DR. VASTAGH PÁL (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Nem a legszerencsésebb pozíció szünet után elsõ hozzászólónak lenni, úgyhogy lassabb tempót próbálok kialakítani, hogy az érdeklõdõk esetleg még beérjenek a terembe, ha vannak. Nyomon követve a négy nap vitáját, az eddig elhangzottakat, úgy tûnik a számomra, hogy a törvényjavaslat megítélésében a kialakított álláspontok rendkívül messze vannak egymástól, nem rajzolódik ki az esélye annak, hogy a törvényhozás ebben a nagy fontosságú kérdésben konszenzusra jusson. Pedig nagy szükség lenne konszenzusra, politikai egyetértésre, nagy szükség lenne arra, hogy az Országgyûlés politikailag bölcsen döntsön ebben a kérdésben, figyelembe véve azokat a racionalitásokat, azokat az ésszerû korlátokat, amelyek között az egész kárpótlás ügye és dolga felvethetõ. Mi ebbõl a pozícióból mondjuk el véleményünket, és mondtuk el véleményünket a vita eddigi menetében. A történelemben nagyon gyakran és nagyon durván beleavatkoztak a tulajdoni viszonyokba. Gondoljunk a XV-XVI. századi Angliára, amely történelmének ebben a szakaszában igen drasztikus módon számolta fel a korábbi tulajdonviszonyokat. Közelmúltunk történelmében is hasonló példákkal találkozhatunk. A vita elsõ szakaszában a Szocialista Párt képviselõje elmondta, hogy mi ezt az ésszerûtlen, irracionális, hatásaiban antihumánus beavatkozást, az államosítások túlhajtását elítéljük. Elítéljük és nem értünk vele egyet, ugyanakkor más a viszonyunk azokhoz az intézkedésekhez, amelyek 1945-ben, 1946-ban az ország modernizációjához járultak hozzá, ahhoz járultak hozzá, hogy Magyarországon megszûnjön a nagybirtokrendszer, hogy Magyarországon a feudálkapitalista függések szûnjenek meg és iktatódjanak ki. Ezekhez az intézkedésekhez természetesen más a viszonyunk. Természetszerû, hogy erkölcsileg teljes egészében azonosulunk azokkal az igényekkel, amelyek az igazságtételt szorgalmazzák. Milyen dilemmát kell feloldani? Elsõsorban azt, hogy a mérleg serpenyõjébe belehelyezve a tényeket, és hangsúlyozom, a reális lehetõségeinket, azt kell számba venni, hogy az igények kielégítésének forrása és alapja szigorúan körülhatárolt és meghatározott. Az állami tulajdonnak meghatározott körérõl lehet csupán szó. Az állami vagyonnak az az alapvetõ rendeltetése, hogy az ebbõl származó bevételekkel a belsõ államadósság csökkenthetõ. Ez jelenti forrását a beruházásoknak, és ez jelenti forrását a késõbbiekben az életszínvonal növelésének is. Amennyiben ez a forrás radikálisan csökken, úgy az esélyek is csökkennek arra, hogy akár a beruházások, akár az életszínvonal javítása tekintetében kedvezõ folyamatok induljanak el ebben az országban. A privatizációnak nem egyszerûen az a célja, hogy egy új tulajdonosi szerkezet jöjjön létre ebben a hazában, hanem elsõsorban többlettõke bevonását kell, hogy eredményezze, biztosítania kell a privatizációnak az önkormányzatok és a társadalombiztosítási ellátás mûködõképes vagyoni alapokkal történõ biztosítását. Ez tehát a mérleg egyik serpenyõje. Hozzá kell tenni, hogy ez a Parlament döntött az önkormányzati törvényben az önkormányzati tulajdon megteremtésérõl, ez a Parlament szorgalmazza a társadalombiztosítási tulajdon megteremtését. Mindezeket tehát nem lehet figyelmen kívül hagynunk. Azt kell mérlegelni, hogy vajon az erkölcsileg indokolható jóvátétel és a reális lehetõségek között milyen viszony alakítható ki, és mindez mit jelent az ország jövõje szempontjából. Ebben van szükség racionalitásra és politikai bölcsességre. Ez teremtheti meg a döntés mögötti konszenzust. Nem lehet a jogot úgy tekinteni, amely olyan eszköz, olyan technika, amely olyan társadalmi problémák megoldására is alkalmas, amelyek mögött nincs politikai egyetértés, és nincs meg a gazdasági fedezet. Önmagában a jogelvekhez, jogi technikához mérni a megoldás módját, elhibázott; több szempontú, közgazdasági és politikai érvrendszert figyelembe vevõ megoldásra kell törekednünk. A Szocialista Pártnak - bár álláspontját nem sorolták a markáns vélemények közé - nagyon határozott és kialakult követelményei vannak a szabályozással szemben. Ezek a követelmények elsõsorban az alkotmányosság igényére és az alkotmányosságból származtatott konkrét megoldási módokra vonatkoznak. A kiindulópont számunkra az alkotmányosság értelmezésében az, hogy az állam tulajdonosi döntése az alapja bármiféle kárpótlásnak, jóvátételnek, privatizációnak vagy reprivatizációnak. Ilyen értelemben a