DÉNES JÁNOS (független): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Közel kétezer évvel ezelõtt Jézus Krisztust egy testként, egy emberként feszítették keresztre, mert azt hirdette az emberiségnek, hogy mindnyájan Isten gyermekei vagyunk. A magyar szabadságharc régi dicsõségünk és párducos Árpád eszmeiségével kezdõdött, és belehullott a gyilkos Ferenc Jóska ölébe. Nemzeti tragédiánk, hogy Ferenc József matuzsálemi kort ért meg, és így a magyar földkérdés a mai napig nem oldódott meg, mert az elsõ világháború után Magyarországot Trianonban feldarabolták, és darabjaiban most már egy országot feszítettek keresztre. (Zaj.) Ez a keresztrefeszítés a második világháború után az emberiség dicstelenségére megismétlõdött, mert az ismét földarabolt országot ismét keresztre feszítették és megszállással megbecstelenítették. Az ezek után következõ 34 év már az emberiség szempontjából és a nemzet szempontjából hullagyalázás volt, és most itt van ez az ország 34 éves diktatúra után - mármint kádári diktatúra után - teljesen kivéreztetett biológiai, erkölcsi, társadalmi, politikai állapotban. És ekkor következik az 1020-as és az 1439-es, földtulajdonról és kártalanításról rendelkezõ törvényjavaslat. Amikor a tisztelt Ház errõl a törvényjavaslatról tárgyal, legyen tisztában azzal a felelõsségével, amellyel ennek a népnek tartozik és a magyar történelemnek. Nincs kevesebbrõl szó, minthogy kié lesz ez az ország a következõ ezer évben; nincs kevesebbrõl szó, mint nyelvemlékként fognak itt minket keresni 3-4-500 év múlva, vagy a fiaink még a mi nyelvünkön fognak itt beszélni. (Taps középen.) Amikor a földrõl beszélünk, a 2x2=4 egyszerûségével állunk szemben. A tulajdon azé kell hogy legyen - a termõföldtulajdon -, akitõl elvették! A többi már csak politikai, erkölcsi és jogi csûrcsavarás és perfiditás. Hogy ez mennyire így van, bizonyítja a két számon benyújtott törvényjavaslat nagyfokú különbözõsége. Ím lám, az elsõ alkalommal 600s a kárpótlásnak a százalékos aránya, a másikban 900s. Nem részletezem, az aránytalanság késõbb nõ. Hát kérem szépen a lóvásártéren is van egy bizonyos fokú tisztesség. Az ötpengõs lóért,(szórványos taps) az ötpengõs vak lóért nem lehet harminc pengõt kérni, még akkor sem, ha vakmerõ. A következõ a helyzet. Miután a földrõl, és kihangsúlyozom, hogy az általános vitánál tartunk, tehát kimondottan csak a lényegrõl igyekszem beszélni, és az állásfoglalásomnak a lényege az, hogy a Parlamentnek rendkívül sok idõt, és az országnak rendkívül sok idõt, pénzt és bosszúság elleni mérget takarítsak meg, és ezért a következõt javasolom - mint ahogy azt már ügyrendi felszólalásomban elõrebocsátottam -, hogy a két kérdés, földtulajdon és kárpótlás, kártalanítás - mindegy, hogy hogy nevezzük - nem tárgyalható együtt. (Bekiabálások: így van.) A földtulajdonról való tárgyalásunk is kétlépcsõsen tárgyalandó. Egyszer az a rész, ami fehéren-feketén jogilag tisztázott, hogy akié a föld, annak vissza kell adni, és utána, miután itt jónéhány felszólaló bizonyította, hogy van még lehetõség a földdel való ésszerû és felelõsségteljes gazdálkodásra, fel kell mérni egyéb jogosultak törvényes földhöz való jutásának jogszerû lehetõségét. Miután a földnél kimondottan jogról, jogszolgáltatásról beszéltem, a kárpótlás és kártalanítás kérdése már az igazság és a lehetõség kategóriájába tartozik. Éppen ezért a kártalanítást, a kárpótlást a magam részérõl, ismerve