DR. ISÉPY TAMÁS igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Engedjék meg, hogy a törvényjavaslatok elõterjesztésének megszokott, kizárólag a lényegre korlátozódó, és ezért talán kissé szürkének és kopárnak ható módszere helyett most egy kicsit emelkedettebb, közvetlenebb és ünnepélyesebb hangnemet használjak, és talán kissé formabontó jellegû expozét tartsak. Nyilvánvalóan az egyének életében is a hétköznapoknak a szürkeségét a családi ünnepek oldják derûssé és színessé, és ugyanígy van ez az állampolgárok alkotta nemzet életében is, és ahogy egy családnál sem mindegy, hogy melyik ünnep melyik napját teszi, melyik eseményt teszi családi ünneppé, úgy a nemzet életében is fontos, hogy milyen érzelmi kötõdéssel és milyen történelmi tudat alapján avatja valamelyik eseménynek a napját ünneppé. Ne minõsítsék a múlt bûneit emlegetõ retorikai fogásnak, de nyilvánvaló, hogy az elmúlt 40 év ezt a nemzetet az ünnepeibõl is kiforgatta. A nemzeti emlékezetünkhöz legközelebb álló március 15-ét gumibotok pufogása közben titokban lehetett megünnepelni. Ugyanakkor fényes külsõségek között és kötelezõ jelleggel állami ünnepként kellett adózni annak a nagy októberi szocialista forradalomnak, amelynek gazdasági és ideológiai következményeit 40 éven keresztül nyögtük, és lehet, hogy a gazdasági következményeit még néhány éven keresztül viselni is fogjuk. Most ugyancsak hatalmi kényszerrel nemzeti ünneppé tették április 4-ét, amelynek eredeti tartalma egy fasiszta diktatúra alóli felszabadulásnak a napja lett volna, és végül egy újabb, ugyanolyan kíméletlen diktatúrának a születésnapjává vált. Az elsõ magyar rendszerváltást megvalósító, államalapító Szent István ünnepét is kiforgatták eredeti tartalmából, és a rá történõ emlékezést lényegé+ben a sztálinista alkotmánnyal kötötték össze. Ezért nem halasztható országunk nemzeti ünnepeinek egységes szemléleten nyugvó, törvényi szintû szabályozása. S ezzel a nemzettudat hivatalos szintû elismerése ezen a fontos területen, és remélhetõleg a tisztelt Ház ezt a törvényjavaslatot nem tekinti egy szükségtelen és idõrabló elõterjesztésnek. Most ennek során a rendezõ elv csak az lehet, hogy végre azok a demokratikus társadalmi berendezés eszmekörébe illeszthetõ történelmi események kapjanak ünnepi rangot, amelyek szellemiségével a nemzet túlnyomó többsége a hivatalos politika álláspontjától függetlenül mind a mai napig érzelmi közösséget vállal. A hivatkozott célkitûzést szolgálja a tisztelt Ház elé terjesztett, és a Magyar Köztársaság állami ünnepérõl szóló törvényjavaslat. Most a javaslat 1. §-a a nemzeti ünnepek körét határozza meg, és a Magyar Köztársaság nemzeti ünnepként tiszteli március 15-ét, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc kezdetének, a modern parlamentáris Magyarország megszületésének napját, augusztus 20-át, az államalapító Szent István ünnepét, valamint október 23-át, az 1956-os forradalomhoz és szabadságharchoz és a Magyar Köztársaság 1989. évi kikiáltásának a napjához kötõdõ napját. Most a nemzeti ünnepek valamelyikének állami ünneppé nyilvánítása, az új államiságunk méltó megünneplése, az állami kitüntetések adományozása, valamint egyéb, a protokolláris és diplomáciai kapcsolatokban szokásos érintkezés szempontjából indokolt, s a Kormány azt a kérdést, hogy mely nemzeti ünnephez kapcsolhatók leginkább az imént kifejtettek, nem kívánja rangsor felállításával eldönteni, hanem ezt a hálátlan feladatot lényegében az Országgyûlés bölcsességére bízza, hogy a három nemzeti ünnep közül válassza ki azt, amelyiket állami ünneppé nyilvánítunk. Most a törvény 3. §-a lényegében egy technikai rendelkezés, hatályon kívül helyezi a kaotikus, az ünnepeket eddig szabályozó rendelkezéseket, és egyértelmûvé teszi az ünnepek jogi szabályozását. A törvényjavaslat szerinti jogi szabályozás tehát megteremti az ünnepek méltó megünneplésének feltételeit, és ezért kérem a törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm. (Taps.)