DR. UGRIN EMESE (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy kicsit nehéz most megszólalni ilyen komoly vita után, de azt hiszem, valahol mindenkinek megvan az igazsága, nagyon sok mindent kell még ebben az országban kialakítani, piacgazdaság is kell, privatizáció is kell, magántulajdon is kell, de valahogy el kell ide jutni! Én azt hiszem, a Kereszténydemokrata Néppártnak az álláspontja nem sokban különbözik a kormánykoalíció pártjainak álláspontjától, talán technikai levezetésében, lebonyolításában próbáltunk egy egészen más elképzelést felvázolni. Én azok közé tartozom, akik a FIDESZ képviselõihez hasonlóan egy új generációnak vagy egy fiatalabb generációnak a képviselõi, és meggyõzõdésem, hogy az a program a jó program, amely hosszú távon egy országnak a jövõjét szolgálja. Ennek az országnak nagyon sokfajta, sokgenerációs lakossága van, és az öregek és a fiatalok mellett nem ártana, ha figyelembe vennénk, hogy utánuk még jönnek egypáran. Én tehát a kárpótlási törvénynek az elemzését is egy kicsit úgy szeretném megvizsgálni, hogy szolgálja-e ez azt a célt, amely felé szeretnénk menni. Néhány nappal ezelõtt Kupa Mihály pénzügyminiszter úr a tévében és a rádióban tett egy megállapítást, amivel mélységesen egyetértek, amikor a tulajdon-visszaadások kapcsán kijelentette, hogy vegyük már észre azt, hogy a tulajdon-visszaadás nem öncél, hanem a vállalkozásokat szolgálja. De én azt hiszem, a vállalkozás sem öncél, hanem valahol egy gazdaságnak a felélénkítését, a megmozdulását kell, hogy szolgálja. Az igazságosság, a jogszerûség mellett tehát én nagyon fontos szempontnak tartom a gazdasági célszerûséget is. A kérdés az, hogy a kárpótlási törvény megfelel-e ennek a követelménynek, amelynek lényegével, azt hiszem, nagyjából minden párt egyetért, hiszen a kárpótlást ma már nem lehet egyszerûen kiradírozni a Parlament programjából. Én úgy vélem, ebben a törvényben nem az a baj, hogy a kár mértékétõl függõen degresszív kárpótlást helyez kilátásba, sõt, nem is az, hogy a földtulajdont más tulajdontól eltérõen kezeli, hiszen erre nemzetközi példák vannak. Nem ez a baj; én azt látom a legnagyobb problémának ebben a kérdésben, hogy a magántulajdont, szóval a földet azért akarjuk visszaadni, mert ezt egyesek kérik, vagy azért, mert ez kivételes forma, kiemelt helyzet, hogy a földet kárpótlási jegyért közvetlenül visszaadhatjuk, ezt a tulajdonnak a tárgyi lehetõségei adják meg. Nekem meggyõzõdésem, hogy a tulajdon viszszaadását csak egy nagyobb koncepcióba lehet beilleszteni, és ezt a koncepciót - különösen, ha a földrõl van szó - bele kell az egész magyar mezõgazdaság jövõképébe építeni, sõt, bele kell építeni a vidék fejlesztésének általános koncepciójába. Itt szeretném megjegyezni, hogy soha senki nem foglalkozott még az eddig felvetett beszélgetések során sem Parlamentben, sem kívül, hogy Magyarországnak különbözõ régiói vannak, ezek különbözõ adottságokkal rendelkeznek, tehát földtulajdonnak és egyáltalán a földnek a kezelése regionális fejlesztésektõl sem választható el. Abban mindnyájan egyetértünk, azt hiszem, hogy az európai gazdasághoz mint a felzárkózás céljához el kell jutnunk. Éppen ennek érdekében a Kereszténydemokrata Néppárt egyetért azokkal a véleményekkel, hogy a földtulajdoni, földhasználati viszonyokat, valamint a regionális fejlesztési koncepciókat is