DR. ZSIROS GÉZA (FKgP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Daróczy képviselõtársam megjegyzésére - amit a végén mondott el - hadd szolgáljak személyes tapasztalattal az itt jelenlévõknek. Nevezetesen arra utalok, hogy miután kilenc éve dolgozom magánvállalkozóként és harminc fõvel, hat évvel ezelõtt az egyik kollégám az augusztus 20-a utáni napon eljött hozzám a feleségével, és a következõ volt a kérése: Géza, pénzre lenne szükségem. Kérdeztem a kollégát, hogy mennyi pénzt vett föl eddig. S mondta, hogy a rezsijét teljes egészében, ami kész kiadása volt, és a nettó jövedelmet, 190 ezer forintot. Hat évvel ezelõtt! Tehát ez megfelelt 25 ezer forint/hónap nettónak, ami nem volt kis pénz akkortájt. Még most sem. S kérdezem tõle, hogy beruháztak valamit lakásba, vagy földet vettek vagy éppen házat, hogy ennyire elfogyott a pénz. Mondja, hogy nem, semmit. Odafordulok a feleségéhez és kérdezem tõle, hogy mennyit keresett a férje, mielõtt odajött hozzánk dolgozni. Azt mondta, hogy 4300 forintot. Erre fel megkérdeztem tõle: és most mennyit keresel? Hát mondja, ennyit. És mondom: mi van ilyenkor? Hát azt mondja, amikor 4300 forintot hoztam haza, annyit költöttem, most hazahozok 25 ezer forintot, és most ennyit költök. Tessék elképzelni, hogy hogy éreztem magam! (Közbeszólások: Hogyan?) Hát döbbenetes volt. Döbbenetes! Hát ezt értük el az elmúlt negyven év alatt? És ez kinek a produkciója volt? Ide juttattuk a fiataljainkat! Hát ezért nincs annak a harmincéves fiatalnak hallása. Ha én az elmúlt kilencévi mûködésem során semmi mást nem értem el, csak annyit, hogy harminc család megtanulta a saját sorsát kézbe venni - hál+Istennek - és biztosítani azt, már nagyon nagy eredményt értem el. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)