PESTI FERENC (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Mivel elég sok hozzászóló van hátra, 5 percre redukálom a hozzászólásomat. Borsod megye olyan területének vagyok képviselõje, ahol a legtöbb helyen egyedüli munkalehetõség a tsz, illetve az állami gazdaság, és a lakosok közül szinte mindenki foglalkozik valamilyen mezõgazdasági tevékenységgel. Várják ezt a törvényt a nagyüzemek vezetõi, dolgozói, de ugyanígy várják a földet visszaigénylõk is. Tsz-vezetõk mondják: még egy gyenge törvény is jobb, mint egy bizonytalanság. Hogy jó törvényt alkossunk, és a bizonytalanság is megszûnjön, ez mindannyiunk célja. Most itt a lehetõség, hogy a tsz-ek a földekért cserébe kapott kárpótlási jegyekért ipari lehetõségeket szerezzenek, így több lábon álló, többszektorú gazdálkodást végezzenek. A jól mûködõ mezõgazdasági nagyüzemeknek nem ellensége sem a Kormány, sem a Parlament, de elõnyös, ha ezek mellett velük és egymással is konkuráló, a termelést a piacnak megfelelõen gyorsan átalakító magántulajdonú kisüzemek is létrejönnek. Választópolgárokkal beszélgetve többen megjegyezték, hogy igazságosnak tartják azt, hogy a kár mértékének nagyságával arányosan csökken a kárpótlás mértéke, de sokan túlzásnak érzik, ha a teljes körû kárpótlás mértéke az iparnál összességében 100s, házingatlanoknál 2035156s, akkor a földeknél miért 900s. Meg vagyok gyõzõdve, hogy ez a 9035156s földkárpótlás csak látszólag magas, hiszen ha levonjuk belõle a parasztságtól több éven keresztül elrabolt ingóságokat is, nem sokkal több a kárpótlás mértéke a többinél. Elméletben levonhatjuk belõle a többéves padlássöprést is, ami folytatólagosan elkövetett, az állampolgárok tulajdonában igazságtalan károkozás volt. Az állami vállalatok privatizációja leginkább a városokat hozza nyerõ helyzetbe. A részleges kárpótlásról szóló törvénynek elsõsorban a falut, a falusi embereket kell segítenie, annak ellenére, hogy a kárpótlási jegyért visszavásárolt termõföld egy-két éven belül nem lesz gazdagodási forrás - inkább az új magyar mezõgazdasági termelés érdekében hozott áldozatvállalás. A kárpótlási jegy kapcsán felmerült aggályát szeretném eloszlatni azoknak a képviselõtársaimnak, akik azt vallják, hogy a kárpótlási jegyek zömét idõs emberek kapják, õk ezt eladják, nem vállalkoznak vele, tehát inflálódni fog. Azt javaslom, hogy a döntést bízzuk a piacra. Az üzlethez két fél kell: eladó és vevõ. Ha mind a két fél saját érdekeit figyelembe véve cselekszik, mindketten jól járnak. Nem hiszem, hogy bármelyik vevõ lenne olyan balga, hogy olyanba fektessen, ami nem profitál, vagy bármelyik kárpótlásijegy-tulajdonos áron alul - mert, ugye, errõl van szó - eladná azt a jegyet, amelyért esetleg a tanácsi bérlakását is megvásárolhatná, amelyet esetleg életjáradékra is lehetne felhasználni, melyet felhasználhat hitelek felvételénél is saját részként, melyet gyermekeinek, unokáinak átadhat. Még lehetne sorolni ezeket a lehetõségeket, de majd inkább a részletes vitában fogok errõl szólni. Szakmai ismeretségi körömben sok olyan idõs gyógyszerész van, aki kárpótlási jegyét, koránál fogva, felhasználni nem tudja, de át akarja adni a családban felnõtt gyógyszerész gyermekeinek és unokáinak. Nagyon sok vagyonjegy nem a piacra kerül, hanem a családban talál gazdára: a család vállalkozó korú vagy vállalkozó kedvû tagjainál. Tisztelt Képviselõtársaim! Az igaz, hogy legtöbbünket, akik a szocializmusban éltünk, sérelem ért, hiszen össze sem lehetett hasonlítani a nyugati lehetõséget az itteniekkel. De ne felejtsük el, hogy azokat az embereket többszörösen érte kár, akiket elõbb megfosztottak a házuktól, földjüktõl, kisüzemüktõl, majd második csapásként õket ugyanúgy érintette a szocializmus átka, mint azokat, akiktõl nem vettek el semmit. A részleges kárpótlás közvetve több embert érint, mint közvetlenül, hiszen az a körülbelül 800 ezer ember, aki a nagyüzemekben marad, birtokolja ez után a kárpótlási jegyért földet vett volt tulajdonosoknak a tsz-ben, állami gazdaságokban benn hagyott javait. Kedvezõen érinti a 400 ezer volt háztulajdonost is - de ez körülbelül kétszer-háromszor ennyi családot jelent. Ez eddig körülbelül 3 millió érintett ember, de még nem beszéltünk a kis- és középüzemekrõl, patikákról, boltokról, kocsmákról és sorolhatnám. A földkárpótlás csaknem másfél millió embert érint. Nyugodtan állíthatom, hogy a vállalkozói korosztály több mint háromnegyed része - ha nem egésze - kap kisebb vagy nagyobb lehetõséget. Befejezésül kívánom kedves Képviselõtársaimnak, hogy sikerüljön olyan törvényt alkotnunk, amely egy nemzeti megnyugvást, megbékélést eredményez, és végre kapja vissza a magyar ember a tulajdona mellé a jobb jövõbe vetett hitét is, a külföldi befektetõ pedig a tulajdona biztonságát. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)