolitikai elemet tartalmaz, amely úgy hangzik, hogy a pályázónak vegyesvállalatot kell létesítenie a magyarországi partnerével, és három év alatt fel kell futtatni a gyártást. Tehát ez azt jelenti, hogy Magyarországon digitális távbeszélõközpont-gyártás lesz. Ez volt az egyik feltétel. Ugyanakkor a kiírás valóban nem preferálta a már meglévõ gyártási kapacitásokat. Elsõsorban itt a BHG-ra kell gondolnunk. A kiírás felhasználó- orientált volt, és az egész elbírálási rendszer is a Távközlési Vállalat, illetve a minisztérium befolyása alatt állt. Ezt nem kell rossz értelemben értenünk. Az volt a végsõ cél, hogy minél korszerûbb távbeszélõ-rendszer valósuljon meg hazánkban minél alacsonyabb áron. Néhány apró részletre szeretném felhívni képviselõtársaim figyelmét, mert számos olyan híresztelés volt, miszerint kihúztak értékelési pontokat, a súlyozáson változtattak. Ezt megvizsgálva megállapítottuk, hogy az iparpolitika 210s súllyal volt jelen az értékelésben, ugyanolyan súllyal szerepelt, mint például az általános mûszaki feltételek. Tehát ez lehetett volna nagyobb súlyú is, de nem itt volt a hiba. Az elbírálás során történtek olyan változtatások, amelyekre azt kell mondanom, hogy technikailag kifogásolhatók, nem lett volna szabad kihúzni értékelési pontokat. De hogy értsék, mirõl van szó, ismertetnék négy olyan pontot, amelyet összevontak, és egy közös pontként élt tovább a bírálatok során. Annyira gyengén volt elõkészítve az iparpolitika, hogy átfedések voltak a kereskedelem és a saját kérdések között is, tehát az iparpolitikán belül is egy kérdésre ugyanaz a válasz volt. Hogy lássák, hogy mirõl van szó, felolvasok egy ilyen kérdéscsoportot. Volt egy olyan kérdés, hogy gyártáshonosítás, azután volt olyan, hogy magyar gyártási hányad, azután magyar beszállítás - ezeket a kérdéseket összevontuk. A végsõ döntésrõl szeretnék még néhány szót mondani. Elterjedt az a hír, hogy a szakértõi vélemény más eredményt hozott, mint a tender végeredménye. Valóban a tenderkiírónak jogában áll eldönteni, hogy ki legyen a gyõztes a szakértõi vélemény alapján. Mivel úgy volt kiírva a tender, hogy az elsõ árait minden további pályázó vállalja, ezért az elsõ után a második, harmadik választásában nagy szabadsága volt a kiírónak. Ezzel a lehetõséggel élt is, és így jött ki az a végeredmény, amely minden kétséget kizárólag a nemzetgazdaság számára hasznos volt, számos tekintetben - azt kell mondanom - különösen kedvezõ. Éppen ezért hoztuk határozatunkban azt a döntést, hogy ezt a rendkívül jó végeredményt, amelyet a tender hozott, figyelemmel kísérjük a továbbiakban, mert annyira kedvezõ az árak alakulása, hogy felmerült a szakmában az a gyanú, hogy ez így meg sem valósítható. Ezért a gazdasági bizottság a továbbiakban ennek a tendernek a megvalósulását, a gyártás honosítását figyelemmel fogja kísérni. Kérem, hogy ezekkel a kiegészítésekkel Siklós Csaba miniszter úr válaszát elfogadni szíveskedjenek. Köszönöm. (Taps.)