DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKgP): Köszönöm, Elnök Úr! Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon röviden kívánok szólni, mert az én megítélésem szerint sokkal helyesebb volna a most tárgyalt törvénytervezetet a privilégiumok megszüntetése törvénytervezetének nevezni, mert lényegében errõl van szó. Nagyon lényegesnek tartom, hogy mindenki világosan lássa, hogy akkor, amikor a Parlament hozzányúl egyes kiemelkedõen magas nyugdíjak felülvizsgálatához, és egyáltalán ezt a kérdést napirendre tûzi, akkor abból a ténybõl indulunk ki, hogy lényegében a kiemelt nyugdíjak létrejötte egy folyamat végeredménye. Ez a folyamat kezdõdik és kezdõdött az óvodai felvételtõl, tartott a középiskolai felvételen, az egyetemi, fõiskolai felvételeken keresztül a munkahelyi privilégiumokig, a lakáskiutalásokon keresztül a kiemelt kereseti lehetõségeket biztosító állás megkapásáig. Tulajdonképpen akkor, amikor ezt a kérdést vitatjuk, nehogy bárki is úgy fogja fel, mintha mi valakinek a nyugdíjacskájához nyúlnánk hozzá, mert ilyen felfogásban is hallottam itt felszólalást. Itt elõjogok megszüntetésérõl szeretnénk dönteni olyan megközelítésben, mint ahogy például 1848-ban a köznemesség lemondott a saját elõjogairól. Szerintem az, hogy itt a kérdést tárgyalnunk kell, annak a következménye, hogy azok a személyek, akik privilegizált elbánásban részesültek évtizedeken keresztül, nem ismerték fel, hogy az lett volna a helyes, ha ezekrõl az elõjogokról lemondanak. Miután ez nem történt meg, ezek után kell a Parlamentnek ezzel a kérdéssel foglalkoznia. Amint az elõbb említettem: ha egyszer a mi köznemességünk a múlt században világosan felismerte, hogy az emberi szabadság és egyenlõség fogalmába a privilégiumok nem illeszthetõk be, rendkívül sajnálom, hogy a 3. évezred küszöbén ugyanezt a pártállam kedvezményezettjei nem ismerték fel, holott nemcsak egy századdal korábbi példák vannak arra, hogy elõjogokról hogyan lehet lemondani. Hadd utaljak arra, hogy a bibliai Zákeus, amikor fölismerte, hogy milyen helytelen úton jár, akkor elhatározta, hogy négyszeresen adja vissza azt, amit jogosulatlanul megkapott. Itt nincs arról szó, hogy a történelemben valami teljesen új dologgal jönnénk elõ. Egészen egyszerûen az emberiség természetes igénye volt mindig a privilégiumok megszüntetése. Ugyanakkor, amikor a privilégiumok megszüntetésérõl szólok, lehetetlen nem felhívnom az igen tisztelt Ház figyelmét arra a tényre, hogy ugyanakkor a mérleg másik serpenyõjébe egy sokkal szélesebb rétegû néptömeg áll, amely soha semmiféle kedvezményben nem részesült. Nemcsak a nyugdíjak vonatkozásában, hanem egyébként sem. Különösen fájó a számomra - nem tudom, hogy képviselõtársaim mennyire tudják, mennyire nem -, hogy például az 56-os mártírok özvegyei, ha jól tudom, mindössze 370 forint nyugdíjkiegészítést kapnak, illetve ha idõközben az életük úgy alakult, hogy férjhez mentek, akkor már ezt sem. Teljesen aránytalan a szolgáltatás, amelyet az állam a polgárainak nyújt, mert a becsületes polgárai nem kapnak semmit, azok a polgárai, akik az állam érdekei ellen cselekedtek, azok pedig óriási juttatásokban részesültek és részesülnek. Ezért tehát én arra kérem a tisztelt Házat, hogy ezt a törvénytervezetet, ezt a törvényjavaslatot, amelyet a Kormány elõterjesztett, mindenképpen támogassa és szavazza meg, de akkor, amikor erre kérem a tisztelt Házat, hadd hivatkozzam arra is, hogy jelenlegi nyugdíjigénylési rendszerünk még mindig tele van pártállami maradványokkal. Kértem különbözõ nyugdíjigénylõ lapokat. Megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy például a nyugdíjigénylõ lap 7. pontja már megint ilyen megkülönböztetéssel kezdi, mert ez a kérdés van itt feltéve: "Rendelkezik-e nyugdíjkedvezményre jogot adó kitüntetéssel?" A 24. pont pedig már egyenesen a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége (volt Partizánszövetség) által igazoltan a fegyveres harcokban részt vevõkre vonatkozóan tartalmaz kedvezményeket. A 25. pont pedig a munkásmozgalomban az 1945. január 1. napját megelõzen részt vevõket támogatja, de van több más olyan igénybejelentés, olyan hivatalos blanketta a mai napig érvényben, amely ugyanezeket a kérdéseket preferálja, tehát akkor, amikor most megszüntettük a privilégiumokat, sajnos rá kell mutatnunk arra, hogy még nem biztos, hogy ezt a folyamatot ezzel a törvénnyel teljes egészében megszüntetjük, mert az egész rendszer ilyenként mûködik. Én ezért tisztelettel kérem az államtitkár urat, hogy nézzen utána ennek a nyugdíjigénylési rendszernek, és ha itt még ilyen anomáliákat észlelne, amilyenekre felhívtam a figyelmet, akkor feltétlenül intézkedjék ezek megszüntetése érdekében. Amikor még egy percre kérem az igen tisztelt képviselõtársaim figyelmét, akkor ezt azért teszem, mert az egyes nyugdíjak felülvizsgálatához szükséges adatszolgáltatásokról kell még néhány gondolatot felvetni. Az ugyanis elfogadhatatlan számomra, hogy ezek az adatok nem lettek volna meg, vagy nem érkeztek volna be idõben az arra illetékes szervekhez. A bírósági eljárásban - amint az elõbb Szigethy képviselõtársunk utalt rá - bizonyára vannak olyan eljárások, amelyeket fel lehet használni az élet más területein. Ott, ha valaki nem szolgáltat adatokat, amikor felhívja a bíró, és ha x idõ alatt nem nyilatkozik, akkor úgy tekintik, mintha az azzal ellentétes elõadást valónak fogadná el. Miért ne lehetne a jelen esetben ugyanerre az álláspontra helyezkedni, nevezetesen ha az MSZP nem szolgáltatott volna olyan adatokat, amelyek korábban a jogelõd, az MSZMP birtokában voltak, ebben az esetben - éppen az MSZP mulasztására való tekintettel - mi ezt olyannak tekintenõk, mint ami nem képezi vita tárgyát, és ennek alapján döntenénk? Megoldás tehát van, csak élni kell ezzel a megoldással. A lényeg minden esetben az, hogy a privilégiumokat fel kell számolni. Ha mi jogállam kívánunk lenni, Európába kívánunk belépni, az európai jogállamok sorába kívánunk tartozni, akkor középkori privilégiumokat nem vihetünk magunkkal. Köszönöm a türelmüket. (Gyér taps.)