saját lehetõségeinket, adósságkötegeinket, hazai, belföldi helyzetünket, háromlépcsõs megoldásban javaslom a tisztelt Parlamentnek elfogadásra vagy legalábbis tárgyalási alapul. Azért szükséges a háromlépcsõs megoldás, hisz létszámban, térben, vízszintesen, idõben, függõlegesen rendkívül széthúzott és nagyrétû, nagy idõívû a kárpótlandók, a kártalanítandók mértéke és mennyisége. Hiszen Zimányi képviselõtársam javaslata sok százezer embert érint. Bethlen képviselõtársam javaslata pedig a harmincéves idõkre nyúlik vissza. Tehát nem tárgyalható a kettõ együtt, sõt a kártalanítás, a kárpótlás tárgyalása csak három lépcsõben történhet. A háromlépcsõs tárgyalásra a következõ a javaslatom. Elõször tárgyalandó az a rehabilitáció - szántszándékkal használom a rehabilitáció szót -, ami lehetõvé tette azt, hogy errõl beszéljünk, az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc, amely leveretésében is gyõzött. Ebbõl következik, hogy az '56- ban elítéltek és jogtalanul hátrányt szenvedettek, kivégzettek hátramaradottai legyenek a rehabilitáció és a kártalanítás elsõ jogosultjai. Ezután lehet beszélni a másik két lépcsõrõl, amelynek a kézenfekvõ logikája az, hogy az 1944. március 19-i megszállás utáni sérelmeket 1956-ig a második lépcsõben; még egyszer kihangsúlyozom, vonatkozik az elsõ lépcsõre is, hogy a jogi rehabilitáció és anyagi rehabilitáció mellett igazságszolgáltatás jelleggel lép fel, nem jogi jelleggel, hiszen a jog eszközei erre alkalmatlanok, nincsenek meg a lehetõségek. A második lépcsõben lévõ kártalanítottak száma alkalmával fel kell hogy említsem azokat is, akik még mindig a Szovjetunióban vannak, és a magyar Kormánynak kötelessége szót emelni a Szovjetuniónál és a világ nyilvánossága elõtt azokért a magyar állampolgárokért, akik még mindig katonailag titkos helyen dolgozva és rákényszerítve a szovjet állampolgárságra, még mindig kényszerûen a Szovjetunió területén rabságban vannak. (Szórványos taps.) A harmadik lépcsõ pedig az 1944. március 19-i kárvallottak, aminek, azt hiszem, hogy 1938 elé nem illik visszamenni. Azonban a kártalanításnak ennél a rétegénél figyelembe kell venni azt, hogy abban az erkölcsi és gazdasági helyzetben voltak, hogy jóllehet kártalanítani, kárpótolni szenvedésért, halálért senkit sem lehet, de az adott körülmények között bizonyos jóvátételbõl - Németország jóvátételébõl -, bizonyos nemzetközi segítségbõl, és sok esetben a magyar államtól is részbeni kárpótlást kaptak. Tekintettel arra, hogy itt a kárpótlásnál és a tulajdonlásnál valóban megnõ, és közgazdasági szempontból, nemzetközi szempontból pozitív értelemben megnõ és megnõhet a lakosság válallkozási kedve, életkedve; tehát feltétlenül egy ésszerû és jó kárpótlást - amit a jelenlegi teherbírás és körülmények elbírnak - én feltétlenül jogosultnak és indokoltnak tartok. Erre a felelõsségre szeretném felhívni a tisztelt Parlament figyelmét akkor, amikor ebben a kérdésben dönt. Elõre szeretném bocsátani, hogy ügyrendi felszólalásomból következik, hogy az általános vita ha abba a fázisába jut, kérem a tisztelt mindenkori elnöklést, hogy vegye tekintetbe a módosító indítványomat, jelen felszólalásomat, sõt a beadott módosító indítványomat, és amikor erre alkalom van - igen sok idõ megtakarítandó -, szavazzon a tisztelt Ház abban a kérdésben, hogy a tulajdont külön, és a kártalanítást, kárpótlást külön tárgyalja. Köszönöm a meghallgatást. (Szórványos taps.)