DR. TARJÁN LÁSZLÓNÉ (FKgP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az eredetileg tervezett felszólalásomból, idõkímélés miatt, csupán néhány gondolatot akarok elmondani. A vitában több felszólaló is hangoztatta, hogy a kárpótlási törvény végrehajtása esetén túl sok, gazdaságilag életképtelen kisbirtok keletkezik, hiszen a fejlett nyugati országokban is csak a 30-60 hektáros parasztbirtokok képesek megélni. Ezzel én vitatkoznék, éppen a választókörzetembõl vett példákkal - ami 65 somogyi településbõl áll. Mert igaz, hogy búzából és kukoricából a néhány hektáros parasztgazdaság nem tudja eltartani a tulajdonosát, de a belterjesen mûvelt zöldség-, gyümölcstermesztés, virágkertészet vagy facsemete-termesztés, ami nálunk elég gyakori, a gyógynövénytermesztés igenis, tisztes megélhetést biztosít sokkal kisebb területen is. És éppen ezek a kisbirtokok nyújthatnak jó alapot a nyugati piacon is kelendõ minõségi termékválaszték szélesítésével a mezõgazdasági termékstruktúra váltásához. Ezekkel lehetne felváltani részben a nagyüzemi tömegtermelés úgyszólván már exportálhatatlan termékeit. Ugyanakkor ezek a kisbirtokok alkalmasak az állattenyésztésre, ezeken a kisbirtokokon folytatható mellékfoglalkozás-szerûen is mezõgazdálkodás, csakúgy, mint Nyugat-Európa több országában erre példa van. Tehát úgy gondolom, ezeknek a létjogosultsága nálunk sem kérdõjelezhetõ meg. A földkárpótlással szemben azzal is érvelnek, hogy a családi parasztgazdaságok tönkreteszik a mezõgazdaságot és a nagyüzemeket. Ugyanakkor az a helyzet, hogy a magyar mezõgazdaság túltermelési problémákkal küzd, hasonlóan Közép- és Nyugat-Európa több államához. Nálunk azért is nagyobb a gond, mert éppen a nagyüzemek alakították ki azt az egyoldalú termelés- és termékszerkezetet, amely egyre inkább versenyképtelenné válik. És engedjék meg, hogyha már a károkról beszélünk, hogy ki kinek okozott kárt, nem hagyhatom szó nélkül, hogy éppen a nagyüzemi mezõgazdaság által okozott súlyos környezeti károk, a termõföldben okozott károk, a termõföld- pusztulási folyamatok, a termõréteg lepusztulása, az erózió-defláció, a rosszul kivitelezett meliorációk hatását, a kemikáliák túlzott mértékû használata következtében a talajok elsavasodását, vagy a koncentrált állattartó telepek szenynyezése következtében a felszín alatti vizek elnitrátosodását nem szabad elfelejtenünk. Mindezeket a szaktudományok egyértelmûen regisztrálják. A tulajdonviszonyok rendezésénél és elsõsorban a földtulajdon rendezésénél nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy a magángazdaságok, a farmergazdaságok hosszú távon is jobban garantálják a környezetkímélõ gazdálkodást, jobban tudják biztosítani a racionális földhasználatoknak, a termõtalaj védelmének és a környezet megóvásának összhangját, hiszen a tulajdonosnak alapvetõ érdeke, hogy legfontosabb termelõeszközével, a földdel hosszú távon is racionálisan gazdálkodjék. Szólni szeretnék az erdõterületek tulajdonviszonyainak rendezésérõl. A múlt rendszernek a parasztgazdaságot súlyosan érintõ intézkedése volt az erdõbirtokossági társulatok felszámolása. Ez annak ellenére is sérelmezhetõ, mert ezek nem egyénileg, hanem közösen gazdálkodó társulatok voltak. Azért is sérelmesnek tartom vagy tartható, mert ezekre a volt úrbéres erdõtársulatokra, legeltetési társulatokra vonatkozó jogi szabályozás Magyarországon évszázados, történelmi hagyományokban gyökerezik. Ennek alapjait még Mária Terézia vetette meg az úrbéri rendtartásban. Az erõszakos szövetkezetszervezés eredményeként ezeket az erdõbirtokossági társulatokat majdnem kivétel nélkül megszüntették, és a tsz-ek használatába kerültek az erdeik. Ez megközelítõen mintegy 300 ezer hektár erdõt jelent. A volt erdõtulajdonosok azóta is Bánk bán Tiborcaként panaszolják, hogy miként termelik ki mások elõdeik által nevelt erdeiket, õsi jussukat. Én ezért rendkívül fontosnak tartom, hogy a kárpótlási törvény terjedjen ki ezekre az erdõtulajdonokra is. Az erdõk szakszerû kezelése és fenntartása érdekében indokolt a hat hektárt meghaladó összefüggõ erdõterület esetében a tulajdonosoknak újból erdõbirtokossági társulatba szervezése. Ez a szervezeti keret jól képviselné úgy az új tulajdonosoknak, mint a társadalomnak az érdekét egyaránt. Magyarország jelenlegi erdõterülete 1,7 millió hektár, ennek 71a állami tulajdon, 28a mezõgazdasági termelõszövetkezeti tulajdon, és 1körül van a magántulajdonú erdõ. A kárpótlási törvény után várhatóan a magánerdõk aránya növekszik, és ugyanakkor a magánerdõ tulajdonjogának a növekedése várható azért is, mert többszázezer hektár erdõ telepítésében nyilván a magánerõ részt vesz, sõt én azt gondolom, hogy a külföldi tõke bevonása is elképzelhetõ a magánerdõ telepítésénél. Erre egyébként komoly érdeklõdés is van. Tisztelt Ház! Az erdõk tulajdonviszonyainak rendezésével kapcsolatban fel kell vetni az erdõterület értékének a megállapítását is. Ezt azonban a részletes vitában kívánom elmondani, módosító javaslatot nyújtottam be erre vonatkozóan. És még engedjenek meg egy, számomra nagyon fontos felvetést, ami a földtulajdon rendezésével kapcsolatos, a természetvédelmi oltalom alatt álló termõföldek kérdése. Erre vonatkozóan a környezetvédelmi bizottság nyújtott be módosító javaslatot, amivel szakmailag is teljes mértékben egyetértek. Én kérem önöket, hogy a tulajdonviszonyok rendezésénél vegyék figyelembe az általam is felvetett összefüggéseket. Meggyõzõdésem, hogy kellõ szakmai megfontolással, az eltérõ érdekek mérlegelésével a nemzetgazdaság érdekei és az egyes magántulajdonosok érdekei jól összehangolhatók. Köszönöm a figyelmüket. (Gyér taps.)