NYERS REZSÕ (MSZP): Tisztelt Országgyûlés! A Szocialista Párt parlamenti csoportjában elemeztük a vita eddigi menetét. Figyelembe vettük azt a sok-sok véleményt, hozzászólást, amely a társadalom széles rétegeiben elhangzott a kérdésrõl. Feltettük magunknak a kérdést, hogy közelebb vagyunk-e ma egy társadalmi kompromisszumon alapuló jó törvény meghozatalához, mint a kezdetén voltunk. Azt a választ kellett kapnunk, hogy nem vagyunk, sajnos, közelebb. Alapvetõ koncepciózus kérdések tisztázatlanok maradtak. Meglehet, hogy ez az elõkészítés hibája, de mindenképpen a mi parlamenti munkánk sem volt jeleskedõ ebben a tekintetben. Tudomásul kell vennünk, hogy a társadalomban szélesebben vetõdik fel a kárpótlás kérdése, mint ahogy ezt a Kormány törvényjavaslata felvetette. A parlamenti vitában is ez figyelhetõ meg. Természetesen igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy az elsõ dolog az élet elvesztésével okozott kár, a második a szabadság elvesztése. Mégis azt gondolom, hogy ezeket szem elõtt tartva a mi álláspontunk szerint ezt nem ebben a törvényben kell elrendezni, de rendezni kell. De amit ebben a törvényben elrendezhetünk, az sem teljesen világos. Nem világos ugyanis a privatizációval való összefüggése a kárpótlásnak - errõl itt elhangzottak már érvek is. Nem világos a földtörvénnyel és a szövetkezeti törvénnyel való kapcsolata. És éppen ezek okozzák a legtöbb problémát, emiatt van a legtöbb részletes és részleges módosító javaslat. Végül is jogosnak ismerjük el mi, szocialista pártiak azt, hogy a kárpótlásban részesülõk körét a törvényjavaslathoz képest kiszélesítsük. Mégpedig a zsidótörvények kárvallottjaira és a kitelepített németek által elszenvedett károk pótlására. Igazuk van azoknak - be kell látnunk -, akik ezt számon kérik tõlünk. Ha e nélkül döntünk, rosszul döntenénk. Ezekrõl dönteni, valamint más kérdésekben is állást foglalni, amelyek itt a módosítások során felvetõdtek, például, hogy az egyházakat is kártalanítsuk ennek a törvénynek a keretében, vagy más természetes személyeket is kártalanítsunk, véleményünk szerint már nem lehet a törvényjavaslat részleteinek a módosításával. Ez már egy új tartalmú és új szerkezetû törvény révén lenne csak lehetséges. Ez az elsõ lényeges megállapításunk. A második lényeges megállapításunk az, hogy a társadalmi elvárások egymással ellentétesek, ez maga nem újság, azonban a politikai álláspontok is összehangolatlanok maradtak a vita eddigi menetében. A kormánykoalíció menet közben egyeztette saját véleményét, és úgy tûnik, még ma sincs összeegyeztetve. Természetesen ez gátolja és lehetetlenné teszi az ellenzék és a kormánykoalíció közötti vita eredményes lebonyolítását. Ahogy a kormánypártok a részletekben közelednek egymáshoz, úgy tûnik, úgy távolodik a kormánykoalíció az ellenzéktõl. Tehát munkánk ebbõl a szempontból nem volt eredményes. Az a véleményünk - tisztelt Parlament -, hogy kielégítõ megoldást csak társadalmi és politikai kompromisszum hozhat, ha kompromisszumon gondolkodunk mindnyájan. Ez ma még nincs meg. Ezért az a véleményünk, az lenne a helyes, ha a Kormány a parlamenti vita és a társadalmi vita figyelembevételével új törvénytervezetet készítene, amely erre a kompromisszumra épülne, és azt sürgõsen beterjesztené. A Szocialista Párt egy módosító komplex javaslatot még a mai nap beterjeszt, ebben összefoglaljuk a mi álláspontunkat, és ezt igyekszünk világossá tenni a többi párt számára és természetesen a Kormány számára. Az a javaslatunk, hogy a kárpótlásban részesülõk körét bõvítsük ki a zsidótörvények kárvallottjaival, a kitelepített németeknek okozott károk pótlásával, és bõvítsük ki azzal, hogy a munkavállalók és a nyugdíjasok is kárpótlásban részesüljenek. Tehát kétfajta kárpótlási jegy legyen bevezetve, a tulajdoni kárpótlási jegy és a munkavállalói kárpótlási jegy. Az a véleményünk, hogy a kárpótlás két ütemben valósuljon meg. Az elsõ ütemben határozza meg a Parlament a kárpótlás végsõ összegét: 80 milliárd forintban a tulajdoni kárpótlást, további 80 milliárd forintban a munkavállalói kárpótlást. Az a véleményünk, hogy miután minden erölcsileg jogosultat beveszünk a kárpótlási törvénybe, ezzel egy végleges kárpótlás valósuljon meg Magyarországon, ne legyen lázállapot a társadalomban, intézzünk el mindent, amit kötelességünk elintézni. Az elsõ ütemben - véleményünk szerint - a kárpótlás végsõ összegének a megállapítása mellett kívánatos rendezni a földkérdést. Ezt az egyet az elsõ ütemben javasoljuk rendezni. A második ütemben a széles körû igények felmérése után, annak ismeretében határozná meg az Országgyûlés degresszív százalékos kulcs alapján a kárpótlás mértékeit. Szeretnénk hangsúlyozni ismételten azt a véleményünket, hogy a törvény megalkotása során a mezõgazdasági termelõszövetkezetek esetében is biztosítani kell a tulajdonformák jogegyenlõségét, azaz a termelõszövetkezetek, szövetkezeti tagok nem lehetnek kárvallottjai ennek a törvénynek. A kárpótlási jegy vételi jogot adjon a birtokosának. A föld kijelölése az érintett gazdasági szervezet és a jogosult megállapodása alapján történjen. A vételi jegy kielégítésekor sorrendiséget javasolunk alkalmazni, elsõnek az állami földbõl kapjanak kárpótlást, másodiknak a termelõszövetkezet birtokában lévõ állami földbõl, harmadiknak pedig a termelõszövetkezeti tulajdonból. Ezenkívül nagyon helyeseljük azt a felmerült elgondolást, hogy a föld nélküli tsz-tagok és alkalmazottak háztáji földigényének a biztosítására földalapot kell fenntartani. Tehát azt mondjuk, gondoljuk újra a dolgot, és utána véglegesen rendezzük le a kárpótlást. Részletes tárgyalás helyett, szavazási, leszavazási gyõzelmek és vereségek helyett - tisztelt Képviselõtársaim - az újragondolást javasoljuk, és ezt gyorsan meg lehet tenni. Köszönöm a figyelmet. (Kis taps.)