DR. SZABÓ LAJOS (FKgP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Nehéz helyzetben vagyok, amikor törvényalkotói munkánk legjelentõsebb törvénytervezetérõl kell elmondanom a Független Kisgazdapárt és a magam véleményét. A teher és a felelõsség kettõs. Mire s meddig kötelez egyfelõl a koalícióval szemben és a kormányzásban vállalt felelõsség? Másfelõl a polgári demokráciába vetett hit, a Független Kisgazdapárt múltja, jelene, választóinak adott ígéretei, tisztessége, a magyar társadalom és talán a nagyvilág elvárásai. Az ember, amikor házasodik, házat épít, vagy valamire vállalkozik, leltárt készít az életérõl. Tudnia kell, mit akar csinálni és kinek. Számba veszi céljait, mit teljesített és mit kell teljesítenie, hogy emelt fejjel nézhessen bárki szemébe. Mérlegre teszi erejét, számba veszi segítõit, ellenfeleit, és ezek után dönt. Mennyivel fontosabb mindez, amikor nem egy ember házat, hanem egy nép hazát épít. Rakjuk mérlegre, mit akarunk, mit ígértünk, mit teljesítettünk; másfelõl hogy mivel vagyunk adósak. Akarunk polgári demokráciát, rendet, szabadságot, jólétet. Ígértünk igazságot, egyesek tavaszi nagytakarítást is - igaz, arról nem volt szó, hogy melyik tavaszon. (Derültség és taps.) Ígértünk jogállamiságot, gyors gazdasági javulást, tisztességes politikát, politikamentes közéletet, és hogy hûek maradunk a forradalomhoz. Lassan egy esztendõ telt el. Elõttünk egy törvénytervezet, aminek a forradalom megvalósulását és egy elõremutató, valóban a választók érdekeit képviselõ politikát kellene felmutatni. A rendszerváltás lényegére, a tulajdonváltásra a mai napig csak annyiban került sor, amennyiben a tûzhöz közel ülõk tavaly is legalább 200 milliárd értékû állami vagyont síboltak át maszekba, alig néhány millió állami bevétel ellenében. Mit akarunk, kinek és hogyan? Az ifjú demokraták kivételével abban megegyezünk, hogy az állami vagyon több-kevesebb részét magántulajdonba kell adni. Kétségtelen, az ifjak véleménye forradalmi, de nem tudom, hogy fér össze a jog alapján álló liberalizmussal, ami eddig magatartásukat jellemezte, és adandó alkalommal a nyugodt erõvel. Ez attól merõben eltér. Kicsit hasonlít egy évtizedekkel ezelõtti mondásra, hogy: ami a tiéd, az az enyém is, ami az enyém, ahhoz neked semmi közöd. A Független Kisgazdapárt véleménye szerint olyan tulajdonrendezésre van szükség, aminek részeként visszakapják javaikat mindazok, akiktõl jogtalanul elvették, a többi vagyon kerülhet eladásra és szétosztásra. Szándékosan használom a jogtalan szót, mert valahol, valamikor megszakadt a jog fonala. Hiszen helyesebb lett volna, ha kétes értékû politikai sakklépések helyett azt próbálta volna tisztázni a Kormány, hogy mikor és hol szakadt el ez a fonal. Ebben bizonyára nagyobb dicsõséget vívott volna ki az Alkotmánybíróság is, mint a politikai sakkpartiban való részvételével, annál fogva is, mert az 1989. évi XXXII. törvény 1. § e) pontja az Alkotmánybíróság feladatai közé sorolja a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetése kötelezettségét. Nem lepett volna meg, ha hatályon kívül helyezi például a rabló államosítási törvényeket. Alapos szakmai elemzést kívánt volna, hogy hol lehet a jog fonalát összekötni. Megítélésünk szerint az elsõ csomó legelfogadhatóbb idõpontja 1948. január 1. 