DR. ORBÁN VIKTOR (FIDESZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Mi a mai napon Áder János beszédén kívül nem szándékoztunk többet hozzászólni ehhez a vitához. Az elõttem szóló Ómolnár Miklós képviselõtársamnak volt egy megjegyzése, amire, úgy gondoljuk, hogy fontos reagálnunk. Volt egy olyan megjegyzése Ómolnár Miklósnak, amikor a FIDESZ álláspontjára utalva azt mondta, hogy láthatjuk, hogy a 40 éves agymosás eredménye beérett, nem volt hiábavaló. Azt szeretném javasolni tisztelt Ómolnár Miklósnak is és a Kisgazdapártnak is, hogy nem volna szerencsés, ha arról kezdenénk el vitatkozni, hogy mely frakció tagjain az elmúlt 40 év pontosan milyen nyomokat hagyott, ki mit tett az elmúlt 40 évben. Mi nem szeretnénk versenyezni ebben az ügyben egyetlen frakcióval sem, bár nem hiszem, hogy az utolsó helyen végeznénk. Ez az érv - amit Ómolnár Miklós mondott - nem érv a kárpótlási törvény egyetlen passzusa mellett sem, meg ellene sem. Másodszor. Azonban volt egy lényegi eleme is Ómolnár Miklós mondandójának, ami a FIDESZ álláspontját érintette. Való igaz, én azt mondtam a FIDESZ- frakció álláspontját leszögezõ beszédben, hogy ha a jogszerûség szempontjából nézzük, mi történt 1945-ben, amikor a földosztás történt, és mi történt késõbb a kollektivizáláskor, akkor a jogszerûség szempontjából, a jogelveket szem elõtt tartva nem tudunk különbséget tenni. Azt is világosan elmondtam a beszédemben, hogy azért szerencsés dolog ebben a vitában, amely egy bonyolult kérdést tárgyal, különbséget tenni a különbözõ fajta érvrendszerek között, hogy ezek ne keveredhessenek össze, mert akkor nem tudunk világosan gondolkodni. Külön kell választani az igazságosság érveit meg a jogszerûség érveit. Soha senki a FIDESZ-frakcióból nem mondta azt, hogy igazságtalan lett volna az 1945-ös földosztás, de azt mondom, hogy jogszerûtlen volt. És azt mondom, hogy a Kisgazdapárt azt a megengedhetetlen csúsztatást használja, hogy amikor az 1945-ös állapotokról van szó, és amikor az õ érdekében, az õ bázisának az érdekében követtek el jogszerûtlenséget, akkor az igazságosság érvét használja, most pedig, amikor azt mondjuk, hogy igazságtalan lenne visszaadni ezeket a vagyonokat, akkor a jogszerûség álláspontjára helyezkedik. Ez az érveknek nem szerencsés kombinálása (taps), én csak ennyit bátorkodtam megjegyezni. Végezetül pedig volt még Ómolnár Miklós képviselõtársam beszédének egy olyan része, ami talán nem árt, ha egy rövid mondatig választ kap. Nem tudom pontosan, hogy Ómolnár Miklós szavai, amikor a hatalomátmentésrõl beszélt, kit illettek. Tekintve, hogy õ a Kormányban ül. Ha egy ellenzéki képviselõ mondta volna mindezt, akkor tudnám, kit illet, a Kormányt, nyilván. De itt egy kormánypárti képviselõ szavait hallottuk arról, hogy folyik a hatalomátmentés, milyen visszaélések történnek a privatizálás során. Na most a gazdasági törvények - tisztelt Ómolnár Miklós képviselõtársam -, valamint a büntetõ törvény feles törvény. Kéretik a Kormányhoz fordulni ez iránti igényével. Köszönöm szépen. (Taps.)