BORZ MIKLÓS (FKgP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársak! Hölgyeim és Uraim! Elnézésüket kérem, hogy egy kissé formabontó leszek. Olyan problémát szeretnék ugyanis megvilágítani Önök elõtt, amelyrõl ez ideig még ebben a vitában nem volt szó. Az 50-es évek kollektivizálási folyamatának képviselõtársaink közül csak az idõsebbek voltak átélõi és így a tanúi. Az 50 év alattiak vagy még gyermekek voltak, vagy a világra sem jöttek még. Így legfeljebb szüleik és környezetük elbeszéléseibõl ismerhetik a történteket. Ez még a jobbik eset. A rosszabbik az, amikor az iskolában a történelemórán vagy pedig az ideológiaórán hallottak a valóságtól nagyon messze álló tanításokat. (Mozgás.) A földek kollektivizálása egy népvándorlással egyenértékû mozgást indított meg hazánkban. A rendõri erõszak, a lelki kényszer, a beszolgáltatás, a padlássöprések, az internálások, Hortobágy, Recsk - nem akarom tovább sorolni -, a falusiak jó nagy részét arra késztették: hogyha nem akarnak belépni a termelõszövetkezetekbe és gazdasági cseléddé válni, akkor szülõhelyüktõl távol, az iparvidéken, a városokban keressenek maguknak megélhetési lehetõségeket. Egy részükbõl ingázó lett. Megteltek azok a feketevonatok, amelyeket a múlt ülésen MDF-es képviselõtársam említett, Szabolcsból. Más részük a városba és az iparvidékre költözött és próbált letelepedni. Elõször munkásszálláson, utána albérletben, mint segédmunkás, esetleg betanított munkás, a szerencsésebbje lett csak szakmunkás. Pár év után azonban mindnyájukból lakásigénylõ lett. Épültek a lakótelepek, a modern embersilók, de a pártállam nem volt képes annyi lakást építeni, amennyi elegendõ lett volna a faluról felmenekült tömegek befogadására. Az eredmény: bekövetkezett korunk legnagyobb szociális problémája, a megoldhatatlannak látszó lakáshiány. Ugyanakkor az elvándorlás eredményeképpen falvaink kezdtek elnéptelenedni. Ha összehasonlítjuk a 40-es évek statisztikai adatait a jelenlegi népességszámmal, akkor azt láthatjuk, hogy falvainknak több mint a felében 30- 40kal kevesebben laknak, mint akkor. És itt még nem is említem az olyan extrém eseteket, mint Gyûrûfû és az ehhez hasonló falvak. Képviselõtársaim! Nem akarom tovább részletezni ennek a folyamatnak a katasztrofális következményeit. A mi feladatunk most az, hogy ezt a folyamatot visszafordítsuk. Az ipar egy része, a sok nagyvállalat a csõd határán lavírozik. Munkások ezreit lesznek kénytelenek elbocsátani. Természetesen nem a magasan kvalifikált szakmunkásoktól fognak elõször megszabadulni, hanem a kevésbé képzett betanított és segédmunkásoktól. A munkanélkülivé vált vagy majd váló, falusi gyökerû állampolgárainkat vissza kell vezetni a gyökerekhez, a falujukba. Ezért most olyan kárpótlási, majd a késõbbiekben olyan föld- és szövetkezeti törvényeket kell alkotnunk, amelyek érdekeltté teszik az állampolgárokat, hogy visszakaphassák és visszaigényeljék saját vagy szüleik földjét, házát, üzletét, mûhelyét stb., és itt folytathassák, a falun az életüket, amit kénytelenek voltak megszakítani ott. Ha erre bölcs megoldást tudunk találni, ezzel mérsékelni tudjuk a városokban a lakáshiányt, sõt a jelentkezõ munkanélküliséget is. Az 1020-as törvényjavaslatnak minden olyan pontját ki kell gyomlálni, amely a fent vázolt folyamatot lassíthatja, vagy meggátolhatja. Gondolok itt például olyan pontra, mint a helybenlakás mint kritérium, a visszaigénylésnek katasztrofális rövid idõtartamára, a visszaigénylés határidejének elmulasztásából járó esetleges jogvesztésekre. Ez egyébként ellentétes a tulajdonhoz való alapvetõ emberi joggal is. Valamint gondolok mindazokra a tényezõkre, például a degresszivitásra, amelyek nehezítik a falvakba való visszatérést. A Független Kisgazdapárt módosító javaslataival, választási ígéreteihez híven és ahhoz ragaszkodva, ezeket a gondolatokat szeretné megvalósítani. Az ellenzéki pártok felfogását járhatatlan útnak látjuk. Az SZDSZ álláspontja, hogy minden állampolgár kapjon például 20 000 forintot kárpótlásul, semmit sem old meg, legfeljebb inflációt fog gerjeszteni. A FIDESZ álláspontja, hogy senki se kapjon semmit, mert õk nem akarnak fizetni olyanokért, aminek nem voltak az elõidézõi, mérhetetlenül önzõ és szûklátókörû álláspont. Kíváncsi volnék egyébként, hogy ugyanez lenne-e a FIDESZ álláspontja, ha nem adósságot, hanem nagy összegû örökséget kellene igazságosan szétosztani. Az MSZP ragaszkodása a helybenlakáshoz a jobbágyok szabad költözködési jogának megszüntetésére emlékeztet. Kormánypárti képviselõtársaim figyelmét pedig arra szeretném felhívni, hogy úgy alkossuk meg ezt a törvényt, nehogy az utókortól és a történelemtõl azt a vádat kapjuk, hogy úgy jártunk el, mint az orgazdák jártak el, akik a rablótól átvett vagyont nem a tulajdonosnak adták vissza, hanem idegennek adták el. Képviselõtársaim! Ezzel a törvénnyel, ha jól alkotjuk meg, a XXI. század Magyarországának az alapjait rakhatjuk le. Ha egy új házat építünk, az a ház annál stabilabb és biztonságosabb lesz, minél mélyebbre ássuk alapjait a földbe. Ez a törvény lesz az új Magyarország fundamentuma. Ezt kell olyan mélyre, szélesre és erõsre a magyar földre építeni, hogy a jövõ század Magyarországát nyugodtan ráépíthessük. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Gyér taps.)