1947 elsõ felében még legitim kormány vezette az országot, de '47. februárban már elhurcolták Kovács Bélát, májusban menekülni kényszerült Varga Béla, június 2-án Nagy Ferenc miniszterelnököt lemondásra és emigrálásra kényszerítették. Az 1948. január 1-tõl 1949. június 8-ig terjedõ idõszak gazságai megegyeznek az ez utániakkal. Értelmetlen - és az elõzõ idõszak tisztázását zavaró - ezt odacsatolni. Mint a háznál, a törvénynél is nagyon fontos, hogy biztos alapon álljon, amit csak széles körû fölmérések, valós adatok adhatnak meg. Hogy a tervezet mennyire nem felel meg ennek, arról meggyõzõdhettünk az elõkészítés idõszakában. A törvényelõkészítést vezetõ államtitkár úr például a degresszióra kijelentette, hogy az fikción, az ötmillió forint felsõ határ pedig önkényes elhatározáson alapul. A Pénzügyminisztérium jelenlévõ tisztviselõi kérésünkre nem tudtak vagy nem akartak semmi adattal szolgálni. A nemzeti vagyon nagyságára, a kár és a most lehetséges kártérítés mértékére szakértõink elemzéseket végeztek az 1949-es részletes népszámlálási adatok, a KSH és az Országos Tervhivatal adatai alapján. Így 7-8000 milliárd állami vagyon mutatkozik. Ez inkább a valóságnál alacsonyabb szám. Ezt mutatja a következõ egyszerû számítás is. A nemzeti jövedelem elõállításához a fejlett országokban általában 3-4-szer akkora tõkeállományt használnak. Nálunk a rosszabb tõkehatékonyság miatt ez a szám körülbelül ötszöröse a nemzeti termelésnek. A pénzügyminiszter úr nyilatkozata alapján az 1990. évi nemzeti produktum mintegy 2000 milliárd forint értékû volt. Ez öttel szorozva 10 000 milliárd. A 90a, azaz 9000 milliárd az állami vagyon. A kár mértékére nézve a '49-es népszámlálás részletes adataiból lehet következtetni. Itt pontosan felsorolja, hogy 9202 gyár, 21 467 mûhely, 70a vidéki, 1208 üzletház, 8656 üzlet volt, a 65a vidéken. A vidéki üzletek, mûhelyek többsége kis értékû vályog- vagy földépület. Ma Magyarországon 50 000 üzlet van. Lakás 400 000 darab került államosításra, 70a szoba-konyhás, öt szobánál nagyobb családi ház mintegy 12-13 ezer darab. Fölsorolja a statisztika a cséplõgépeket, traktorokat is. Számításaink szerint a teljes kár az 1945-tõl államosított, elkobzott vagy úgynevezett megváltott javak értéke 1513,3 milliárd, ami a vele szembenálló 9000 milliárd vagyonnak 17a. Ismereteim szerint ebbõl az állam 400-500 milliárdot külföldi tulajdonosoknak már visszafizetett. A háború elõtti Magyarországon a külföldi tõke érdekeltsége körülbelül 30volt. Jó volna tudni, hogy mi a valóság. Fölhívom a miniszterelnök úr figyelmét, vizsgáltassa ki, hogyan fordulhat elõ, hogy az egyik legfontosabb törvény ilyen elõkészítés után kerül a Ház elé. Egy 1987-ben hozott jogszabály részletesen szabályozza a törvény- elõkészítés módját. Miért nem tartották ezt most be? Természetesen vetõdik föl a gondolat, hogy ez véletlen, felületesség, vagy nagyon is tudatos. Kinek, milyen politikai erõnek az érdeke, hogy ne legyen tisztességes kártérítés, nemzeti megbékélés? Kikbõl állanak az áltudományos, hamis nézeteket kidolgozó szellemi központok, milyen az összefonódásuk a letûnt vagy most letûnõ politikai, gazdasági elittel? Kiknek s milyen igényeknek tesz eleget a máris hírhedt 