OLÁH SÁNDOR (FKgP): Elnök úrnak köszönöm a szólás lehetõségét, a tisztelt Országgyûlésnek pedig feltehetõ türelmét. Az aggodalom késztet arra, hogy szót kértem, féltem a parlamenti demokráciát bizonyos jelenségektõl. Olyan eseteket fogok felsorolni, amelyek szintézisét a következtetés adja meg. A kárpótlási törvény vitájában itt, a plenáris ülésen észrevételeztem és helytelenítettem a FIDESZ magatartását. Azt követõ szünetben a frakció érdemdús vezetõje megkeresett, sziszegõ hangon megfigyelmeztetett, ha az etikai kérdéseket tovább folytatjuk, akkor a Kisgazdapárttal kapcsolatban mindent kiborítanak, a III/III-as ügyektõl kezdve mindent. Megköszöntem a készségét, hogy segítene megtisztítani pártunkat az oda nem való elemektõl. A válasz az volt: fogadja ezt a közlést ultimátumként. Az ultimátumokat ismerjük más vonatkozásban, kár lenne, ha a parlamenti politikába bevonulna ez. Másik eset: sajtóértekezleten szóvátettük, hogy ellenzéki képviselõk is mutatnak érdeklõdést a kisgazdapárti elképzelések és megoldások iránt. Azonnal rohan az ifjú demokraták megbízottja, felszólít, közöljem, hogy a FIDESZ soraiból ki az, aki egyetért. Válaszom: én tisztelem az illetõ véleményét, és nem vagyok a frakció besúgója. Miért említem ezt meg? - mert utána a televízió nyilvánossága elõtt az érdemdús frakcióvezetõ szólási lehetõséget kap arra, hogy ítéletet mondjon, felfüggessze Oláh Sándor szavahihetõségét, azután méltánylandó körülmények miatt ezt az ítéletet enyhíti pár napra - ahogy közölte a televízió. A kettõ között valahogy nagyon érdekes és szoros összefüggés van. Én ezt hadd ne világítsam meg önök elõtt, mert aki a két eseményt egymás mellé téve az összefüggést nem ismeri fel, annak szünetben külön elmagyarázom. A másik jelenség: a házbizottság és maga az elnök úr is mindent elkövet, hogy a mindenki által történelmi fontosságúnak tartott kárpótlási és tulajdonrendezési törvény megfelelõ gyorsasággal és hatékonysággal kerüljön a Parlament elõtt megtárgyalásra. Mások ellenzik ezt, és olyan helyzetet teremtenek: van olyan hét, amikor ennek a törvénynek a tárgyalására összesen 123 perc jut! Ha én összeadom a tárgyalási idõ terjedelmét, kérem, vetekszik a címertörvénnyel kapcsolatos idõveszteséghez. Persze, hogy megjelenik a közvéleményben és elsõsorban a sajtóban egy olyan vélemény, hogy rétestésztaként tárgyalja a Parlament ezt a törvényt. És mit tudunk erre adni magyarázatként - hisz az optika tényleg ilyen! Vajon a szándék nem ennek az optikának az elõállítását szolgálta? Más jelenség, és szomorúan említem meg, hogy hónapok óta hallatlan energiákat fordítunk arra, hogy békességet és egyetértést teremtsünk e törvény körül. Sajnos, tárgyalópartnereinkben a minimális etikai következetességet sem tapasztaljuk néha. És akkor intézményeinkrõl is egypár szót hadd szóljak. Elsõsorban nem az elismerés hangján kívánom megemlíteni Kormányunk magatartását ebben a kérdésben. Nem kevés felelõsség a Kormány felelõssége - és ebben mi is benne vagyunk, akik ennek a Kormánynak felelõs részesei vagyunk, pártként -, hogy ez a törvény, amit a társadalom olyan fontosnak és ma már a gazdasági élet minden számottevõ tényezõje oly fontosnak tart, itt tart, tíz hónap késedelem után, mint ahol van. Sokszor - oldásként mondom inkább a példát - erre a tatarozás alatt álló épületre ki lehetne tenni a táblát, hogy "Tatarozás alatt és rendszerváltás alatt a Kormány mûködése zavartalanul szünetel". (Derültség a bal oldalon.) Sajnos, ezekben a kérdésekben a szünetelést tapasztaltuk. Másrészt viszont intézményeinkkel szemben és intézményeink megszemélyesítõivel szemben tûrhetetlen viselkedésnek és magatartásnak vagyunk naponta fültanúi. A Ház elnökét ismerjük, szeretjük, tudjuk: tanárember, és ennek megfelelõen bizonyos fokig didaktikus módszereket alkalmaz a házvezetés munkájában. (Derültség a bal oldalon.) Miért kell ebbõl mindig gúny tárgyát csinálni? A Kormány miniszterelnöke, tudjuk, elhibázott információk, interjúk és egyebek kapcsán: egy beteg ember. Miért kell ebbõl idõnként gúnyt csinálni? És ami a legszomorúbb: a köztársaság elnöke miért ül itt, a Parlamentben, mintha a vádlottak padján ülne, egy amnesztiatörvény kapcsán? És az emberek, akik valamikor, az események idejében a kis egérkétõl is ijedten kucorodtak föl valahova, most az állatszelidítõk bátorságával csattogtatják szellemi ostoraikat az elnök felé. (Taps a bal oldalon.) Egy teljes, széles körben emlegetek eseményeket, és most jutok el a következtetésekig. Nem akkor kezdõdött a történelmi tapasztalat szerint a diktatúra, amikor a Cseka legényei bõrkabátot húztak vagy Szamuely gyermekei, vagy a fascio Olaszországban fekete inget húzott vagy Münchenben barna inget vagy Budapesten zöld inget. Akkor a terror kezdõdött, nyíltan, elismerten és tagadhatatlanul. E terrorra mindig elõzõleg a diktatúrára törekvés, annak érdekében az anarchiára törekvés, annak érdekében pedig az alkotmányos intézmények és vezetõk iránti hit és bizalom megrendítésére irányuló törekvés volt a jellemzõ. Ismerjük föl a történelmi példákból a ma problémáját! A demokrácia háza nyitott ablakokkal-ajtókkal áll itt, éppen azért, hogy minden szegletébe és minden szellemi áramlat besugározhasson. De az utóbbi idõben hideg böjti szelek jönnek, bal oldali és jobb oldali ablakokon egyaránt, ebbe a Házba! És ezek a böjti szelek egyaránt kavarják meg és zavarják össze azt, amit mi megpróbáltunk a demokrácia házában eddig összegyûjteni, felhalmozni. Féltem a parlamenti demokráciát, és ezért kérdezem: nem kellene egy-két ablakot itt becsukni? Nem kellene rendbe tenni a most összezilált dolgainkat a demokrácia házában? Nem kellene elõször erre vigyázni, és utána a jövõbe vetni a tekintetünket? Nem lehet önkritika nélkül errõl a kérdésrõl beszélni - hogy ne más vesse fel. Mi sajnáljuk, ha szélsõséges irányzatokban kisgazdapárt jelvényû emberek is ott találhatók. El fogjuk ezektõl határolni magunkat, és ha õk nem mennek el tõlünk, mi fogjuk elküldeni õket magunktól. (Taps a bal oldalon.) De mindenki a maga háza táján ezzel a gondossággal egy kicsit nézzen körül, és akkor egész biztos, együtt tudunk már nem aggódni, hanem cselekedni a parlamenti demokrácia megvédéséért. Köszönöm a türelmüket. (Taps.)