jogi alap a rendezés tekintetében a méltányosság és a szuverén állami elhatározás. Ezt a felfogást erõsíti az Alkotmánybíróság álláspontja is. Az alkotmányosság igényébõl fakadó további követelmény az azonos elbírálás a tulajdoni tárgyak szerint, a különbözõ tulajdoni formák azonos védelme. És e tekintetben fogyatékossága a javaslatnak, hogy különbözõképpen védelmezi és különbözõképpen értelmezi a szövetkezeti tulajdon pozícióját a javaslatban. Az eddigi vita során kevesebb hangsúlyt kapott, és szeretném ez alkalommal kiemelni azt, hogy nemcsak a tulajdon tárgyai és a tulajdon formái között kell azonos pozíciót teremteni a szabályozásban, hanem megközelítõleg erre kell törekedni a volt tulajdonosok és a nem tulajdonosok esetében is. Szintén összhangban az Alkotmánnyal és összhangban az Alkotmánybíróság állásfoglalásával. Az Alkotmánybíróság állásfoglalásában egyértelmûen kimondta, hogy a volt tulajdonosok és a nem tulajdonosok szempontjait azonos körültekintéssel és elfogulatlansággal kell mérlegelni. A nem tulajdonosoknak is joguk van az állami tulajdonhoz, ennek a lehetõségét számukra is biztosítani kell, hiszen ez nem jelent mást, mint a vállalkozáshoz való jog gyakorlati érvényesítésének törvényi garantálását. Fontos szempontnak tartjuk azt, hogy legyen összhang a jogrendszer különbözõ ágaihoz tartozó szabályok között. Ilyen értelemben idõ elõttinek tekintjük a törvényt, hiszen nem ismerjük a szövetkezeti törvény koncepcióját, nem ismerjük a földtörvényt, nem tudjuk, milyen lesz az önkormányzati tulajdonra vonatkozó törvény, nem tudjuk, miképpen alakul a munkavállalói tulajdonra vonatkozó szabályozás. Hangsúlyozni szeretnénk - mint alapvetõ követelményünket a szabályozással szemben -, hogy épüljenek be biztosítékok és garanciák a törvénybe a tekintetben, hogy a törvénynek az úgynevezett diszfunkcionális hatásai minimálisan érvényesüljenek a társadalomban. Mire gondolunk elsõsorban? Fõként az inflációs hatásra, fõként a törvény rendeltetésszerû érvényesülésére, és ilyen értelemben mi ragaszkodunk a földtulajdon esetében a helyben lakás követelményéhez. Úgy érezzük, ez áll összhangban a törvény alapvetõ rendeltetésével. Nem idegen ez a megoldás. Az elmúlt ülésünkön hallhattunk arról egy elég részletes összefoglalót, hogy milyen agrárjogi megoldások ismertek e tekintetben. Igen szigorú megkötések ismertek számos nyugati ország agrárjogában, és nyilvánvaló, hogy egy nagyon jól és nagyon átgondolt érdek alapján születnek az ilyen természetû szigorú szabályok. Következõ követelmény számunkra a szabályozással szemben az egyszerû és az áttekinthetõ eljárási szabályok kialakítása, amelyek ahhoz nyújtanak segítséget, hogy nem évekig elhúzódó vitáknak, pereknek lesznek szenvedõ alanyai az érintettek, hanem egyszerû és világos szabályok segítségével gyorsan lebonyolítható az eljárás. Végezetül az az álláspontunk, hogy bármenynyire indokolt a kárpótlás idõbeli hatályának kiterjesztése, minden ilyen igényt csak a realitások, a lehetõségek szigorúan vett korlátai között érdemes felvetni, és ennek ismeretében javasoljuk, hogy a törvény zárja le a kárpótlások sorát. Befejezésül azt szeretném elmondani, tisztelt Ház, hogy ma már a sajtóban, rádióban eléggé nyíltan beszélnek arról politikusok, hogy a törvény eredeti célkitûzését kiegészítve olyan másodlagos politikai hatást is remélnek a törvény elfogadásától, amely kiszélesítheti a politikai bázisát a jelenleg kormányzó pártoknak a társadalomban. Ennek kapcsán azt kívánom elmondani, hogy akkor, amikor a piacgazdaságra történõ áttérés szükségszerûen a konfliktusok kiélezõdésével jár együtt, vajon szükségképpen új konfliktusok forrását kell-e kialakítani azzal, hogyha azok, akik nem rendelkeztek tulajdonnal a törvény által megadott idõpontig, és azóta sem szereztek maguknak számottevõ tulajdont, a gazdasági nehézségek fokozódásával egy újabb kiélezett feszültség alanyaivá válhatnak. Ennek értelmében és ennek tükrében, ennek ismeretében javasoljuk a tisztelt Háznak azt, hogy a törvényt kapcsolja egybe a munkavállalói részvény nyújtotta lehetõségekkel, és ez tulajdonképpen az Alkotmány szellemének megfelelõ megoldást nyújthat mindenki megelégedésére. Mindezek ismeretében szeretném még egyszer kifejezni, hogy amennyiben ezek a követelmények a törvényhozás menetében nem valósulnak meg, ez esetben a Szocialista Párt képviselõcsoportja nem tudja támogatni a törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm. (Kis taps.)