1020-as törvénytervezet? Cinikus hivatkozás az igazságra, hogy a teljes kártérítés igazságtalan lett volna, mert mindenkit ért kár. Elfelejtik, hogy a károk, az egyéb károk is fokozottan e réteget érték, hisz az egykori vagyon miatt rájuk sütött bélyeg súlyos következményei, a hátrányos helyzet csak a legutóbbi években oldódott föl. Nem akarom a borzalmakat emlegetni, csupán egy példa napjaink igazságtalanságaiból. Az utcánkban két nyugdíjas testvér, tsz-tag lakott. Az egyik meghalt januárban, az õ földjét a gyermekei nem örökölhették. A másik meghalt áprilisban, az õ gyermekei a földet már megörökölték. Hogy ülnek le egymás mellé az unokatestvérek, ha az egyiknek az öszszes földhöz joga van, a másiknak csak egy részéhez? S hogy nézünk szemükbe ezeknek akár mi, akár az igazságügy-miniszter úr? Az ilyen törvény nem szolgáltat igazságot. Hogy a tervezet hány jogszabályba ütközik, nem kívánom fölsorolni. És próbálnak a törvényalkotók feleletet adni, de ezek megbuknak már a tulajdonhoz való jog és a jog folytonosságánál. Egyet megemlítek. Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése kimondja, hogy alapvetõ emberi jogot törvény sem korlátozhat. A tulajdonlás alapvetõ emberi jog, a tulajdonjog folytonosságának súlyos csorbítása a degresszió, és az ötmillió fölsõ határ diszkriminatív, alkotmányellenes korlátozások. A tervezet hibás gazdasági és közgazdasági elképzeléseit nagyon egyszerû számítással kívánom érzékeltetni. 20állami vagyon megmaradása után, kerekítve 7000 milliárd értékû állami vagyon marad. A nemzetközi normáktól eltérõ privatizáció miatt, mivel az orgazdától jó ha féláron vásárolnak, ez a vagyon súlyosan leértékelõdik, szerencsés esetben a fele, 3500 milliárd árulható ki belõle, de a tapasztalat ennél sokkal kevesebbet mutat. Számításaink szerint körülbelül 1000 milliárd 1000s reprivatizációs igénybõl e törvény hatálya alá mindössze 500 milliárd vagyonérték tartozik. S ha az állam tisztességes tulajdonrendezést hajt végre, a nyilvánvaló tulajdonbiztonság elõáll, a vagyon nem le-, hanem fölértékelõdik, de eredeti értékén is az 500 milliárd kártérítésen fölül 6500 milliárd árulható ki belõle. Természetesen mindezt korrekt vagyon- és kárfölmérésnek s nem hasraütésnek kellett volna megelõznie. Megfelel-e az 1020-as tervezet a politikai igényeknek, ígéreteknek? Napjainkban igaznak látszanak Berzsenyi Dániel sorai: "Forr a világ bús tengere, óh magyar". Körülöttünk több helyen dörög az ég. A veszély igen nagy. Alapvetõ érdekünk, hogy minél szélesebb tulajdonosi réteg ragaszkodjon a hazához, a rendhez, a nyugalomhoz. Kinek jó az, ha a sértett régi és a vagyonukat így vagy úgy megszerzett és azt féltõ új tulajdonosok acsarkodnak egymásra? Miért játssza a vakot a Kormány, és nem hajlandó észrevenni, hogy e hazában ízléstelen osztozkodás folyik, aminél csak az 1020-as számmal jelzett vagyondézsma az ízléstelenebb, s az a cinikus vélemény, hogy az eltelt 40 év alatti változások miatt a károkat föl sem lehet mérni. (Taps a Kisgazdapárt soraiban.) Próbálta-e valaki, a neoacquistica commissio 150 évre visszamenõleg rendelte el s rendezte a tulajdonviszonyokat 1690-ben? (Úgy van! - közbeszólások a FIDESZ padsoraiban.) Ne adja isten, hogy a polgárháború hozzánk, hazánkba is begyûrûzzön! (Közbekiabálás a FIDESZ soraiból: Úgy van!) Ez a Kormány és ez a Parlament nagyon nagy felelõsséggel tartozik; most lehet országmentõ, de országvesztõ is. A tulajdonnal lehet és kell a magyar nép eltépett gyökereit visszaadni. A kommunisták tudták, miért fosztják meg a népet a tulajdontól. (Dénes János tapsol. - Derültség.)