DR. KISS GYULA munkaügyi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tekintettel az idõ elõrehaladottságára, valamint a bizottsági vélemények részletezõ voltára, én azt gondolom, hogy részletezõen az egyes képviselõi indítványokra kiterjedõen szükségtelen foglalkoznom, jelen esetben a törvénytervezettel, illetve az ahhoz kapcsolódó módosításokkal. Szabadjon azonban néhány olyan alapvetõ kérdésre utalnom, amely nagyon sok képviselõi indítványban megjelent, illetõleg amely kérdések fõbb támaszkodó pontjai e törvénytervezetnek. Magának a törvénytervezetnek az általános és a részletes vitája személy szerint õszinte örömmel töltött el, mert én ebben a Parlamentben talán most elõször éreztem azt, hogy pártbéli állásra és politikai hovatartozásra tekintet nélkül valódi konstruktivitással közelítettek a képviselõk az elõterjesztett törvénytervezethez. Feltehetõleg ennek alapvetõ indoka az, hogy valamennyien átéreztük ennek a törvénynek, ennek a törvénytervezetnek a társadalompolitikai súlyát és azt a jelentõségét, amely a kérdéskört kezelni hivatott. Én azt gondolom, hogy maga a foglalkoztatáspolitika, ha mégoly koncepciójában jó is a törvénytervezet, amely jelen pillanatban Önök elõtt fekszik, önmagában képtelen arra, hogy a tulajdonviszonyok átalakítása kapcsán, illetõleg a gazdaságszerkezet átalakítása kapcsán dömpingszerûen jelentkezõ munkanélküliséget kezelni tudja. Túl a foglalkoztatási törvényen, ennek a kezelhetõségéhez nyilvánvalóan szükség lesz egy koncepcionális gazdaságpolitikára, egy átalakított társadalombiztosítási rendszerre és egy jól kimunkált adózási rendszerre is. De ebbe az egységes körbe illesztve maga a törvény feltétlenül jelentõs szerepet játszik az említett kérdés kezelésében. Én azt gondolom, ha a törvény mégoly jó is, és koncepcionálisan kidolgozott is, önmagában semmit nem ér, ha megfelelõ anyagi erõforrás nincs mögötte. Természetesen itt én is a járulékfizetés kérdésére gondolok. Jóllehet egyenesben ilyen indítvány Önöktõl nem érkezett, amely megkérdõjelezte volna a járulékfizetést, mint pénzt, van azonban olyan képviselõi indítvány, amely azt indítványozza, hogy a járulék fizetésének kezdõ idõpontja 1992. január elseje legyen. Ez ha nem is egyenesbõl, de direktbõl tulajdonképpen ugyanezt jelenti, vagyis a járulékfizetés elvetését, hiszen a törvénytervezet 1991. július elsejétõl írná elõ a járulékfizetési kötelezettséget. Mint jól tudjuk, ez 2 ban lett összesen megállapítva, melybõl 1,50t a munkaadók, 0,535156t a munkavállalók fizetnének. Szabadjon itt arra utalnom, hogy ez már egy kompromisszumos szám a Kormány részérõl, hiszen a Kormány eredetileg 4ban gondolkodott, és éppen az egyeztetõ eljárások eredményeképpen és egyéb tényezõk megjelenése eredményeképpen jutottak el a 20g. Említés történt arról, hogy a Szolidaritási Alapot a költségvetésbõl elkülönített 9 milliárd forinttal elindítottuk. Ha 1991-ben gondolkodunk csupán és csak abban, hogy munkanélküli járadékot kell fizetni, ez az összeg akkor is durván egy félévre lenne elegendõ. Nem lehet vitás tehát az, ha garantálni kívánjuk erre az évre, hogy a munkanélküli járadék fizethetõ legyen, akkor a Szolidaritási Alapba további 8-9 milliárd forint szükségeltetik. Ezért életveszélyes megítélésem szerint az a képviselõi indítvány, amely ennek a fizetését 1992. január elsejére odázná el. Nyilvánvaló, hogy ez az állapot tarthatatlan, de tarthatatlan az az indok is, amelyre hivatkozással ez a képviselõi indítvány elhangzott, nevezetesen a nemzetközi pénzügyi szerveknek az az elõírása, miszerint a privatizációból befolyó összeget csak a költségvetés kiadási