NÉMETH ZSOLT (FIDESZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Állami ünnepünk eredményes vitájának esélyeit nem tekintem sokkal derûlátóbban, mint az úgynevezett címervitát. Ugyanis igen komoly esélye van annak, hogy hitek és meggyõzõdések, s ne pedig árnyalható álláspontok ütközzenek. E merev ellentétek beásott hadállások; mindez nem kedvezõ a racionális érvelésnek és a meggyõzés lehetõségének. Továbbá ezen szimbolikus problémák az emberi természetben rendszerint elfojthatatlan kényszert ébresztenek az adott meggyõzõdés kinyilvánítására. Ily módon gyakran nem csupán meggyõzhetetlenek a szembenálló felek, hanem mindezt rendkívül hosszadalmasan is teszik. Mégis hadd adjak hangot töretlen optimizmusomnak és reményemnek, hogy ez alkalommal nem vesz ilyen irányt a vita menete. Vitánk tárgyát a hivatalos ünnepek képezik. Társadalmi funkciójukat tekintve vitathatatlan jelentõségük, lényegük szerint tagolják egy társadalom közösségi életét, orientálják a társadalmat a minõsített történelmi, politikai és bizonyos erkölcsi értékek tekintetében, rövidebben fogalmazva: közösséget teremtenek. Így az ünnepek lehetnek mozgósító erejûek, függetlenül az adott ünnep legalitásától vagy tiltottságától vagy megtûrtségétõl. Páratlan energiákat képesek felszabadítani, ezért félnek egy társadalom igazi ünnepeitõl a diktatúrák, ezért igyekszik minden demokrácia fontos társadalmi, politikai eseményeket a jelentõs ünnepekhez igazítani. Másként fogalmazva: a nem jogi értelemben vett legitimitás kérdése szorosan kötõdik az ünnepekhez, de lehetnek demoralizálóak is, üresek és megüresítõek is bizonyos hivatalosított ünnepek. Ezt a tényt talán mindenki ismeri, hogy másra ne utaljak: emiatt a tény miatt tiltakozásként söprögetett '88 november 7-én, az utolsó munkaszüneti november 7-én néhány FIDESZ-es a Vörösmarty téren. Ünnepeink törvényi szabályozás szerint háromfélék lehetnek: csak munkaszüneti napok, nemzeti ünnepek, illetve állami ünnep. A szóban forgó törvény feladata mindenekelõtt az állami ünnep meghatározása. Az elsõ csoportba tartoznak az egyházi és nem állami, de általános társadalmi szokások által rögzült ünnepek. Karácsony, húsvét, május 1 ide tartozik feltétlenül. A második csoportba tartozik március 15, augusztus 20 és október 23, a tárgyalt három ünnep, amelyek elsõsorban politikai és össztársadalmi minõsített tartalmuk miatt az átmenet során nemzeti ünnepeinkké váltak. Az állami ünnep esetében nem ilyen magától értetõdõek az indokok, márcsak azért sem, mert állami ünnep egy van. A kérdés tehát az, hogy milyen elvárásnak kell megfeleljen állami ünnepünk. Mindenekelõtt úgy vélem, az ünnep tartalmi megítélésének a legszélesebb társadalmi egyetértésen kell alapulnia elõször, másodszor ezen tartalomnak összhangban kell állni a a Magyar Köztársaság legfõbb politikai értéktörekvéseivel. Tehát ily módon nem értek egyet Kónya Imrével, hogy egy meghatározott, állami történelemben kitüntetett esemény kell az állami ünnep kritériuma legyen. Tisztelt Elnök Úr! A FIDESZ frakciójának döntõ többségével kialakított, bár nem egyhangú álláspontja, hogy ezen elvárásoknak a három alternatívából egyes- egyedül március 15 felel meg. Ez az egy ünnep egyesíti a nemzetet, míg a másik kettõ így vagy úgy megosztja. Ezen ünnep tartalmi megítélésében többé-kevésbé egységesek a legkülönfélébb szellemi és politikai erõk. Minden általam ismert pártprogramban szerepelt a március 15 mögött húzódó, reformokra, politikusokra való hivatkozás. Ugyanakkor a haza és haladás követelését egyszerre zászlajára tûzõ 1848-as forradalom és szabadságharc olyan nemzeti és polgári demokratikus törekvéseket hordozott magán, amelyeket bátran vállalhat a ma zsenge demokráciája Továbbá: március 15 a hetvenes évek elejétõl az álmából ébredõ ellenzékiség, szabadságvágy és civil társadalom szimbóluma is, gumibotostól, ablakokon kikandikáló rendõröktõl, spiclistõl, mindenestõl. Október 23-ról Göncz Árpád köztársasági elnök úr fogalmazta meg máig fülembe csengõen, hogy +56 mindenkié, a reformkommunistáké, a pesti srácoké, a népi és nem népi íróké stb. És ez így igaz, azonban ma még nagyon közel vagyunk a konkrét történelmi eseményekhez, nincs rálátásunk , és egyelõre mindenkinek az említettek közül +56 jelentése valamilyen értelemben eltérõ. Némely politikai erõtõl eltekintve +56-ot mindazonáltal fényes nemzeti ünnepünknek tartjuk a mai Magyarországon, de nincs még meg az +56-os értékek és törekvések tartalmi összhangja a mával. Augusztus 20 jelentése nagyon sokrétû. Politikai értelemben az államalapítás ünnepének tekintjük legfõképp, ez nyilvánvaló. De volt már és lehet is hatályos alkotmányunk ünnepe, az új kenyér ünnepe, van azonban egyházi vonatkozása is, és ez talán a legfontosabb, hiszen a római katolikus egyház Szent István ünnepként tartja számon. A tartalmi bizonytalanság - az elõbb említett - talán még nem lenne olyan komoly akadálya az állami ünneppé válásának, mint az, hogy kettõs értelemben is hiányzik a szükséges társadalmi egyetértés mögüle. Egyfelõl az egyházi és állami ünnepek összemosása nem szerencsés akkor, amikor éppen csak hogy kezdetét vette a hosszú évtizedes összefonódás után az állam és egyház szétválása. Nem szabad megosztani az eltérõ állásponton levõket ilyen fontos és egyetértést igénylõ kérdésben. Másfelõl az ország 25át kitevõ protestánsok - nem beszélve a szekularizált rétegekrõl - jogosan protestálhatnak, mivel ha õk tiszteletben is tartják a Szent István-ünnepkörhöz, a Szent Jobbhoz, a Szent Koronához stb. kapcsolódó katolikus hitelveket, nem lehet tõlük elvárni, hogy az állami ünneppel óhatatlanul összefonódó egyházi eseményeken, eljárásokon hitbeli konfliktus nélkül részt vegyenek. Különösen kérem ily módon a római katolikus hithez kötõdõ képviselõket e szempont megértésére és mérlegelésére. Összegezve: a három lehetséges megoldás közül március 15 az egyedüli, amely megítélésünk szerint állami ünnepként szóba jöhet, mivel a nemzetet semmilyen, fõbb értelemben nem osztja meg, ugyanakkor a lehetõ leginkább egyesíti. Köszönöm szépen. (Taps.)