+ azokat a többnyire mesterségesen keltett ellentéteket, amik nagy- és kisgazda, régi és új tulajdonosok között vannak. Hogyan és milyen erkölcsi alapon bízik a jövõben és a saját tulajdona biztonságában az a képviselõ, aki most vállalja vagy megszavazza a jogos örökösök kizárását vagy a degressziót? Ha most mindezt megszavazzuk, egyben szentesítjük, jogosítjuk is az ilyen eljárásokat. A ma elkövetett bûnök gyermekeink fejére szállnak vissza. Hol van az eddigi privatizáció bevételi eredménye? Miért nem történik meg a korábbi privatizáció felülvizsgálata? Mi az oka, hogy a józan polgári önérdek helyett valami naiv és gyerekes lemondás van egyesekben? Honnan veszik a jogot, hogy másokat is megrövidülésre kényszerítsenek? O tempora, o mores! (Derültség.) Hát ide jutott a mi forradalmunk? Ha nem lehet visszaható hatállyal törvényt alkotni, akkor hogyan lehet 40 év után kártalanításra részlegesen is jogfosztó hátrányt alkalmazni? Az +52. évi IV. törvény 10. §-a szerint Rákosi 1000s kártalanítást ígért. Ez a törvény érvényben van. 1949- ben vidéken egy kétszobás családi ház 20 ezer forintot ért. Ez a ház ma 1,5-2 millió értékû. Mit szól az, aki most ezért 125 ezer forint kárpótlást kap? Aki pedig megvette az államtól 50 ezerért, részletre, most 2 millióért árulja! Olyan feszültséggócok ezek, amelyek vulkánokat teremtenek, melyek alkalmasint biztosan kitörnek. Ha a több mint 1 millió egykori földtulajdonos most csak földje egy részét kapja vissza, az ottmaradottért küzd tovább. Elõbb vagy utóbb rendet kell teremteni e hazában - igaza van az elõbb szólt képviselõtársamnak -, de úgy és olyat, hogy az a következõ évszázadokban ne köszönjön vissza. Ha az 1020-as nem igazságos, nem jogszerû, gazdaságilag nem megfelelõ, milyen s kiknek a politikai akaratát tükrözi? Kérdésem: a Kormány a saját pártjai politikáját és ígéreteit hajtja-e végre? Olyan ez, mint amikor a mi kutyánk elé a húsosfazekat odarakjuk, elmarja a másik kutyát, de a gazdájának is vigyázni kell, mert ilyenkor azt is könnyen megharapja. A Független Kisgazdapárt az egyenes, õszinte beszéd és a kiszámítható, következetes politikai magatartás híve. Nem úgy vagyunk, mint az egyszeri aszszony, hogy Kata ángyónak mondja, hogy Tóni sógor is értsen belõle - hanem annak mondjuk, akinek szól. Mik hát a kifogásaink az 1020-as törvénytervezettel szemben? A törvény elõkészítése nem felel meg a jogszabályi elõírásoknak. Nem történt meg a kártalanítással kapcsolatos problémák elemzõ föltárása és a kár fölmérése. Nem megfelelõ a törvény hatálya. Hátrányos megkülönböztetést tesz a jogosultak körében. Ellenkezik a Polgári Törvénykönyvvel. A kárpótlás mértéke, a degresszív táblázat diszkriminatív - különösen a parasztságra, ahol a föld 1000s értéke gyakran a kár felét sem éri el, mert egy mezõgazdasági üzemben a vagyonértéknek legszerényebb esetben fele - de sok esetben több a földön kívüli fölszerelések értéke, mint