megfelelõen ki kell dolgoznunk. Azok, akiket az elmúlt negyven évben földjüktõl vagy más vagyontárgyaiktól megfosztottak, úgy érzem, jogosultak arra, hogy kárpótlást kapjanak. De ezt a kárpótlást csak akkor és úgy valósíthatjuk meg, ha azt az egész társadalom javára és az egész magyar gazdaság szempontjait figyelembe véve próbáljuk megoldani. Ennek a kárpótlásnak a hatásai nem okozhatnak zûrzavart a gazdaság egészében. Megkérdezem a Kisgazdapárttól, akik olyan lelkesen harcolnak azért, hogy a volt tulajdonosok viszszakapják egy-két-háromhektáros földjeiket, hogy megoldotta-e, meg fogja-e oldani ezeknek az embereknek az életét ennek a kicsiny területnek a visszakapása, életképesek lehetnek-e ezek a gazdaságok. Én úgy érzem, hogy két-három hektár nagyságú föld visszaadása önmagában nem megoldás, hiszen ha körülnézünk a környezõ országokban, a leggazdaságosabban és a legmagasabb technológiával dolgozó országok sem tudnak 25-30 hektárnál kisebb termõföldön jól mûködõ kisgazdaságokat felállítani. A Kereszténydemokrata Néppártnak nem az volt a célja a programjában, hogy leszûkítse, csak a régi kis földeket adja vissza a gazdálkodóknak, hanem mi szeretnénk ezt kiterjeszteni, és egy nagyobb társadalmi rétegnek is lehetõséget adni arra, hogy ehhez hozzájussanak. Ha a földdel kapcsolatos megkülönböztetést, ami a törvényben pozitív diszkriminációként jelenik meg, elfogadjuk, akkor úgy érzem, hogy jogos annak a felvetése is, hogy ezt a pozitív diszkriminációt következetesen vigyük végig, vagyis a földtulajdonlás, öröklés, földforgalom és földhasználat kérdéseit az európai színvonalnak megfelelõen és az ottani követelményeknek megfelelõen is kidolgozzuk a kárpótlással egyidejûleg. Mégpedig úgy, hogy az egész mezõgazdaságnak a struktúráját és átalakulását figyelembe vegyük. Azt hiszem, nem szabad azt sem elfelednünk, hogy ebben az Európában, amerrefelé haladunk, nemcsak a tulajdonnak a szentsége és nemcsak magántulajdon van védve, hanem nagyon komoly hangsúlyt fektetnek arra is, hogy a termelõ, a gazdálkodó is meg tudjon élni, még akkor is, ha nincs tulajdona. A legfejlettebb és számunkra példaképnek említhetõ országok, legyen az Dánia, Hollandia vagy akár a liberálisabban gondolkodó országok, mint Anglia, nagyon fontos hangsúlyt fektetnek arra, hogy az a haszonbérleti rendszer, amely valóban produktív, jól mûködhessen. Ismerve a mezõgazdaság jelenlegi helyzetét, a magángazdálkodás tárgyi és személyi feltételeinek hiányosságát, úgy érezzük, hogy az átalakulás folyamata hosszú lesz, mint ahogy Tölgyessy Péter is utalt rá, és már a miniszter urak is többször hangsúlyozták, a 90-es évek elsõ felében nem fog ez a pozitív változás a magyar gazdaságban bekövetkezni. Tehát ezért a kárpótlási törvény önmagában ezt a folyamatot nem fogja megoldani, és úgy érezzük, hogy ez csak az elsõ lépés a privatizáció és a magántulajdon felé. Tehát nagyon fontos, hogy ezt az elsõ lépést összehangoljuk a következõ lépésekkel is, és az igazán nagy feladat majd az állami tulajdonnak a lebontása, az egy következõ fázis, amire már most gondolnunk kell. Én úgy érzem, hogy ez a jelenlegi törvény nagyon fontos ebben a folyamatban, és meggyõzõdésem az is, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt az önkormányzati rendszerbe való beillesztésében, ennek a folyamatnak a levezetésében nem ellene, hanem