oldalán lehetne kezelni. Ilyen kitétel ugyanis ebben a megállapodásban nincs. Megítélésem szerint tehát a fenti tényre hivatkozással, kellõ politikai felelõsség mellett nem vitásan a Kormány törvénytervezetének megfelelõen kell szavaznia a Parlamentnek. További lényegi kérdése a törvénytervezetnek a járulékfizetésen túlmenõen, amirõl ugyancsak történt már itt említés: a pályakezdõk munkanélküli segélyezése. A törvénytervezet eredetileg az általános iskolát végzetteket, illetõleg a középiskolában lemorzsolódottakat kihagyja ebbõl a körbõl. Ennek megítélésünk szerint megvan a maga jól felfogott társadalompolitikai indoka. Nevezetesen 14-16 éves emberekrõl van szó, akikkel kapcsolatban megítélésünk szerint a foglalkoztatási törvénynek elsõsorban nem a passzív eszközökkel kell közelítenie, hanem a képzéssel, vagyis a foglalkoztatáspolitika aktív eszközével. Nem beszélve arról a tényrõl, hogy az ilyen életkorú emberek többnyire még családban élnek, tehát önálló anyagi egzisztenciában, és nincs semmi indoka annak, hogy az állam ebben az életkorban az állampolgár irányában egy anyagi egzisztenciateremtéssel megjelenjen, ráadásul egy meglehetõsen kétséges anyagi egzisztenciateremtéssel, hiszen a munkanélküli segély pályakezdõk esetében ugye maximum hat hónapig folyósítható, és maximum a minimálbér 75a. Ilyen összeggel való ellátása egy általános iskolát befejezett embernek, vagyis dologtalanságra való késztetése sokkal inkább negatív hatásokat vált ki megítélésünk szerint, mint a törvénnyel elérni kívánt pozitív hatás. Mindezekre tekintettel, tehát az ide vonatkozó módosító indítványok elvetése mellett, a tervezetben foglaltakat kérem elõnyben részesíteni. Hangsúlyozom, hogy e vonatkozásban többirányú módosító indítvány érkezett, amelyeket most nem kívánok részletezni, hiszen holnap a szavazás során az egyes módosító indítványokra úgyis konkrétan fogunk nyilatkozni. Nagyon lényeges része ennek a törvénytervezetnek az országos munkaügyi hálózat kiépítése. Az a hálózatrendszer, amelyik jelen pillanatban mûködik, és ugye a korábbi tanácsrendszerbe beépült apparátusból alakult ki, jelen pillanatban a létszámbéli ellátottsága, illetõleg a technikai ellátottsága folytán jószerivel csak arra alkalmas, hogy a járadékot fizesse. Márpedig ha ez a törvény hatályba lép, akkor tisztán kell látnunk, hogy ettõl lényegesen nagyobb és több feladat hárul erre az apparátusra. Nevezetesen a foglalkoztatáspolitika aktív eszközeinek mûködtetése. Ha pedig ez így van, akkor teljesen nyilvánvaló, hogy ezt a hálózatot fejleszteni, tökéletesíteni kell. Természetszerûleg megértjük azt az aggodalmat, ami általában minden szervezettel és minden apparátussal kapcsolatban azonnal megjelenik, nevezetesen azt, hogy ez semmiképpen se alakulhasson egy vízfejû bürokráciát pártoló rendszerré. Én azt gondolom, hogy ennek garanciája vagyis kivédhetõsége benne foglaltatik a törvénytervezetben akkor, amikor a helyi érdekképviseletek, munkaadók, munkavállalók, illetõleg az önkormányzatok képviselõi megjelennek ebben a hálózatban, annak szakmai mûködését mintegy ellenõrzik, tevékenyen közremûködnek. Úgy gondoljuk, hogy ez önmagában kellõ garanciát jelent ahhoz, hogy ez az országos hálózat csak a kellõ szintig fejlõdjön, s ne bürokratizálódjon tovább. Anélkül, hogy tovább részletezném mindazokat a kérdéseket, amelyek itt majd még az egyes indítványok kapcsán felmerülnek, én azt gondolom, hogy koncepciójában nagyban-egészben valóban egy elõfogadható törvény kerül a Parlament elé. Minderre tekintettel tisztelettel kérem ennek elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps.)