DEME ZOLTÁN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselõtársaim! Úgy gondoltam, hogy az egyik legsimább törvényalkotási munkafolyamat következik akkor, amikor ezt a rendkívül fontos törvényjavaslatot és a törvény végrehajtásához szükséges adatszolgáltatásról szóló országgyûlési határozati javaslatot tárgyaljuk. Azért mertem szinte vita nélküli törvényalkotásra gondolni e törvény tárgyalásakor, mert azt reméltem, hogy még az MSZP is belátja annak az állapotnak a lehetetlenségét, amelyet az imént Torgyán képviselõ úr a privilégiumokról mondott, vagy pedig amikor az állampárt elõidézte azt a lehetetlen helyzetet, hogy a társadalombiztosítás és a nyugdíjfolyósítás feladatait saját hatáskörbe utalta, ami szorosan kötõdött azon személyek nyugdíjának magas szinten tartásához, akik szorosan az állampárthoz kötõdtek valamilyen formában. Az elmúlt alkalommal a nagy vitát látva, most már úgy látom, hogy túlságosan optimista voltam. Ahelyett, hogy már régen meghoztuk volna ezt a törvényt, még ma is hozzá kell szólnunk ehhez a témához, és ahelyett, hogy gazdasági törvényeket hoznánk, még mindig erkölcsi, politikai igazságokra próbálunk törekedni, hiszen enélkül nem lehet rendbe tenni közös dolgainkat. Ne felejtsük el, hogy a néptömegek elkedvetlenedésének éppúgy oka az igazságtalanság, mint a gazdasági nyomor! Nagyon sokan emlegetik a keresztyén megbocsátást és szeretetet e törvény tárgyalása kapcsán, de az evangéliumhoz nemcsak János 3:16 tartozik hozzá, ahol János ezt mondja: "Úgy szerette Isten e világot, hogy egyszülött Fiát adta érte", hanem Máté 21:12,13 is, vagyis a templomtisztítás története is, amikor Jézus korbácsot ragadott, és úgy tisztította meg a templomot a kalmároktól. Talán nem értjük azt, amit tett, de ki vitathatná e megbotránkoztathatónak tûnõ cselekedet mögött Jézus szeretetét! Ismerjük a szólásmondássá lett bibliai igazságot: "Méltó a munkás a maga jutalmára", de csak a munkája után igazságosan kapható jutalmára, bérére, a munka nélkül, érdemtelenül szerzett jövedelemre viszont nem méltó. Ez következik az alapvetõ állításból. A meghozandó törvény által érintetteknek azt kell meglátniok, hogy senki sem törekszik életükre, sem megélhetésükre. Csak az igazságot szeretnõk ezzel a törvényalkotással legalább megközelíteni, hiszen ha valaki ilyen esetben keresztény emberként az igazságra törekszik, akkor Mikeás könyvébõl ismerjük az üzenetet: "Legyen szemetek elõtt az igazság, de tartsátok szemetek elõtt az irgalmasságot is!" Én nagy örömmel veszek részt ebben a törvényalkotási munkában, szemben azokkal, akik inkább a Kormány felelõsségét emlegetik ezen a téren, hiszen olyan települések állampolgárai küldtek a Parlamentbe, amely települések még Békés megyén belül is a legelmaradottabbak, és hosszú évtizedeken át a legsúlyosabb igazságtalanságokat tapasztalták. Minden apró részlet az igazság feltárására mindannyiunkat közelebb vezet a teljes megoldáshoz. Nagy a lemaradásunk, de ahogy telt az idõ, legalább örömmel könyvelhetjük el, hogy újabb információkat szerezhettünk a törvény létrehozásának teljesebbé tételéhez. Gondolok itt a titkos anyagok feltárására, amelyeket egy MDF- sajtótájékoztató bemutatott az egész ország közvéleményének. A képviselõválasztási kampány idején sokan kérdezték tõlünk, akkori képviselõjelöltektõl, hogy mit teszünk majd képviselõként az igazságtalanul nagy nyugdíjak letörése érdekében. Mi, akkor is rendszerváltozást akaró képviselõk megígértük választóinknak - én részt vettem az SZDSZ-kampányban is, hiszen MDF-SZDSZ közös jelöltként indultam -, hogy megválasztásunk esetén rendezzük ezt a társadalmi méretû, súlyos igazságtalanságot. Hiszen egyesek csak azért élveznek nagy nyugdíjat, mert bizonyos pozíciókat töltöttek be a társadalmi-politikai életben a pártállam idején - és látjuk, hova jutott az ország -, közben pedig azok, akik húzták az igát, a létminimum határán élnek. Mi ez, ha nem súlyos igazságtalanság? Egy lelkésznek ilyen esetben akkor is meg kellene szólalnia, ha nem lenne képviselõ. Hiszen ismerjük a Szentírás üzenetét: ha elnézed, hogy embertestvéred szükséget szenved, ha nem segítesz rajta, ha nem szólsz érdekében, mindezt rajtunk kéri számon az igaz bíró. Most elérkezett a számonkérés ideje ezen a téren is. Ha nem is tudjuk látható módon emelni ezzel a törvényalkotással az elesett embertestvéreink életszínvonalát, igazságérzetünk egy részének helyrebillentésére talán mégis elegendõ lesz. S hogy miért csak most rendezzük ezt a kérdést? El kell ismerni, jogos volt sok-sok egyszerû ember panasza e nagy igazságtalanság láttán. Viszont a másik oldalról nézve el kell ismerni azt, hogy a felhalmozódott törvényhozási munka során a gazdasági életet elõsegítõ törvényhozásra is mérhetetlenül nagy igény jelentkezett a politikai törvényalkotás mellett. S mindazonáltal, ahogy ezt naponként tapasztaljuk, bizony, nem könnyû dolog elõre haladni a demokrácia útján. Szeretném, ha ezen törvényalkotással hozzájárulnánk egy olyan igazságos nyugdíjrendszer kialakításához, amelyben a nyugdíjhoz jutásnak egyetlen igazságos alapelve van, mégpedig a társadalom számára végzett hasznos munka. És így ez a nyugdíjelbírálás mentes lehet minden politikai érdemtõl, politikai szemponttól. Az egyik parlamenti testvéri közösségi alkalmon többek között ezt hallhattuk istentiszteletünkön: a keresztény hívõ ember Isten elé készül elszámolásra minden nap. Az egyik napilapban viszont ezt olvastam: panaszkodik a DEMISZ, már negyedszer kell elszámolnia vagyonával. Kérem kedves képviselõtársaimat, hogy a törvény és a hozzá csatlakozó azon jó módosító indítványok elfogadásával, amelyek az igazságosságra irányulnak, segítsük érintett honfitársainkat, hogy ne kelljen másodszor, harmadszor, sokadszor elszámolniuk igazságtalanul magas nyugdíjukkal, hanem egyértelmûen intézzük el ezt a problémát egyszer s mindenkorra. Remélem konstruktív állásfoglalásukat, s azt, hogy meghallgattak, köszönöm. (Taps.)