magának a földnek az értéke. Kérdezem, hogy miben különbözik az elsõ százezer forint az ötödiktõl vagy a tizediktõl. Ez a megkülönböztetés ellenkezik az Alkotmánybíróság határozatával és az Alkotmánnyal. Az inflációs szorzó a fogyasztási kosárból merít, a hét és feles, negyvenkilences szorzó, pedig itt állóeszközökrõl, ingatlanokról van szó. Számításaink szerint a megfelelõ inflációs szorzó átlagos szám: ingatlanok esetében 64,8. Ezt nagyon könnyû az arany-dollár és a forint idõbeni árfolyamváltozásainak a figyelemmel kísérésével kiszámolni. De részpiacok tekintetében az inflációs szorzó jelentõsen változik. Igaz, hogy a fogpaszta esetében igaz a hét és feles, de ingatlanok esetében az én számom a valóság. A kárpótlás módja becsapja és tovább károsítja az amúgy is súlyosan károsultakat. A kárpótlási jegy az eddigi infláció mellett is elértéktelenedik a 90s kamat és az infláció különbözete miatt. A kártérítés legegyszerûbb, legbecsületesebb és közgazdaságilag is legjobb módját kell választani. Akinek mások sérelme nélkül lehet, vissza kell adni az eredeti vagyont. Akinek nem lehet, elsõsorban azonos értékû vagyonnal kell kártalanítani, és csak a végsõ esetben kártalanítási jeggyel - aminek értékállóságát az állam szavatolja. Bár az igazságügy-miniszter úr több alkalommal az ellenkezõjét állította itt, személyes értesüléseim szerint és a Németországban hozott törvények szerint így csinálják a németek és a csehek is. Az elõprivatizációs törvényt Csehországban 203:2 arányban szavazták meg, aminek eredményeként visszaadnak kocsmát, vendéglõt, házingatlant, egyéb tulajdonokat. A földtulajdonnál a helybenlakás megkövetelése nemcsak diszkriminatív, de nagyon súlyos közgazdasági hiba is. A bérleti rendszer az egész világon a legjobb üzemméretek, a vállalkozói gazdaság és a földpiac kialakulásának, a tõke oda-vissza áramlásának az alapfeltétele. A szövetkezetek léte nem a közös földtulajdontól függ. 1967-ig nem volt közös földtulajdon, mégis volt szövetkezet. A bérlet nagyságát mindig a piac szabályozza, de addig lehet és kell is átmenetileg szabályozni. Egyébként nagyon téves az az állítás, hogy a bérlet befolyásolja az élelmiszerek árát. Ez teljesen fordítva van. Ezt nemcsak minden magyar paraszt, földmûves tudja, hanem két kitûnõ közgazdász, Ricardo és a Nobel-díjas Samuelson is megállapították, hogy nem azért drága a kukorica, mert magas a bérleti díj, hanem azért magas a bérleti díj, mert drága a kukorica. (Zaj.) Azt is látni kell, hogy a mezõgazdaságban a tulajdon változása nem jelent azonnali termelésimód-változást. A földigénylet bejelentésével egy idõben földalapot kell képezni a föld nélküli szövetkezeti tagok vagy más igénylõk kielégítésére is. Nem félünk attól sem, ha a mezõgazdaság s élelmiszeripar jelentõs részének tulajdonosai a megújuló szövetkezetek és azok tagjai lesznek. Legfõbb ideje, hogy a parasztság érdekelt legyen az élelmiszer- gazdaság teljes vertikumában! Nem intézkedik a törvénytervezet a munkásság tulajdonhoz juttatásáról, bár van késõbbi törvényre ígéret. Nem megfelelõek az eljárási szabályok: bejelentési idõ, jogvesztés, földrendezõ bizottságok összetétele és a többi. Nem veszi tekintetbe az önkormányzatok és egyéb jogi személyek igényeit: egyesületek, egyház, társadalombiztosítás. Nem önkormányzat-barát a törvénytervezet. (Közbekiabálás: Így van!) Végzetes hibája a tervezetnek, hogy egy törvénybe erõszakolja az olyan, egymástól merõben eltérõ tulajdonságú vagyontárgyakat, mint a föld és az egyéb vagyon. Ha ennyi a hiba, van-e hát megoldás? Igen, van. Elõször is külön kell választani a földet és az egyéb vagyont. A földtulajdon-rendezés problémáit szakértõink részletesen földolgozták, készséggel az Igazságügyi Minisztérium rendelkezésére bocsátjuk. Fel kell mérni a jogos kártérítési igényeket - az ingatlant és az ingóságokat csak meghatározott körben. A fölméréssel együtt tisztázni kell az akkor is törvénytelen rablásokat, például a hat szoba alatti házak államosítása, sok tulajdonosnak államosítási határozat nélküli, önkényes elzavarása a házából. A kárt teljes mértékben el kell ismerni, és az állam teljesítõképességének függvényében idõben elhúzva elégítse ki. Ez megnyugvást hozna az összes károsultak körében. Helyreállítja a becsületet és a bizalmat, megindul a reprivatizációhoz kapcsolódó külföldi és belföldi tõke beáramlása a gazdaságba, hamar kialakulnak az értékarányok, a vagyonérték valós lesz. Ha a szabad nemzetek közösségében el akarjuk foglalni az áhított helyet, akkor valós tényekkel kell bizonyítani, hogy helyreállt hazánkban a jogbiztonság, és visszamenõ hatállyal is garantáljuk az alapvetõ emberi jogok érvényesülését. Most megteremthetjük belsõ békénket, gazdasági szilárdságunkat, és példánkkal jelentõsen befolyásolhatjuk a határainkon túl élõ magyarság sorsát - ez sem közömbös. A nemzet és a népek bizalmának megerõsödése hihetetlen energiákat és új forrásokat fog felszabadítani. Szabaduljon ki a Kormány a kishitûségbõl, bízzon a nemzetben, szakítson a "nesze semmi, fogd meg jól" félmegoldásokkal, rázza le Mammon hamis papjainak és az apparátus igáját. A mércét nagyon régen kõtáblába véste Isten Mózesnek az égõ csipkebokorban (derültség): "Ne kívánd a te felebarátodnak sem házát, sem mezejét, sem feleségét, sem semmi más jószágát." (Taps.) Tanuljunk a történelembõl. Izrael mindig nagyon megbûnhõdött, ha a parancsolatot megszegte. A Független Kisgazdapárt számára beterjesztett formájában az 1020-as számú törvénytervezet elfogadhatatlan. A koalíciós megállapodásnak megfelelõ módosításainkat beterjesztjük. Most válaszolok a legelsõ kérdésre: mire kötelez a koalíciós felelõsség? Mi nem akarunk koalíciót robbantani, bár a Független Kisgazdapárt léte vagy nemléte nem ettõl, sokkal inkább választói bizalmától függ. A koalícióban magatartásunkat a becsület és a nemzet iránt érzett felelõsség és szövetségeseink cselekedetei határozzák meg. Az egyszeri ember arra tanította a fiát, amikor vásárba vitte, akkor cigánykodj fiam, amikor alkudsz, ha megalkudtál, úr módján fizess. Most nem rajtunk a sor. (Az FKgP padsoraiban taps.) Párttagságunk és választóink véleménye szerint itt már régen nem a kártérítésrõl vagy kárpótlásról, hanem a vagyon újraelosztásáról van szó. E helyrõl is felszólítom a vagyonelosztásban érdekelt feleket, a politikai és gazdasági elitet, az új és a régi polgárságot, hogy a becsület és a jog sok ezer éves szabályai szerint egyezzenek meg. Tisztelettel megkérem Mizsei Kálmán urat és a hozzá hasonló urakat, ne