FEKETE PÁL (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõház! A kárpótlási törvény tervezetével végre a tulajdonrendezéshez nyúlunk, a gazdasági rendszerváltáshoz, amivel tulajdonképpen kezdenünk kellett volna. Tavaly tavasszal a választáskor azzal álltam a küzdõtérre a kis- és középtulajdonosok egykor otthonos hazájában, a Kiskunságban, annak is a közepén, kapja vissza igazságtalanul elvett kis- és középtulajdonát mindenki, aki igényli. Azóta sem gyõzõdtem meg az elképzelés tarthatatlanságáról, politikai, jogi, de gazdasági tekintetben sem, viszont arról inkább, hogy a képviselt kiskunok türelme és bizalma azért fogy, mert a program, az ígéret csak-csak nem teljesül. Legközelebb hozzá a hárompárti kormányszövetség nyári tervezete volt a földkérdésben, ezt azonban az Alkotmánybíróság megtorpedózta, csöppet sem növelve a népszerûségét a károsultak körében azzal, hogy törvényesen vagy törvényen kívül elorzott javaikat úgymond hibátlan szövetkezeti tulajdonnak nyilvánította. A mostani tervezetre, választóim véleményének ismeretében hosszas latolgatás után merem csak rámondani, hogy lehet vele kezdeni valamit. Nyílt annyira az ajtó, hogy egyik lábunkat odategyük, és a rést továbbtágítsuk addig, hogy beférjünk, és átjussunk rajta egy kárpótlási jeggyel a mesék világába, mindenféle elvarázsolt tulajdonunk közelébe, mert meg kell adni, a törvénytervezet azonos módon közelít mindenféle elvett tulajdon: a föld, a ház, a mûhely kárpótlásához. Ez a legfõbb erénye. De nem értem, választóimmal együtt nem értjük ott, a Kiskunság közepén a kormányelõterjesztés szûkmarkúságát. Az elsinkófált tulajdon értékének a szorzók és a számok szerint alig egytizedét akarja csak visszaadni. Nem szereptévesztés ez? Egy újabb államosítás és téeszesítés készül, vagy az elbirtoklott ország orgazdái ennyire erõsek? Ne gondolják rólam, Hölgyeim és Uraim, hogy rossz helyen ülök, hogy az MDF- be tévedt Kisgazda lennék, de azt igenis vallom, hogy ez a kérdés, a kárpótlás mezébe öltöztetett tulajdonrendezés nem oldható meg a Kisgazdák nélkül. (Taps a Kisgazdapárt soraiban.) Õk ebbõl nem hagyhatók ki, nem állíthatók félre; mint ahogy nem mehetünk bele mi sem, egyetlen felelõs párt sem olyan rendezésbe, amelyet az érintettek nem fogadnak el. (Mozgás.) Ha kompromisszumot keresnek, úgy vélem, a kiegyezésnek megvan a lehetõsége. Meg lehet találni a kölcsönös elfogadható mértéket, az állam teherviselõ- képessége és a megrablottak kielégítése között. És meg lehet találni az egyezséget az elvett vagyon mostani birtoklói és kisemmizett valós tulajdonosai között. Ehhez, tisztelt Képviselõtársaim, lényegesen meg kell emelni a szorzószámokat és a kárpótlási sávokat. Hogy a kárpótlás részleges és vagyonnagyság szerint csökkenõ legyen, belátásból elfogadhatjuk. Viszont a kárpótlás egy 100kal kezdõdõ sávozásban is csak részleges lesz, hiszen az elmaradt haszon ellensúlyozásáról szó sincs. Ezért tartanám szükségesnek az elszenvedett tulajdoni kár meghatározott összegéig, földben gondolkodva 50 holdig a 1000s kárpótlási sáv beiktatását, gyakorlatilag az elvett kismagántulajdon, kistulajdon megközelítõen teljes visszaszármaztatását. (Taps középen.) Majd olyan arányú csökkentõ sávozást, hogy 200 hold esetén a föld aranykorona értékének a felét lehetne kárpótlási jegyben visszakapni. Az egyéb tulajdon kárpótlása is ezekhez a sávokhoz igazodna. Beszélgetések, gyûlések, viták sorozata után véleményem szerint ez az a mérték, amelyet az érintettek, a megrövidítettek még elfogadható kárpótlásnak tartanak. Persze úgy, hogy a tulajdonlásban a törvény nem támaszt új korlátokat, mint a helybenlakás vagy a saját mûvelés kötelme. Elõttünk a kárpótlásról szóló törvénytervezet, de már gondolnunk kell a tsz-ek föld nélküli tagjaira is. A tulajdonszerzés lehetõségét az új szövetkezeti törvényben számukra is mihamarabb biztosítanunk kell. Tavaly tavasszal nekik is szólt az ígéret. És szólt a munkásrészvényekrõl is: hogy a felépülõ új rendszer mindenkinek, fõleg a kisembereknek ad majd valamit. A hosszú elvesz után most már majd az ad következik. Még töretlen bizalommal vagyok az iránt, hogy a kárpótlási törvényjavaslatban mint alapelképzelésben, benne rejlik a szép lehetõség: adni. Szerényebben és pontosabban: visszaadni valamit, még szerényebben és még pontosabban: visszaadni az elvett tulajdon értékébõl annyit, amennyivel a kárvallott kisember megelégszik. Hogy így sikerüljön, ahhoz a benyújtott törvénytervezet mellé a jobbító, módosító javaslatok sorozata szükségeltetik. Ezek a módosító javaslatok pedig véleményem szerint már jobbára beérkeztek. Innen a bizakodásom. Köszönöm, Elnök Úr, befejeztem. (Taps a középen és jobb oldalon)