nyilatkozzanak úgy, mint a HVG február 16-i számában. Ne uszítsanak, és vegyék észre, hogy a mezõgazdaságot képviselõ pártok és szakemberek már régen túlhaladták a hozzájuk hasonlók sekélyes demagógiáját. (A FIDESZ padsoraiban derültség.) Valódi érdeküket felismerve a régi és az új parasztság példát mutat a nemzet iránt érzett felelõsségbõl és emberi méltóságból. Népünk ma hihetetlen terheket és áldozatokat vállal, anyagi és erkölcsi felemelkedéséhez nyugalomra van szüksége. Népellenes bûntettet követ el mindenki, aki fölösleges izgalmakat és feszültségeket kelt. (Ellenzéki taps.) Csak nyugalomban lehet alkotni. (Taps.) Végezetül egy-két kérdésre szeretnék válaszolni: kik hasznosítják legjobban a vagyont, ki legyen az új tulajdonos - szociológiai felmérés, ez tudomány. (A FIDESZ padsoraiban derültség.) Három generáció kell a változáshoz, nálunk garancia, biztató, hogy a második generációban lesz még elég vállalkozó szellem, de van egy másik biztatásunk is, hogy vannak olyan mezõgazdaságunk számára lehetséges piacok, ahol már eltelt három generáció, és ott nem fog olyan hamar a magántermelés beindulni. A régi és az új polgárság ma már jelentõs számban azonos. Dr. Lakos László kollégámnak: Nagy Ferenc néhai miniszterelnök úr életrajzi visszaemlékezésében arról panaszkodik, hogy 45-ben a földrendezõ bizottságokban a kommunisták sok visszaélést és törvénytelenséget követtek el. A lakosság hány százaléka folytat mezõgazdasági termelést? Én azt hiszem, hogy erre a legegyszerûbb felelet az, hogy az egész vidék és a fõváros egy része. Nagyon hamis, csalóka összehasonlítás az, hogy a mezõgazdaságban ennyi vagy annyi százalék dolgozik. Hány hektáron lehet gazdálkodni és megélni? Bár én mezõvárosban születtem és mezõgazdaságban éltem az életem, nem mernék, kedves Ugrin Emese, általánosságokban számokkal dobálózni, mert ez rendkívül bonyolult, összetett dolog. Egyben biztos vagyok, ennek eldöntésére csak az érintett személyek illetékesek. Az erõszak és a túlszabályozás akkor is hibás és rossz emlékeket vált ki, ha ez valami naiv jóakaratból, esetleg hozzá nem értésbõl fakad. Mennyi föld tûnt el, van-e elég föld? A földnyilvántartási adatok szerint ma, ha az 1947-es tulajdonosok mind élnének és mind visszakérnék az akkori tulajdonukat, 1 300 000 hektár szabad földterület maradna. A beépített területekre pedig két nagyon egyszerû megoldást ajánlok, hogy ne legyen gond, ahol országút van, mit kell vele csinálni: csereföldet kell adni vagy utólagos kisajátítási eljárást lefolytatni. Aki egy kicsit akar ismerkedni a német kitelepítések körüli problémákkal, olvassa el Nagy Ferenc néhai miniszterelnök visszaemlékezéseit, ezekre nagyon jó felvilágosítást kap. A magyar történelem egyik szégyene, de nem a magyar kormány saját elhatározásából történt. Az áttelepített felvidékiek vagyonfelmérésérõl nagyon részletes nyilvántartásai vannak a Magyar Államkincstárnak, ugyanis azzal kapcsolatban pontos elszámolás történt Csehszlovákia és Magyarország között, és a Csehszlovákiának fizetett háborús kár - kártérítés, minek nevezzem... (közbeszólás: jóvátétel) ...jóvátétel egy részét Magyarország Csehszlovákiának ezekkel a vagyonokkal fizette meg. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)

Homepage