mellette van ennek a folyamatnak. Mi nem azért követeltük, hogy az önkormányzati tulajdonba adják átmenetileg az állami földeket, vagy a tsz-eknek a tulajdonát, hanem azért kértük, hogy az önkormányzatokon keresztül megfelelõen lehessen a magántulajdoni rendszert kiépíteni. Mégpedig egy olyan jogi, államilag is irányított jogi közremûködés segítségével, amelyet már többen is itt említettek, a Kisgazdapárt is, hogy egy komplett földtörvényre van szükség ahhoz, hogy a dolgok beindulhassanak. Ezen szempontot figyelembe véve a Kereszténydemokrata Néppárt az állami magántulajdonban lévõ földeket tehát szeretné, ha az önkormányzatokon keresztül privatizálnák. Én úgy érzem, hogy az önkormányzati tulajdonnak a lényegét a Kisgazdapárt a múlt héten félreértelmezte, és Oláh Sándor képviselõtársunk, amikor ezt erõsen megtámadta, elfeledkezett arról, hogy a magyar törvényhozást mind az Alkotmányban, mind pedig az önkormányzati törvényben az önkormányzati tulajdont meghatározta, megfogalmazta, sõt az önkormányzati törvény 10. §-ában ígéretet tett arra is, hogy az önkormányzati vagyont rendezni fogja. Itt a javaslatunknál azt célozná, hogy az önkormányzatok tulajdonába került földeket le lehessen bontani akár bérleti formában, akár pedig meg lehessen vásárolni, és így egy-két hektár helyett 50-60 hektáros földeket is tudjanak a gazdák - az eljövendõ gazdák - megmûvelni. A családi vállalkozások kialakítása az életképességgel is együtt kell, hogy járjon, és azt hiszem, hogy minden mezõgazdasági szakember - még mással nem találkoztam - állítja ma Magyarországon, hogy 30-50 hektár alatt ma Magyarországon jól gazdálkodni nem lehet. Ugyanakkor a Kereszténydemokrata Néppárt ezzel a megoldással szeretné kiterjeszteni a földszerzés lehetõségét azokra a társadalmi rétegekre is, amelyeknek nem volt korábban vagyonuk, de ugyanakkor ott élnek a falvakban, földet mûvelnek, és a továbbiakban is ebbõl szeretnének megélni. Én azt hiszem, hogy ez sem idegen az európai gazdaságnak és fõleg a mezõgazdaságnak a gondolatmenetétõl, hiszen Dániától Hollandiáig és egészen Anglián keresztül Franciaországban, Olaszországban mindenütt megfigyelhetjük azt, hogy az agrárjogi rendszer majdnem, hogy jobban kedvezményezi, és elõnyösebb megvilágításba helyezi azokat az embereket, akik gazdálkodnak, azokkal szemben, akiknek csak földtulajdonuk van, de nem õk mûvelik meg a földet. Nagyon fontos lenne például, amirõl oly sokat beszélünk, a mezõgazdasághoz értésnek és a földszerzésnek a jogát összekötni. Ezeket egy kárpótlási törvényben nem lehet megvalósítani, de ugyanakkor ahhoz, hogy elindulhasson a földnek a privatizációja, azt hiszem, feltétlenül fontos, hogy ezeket a gondolatokat és ezeket a szempontokat is kidolgozzuk. A Kereszténydemokrata Néppártnak két javaslata van a kárpótlási törvénynek a módosításával kapcsolatosan. Van egy olyan lehetõség, hogy a földtörvényt és a földtulajdon-visszaadást egymástól ne szakítsuk el, következésképpen van egy ilyen alternatíva, hogy a földet illetõ kárpótlási részeket emeljük ki, és külön tisztázzuk. Azt hiszem, hogy a mai politikai helyzet ezt már egyáltalán nem teszi lehetõvé. De úgy érzem, hogy van egy másik megoldás is, hogyha ebben a törvényben valamilyen formában a Parlament ígéretet tesz arra, hogy mire a kárpótlási törvény lebonyolítása megtörténik - ami minimum hat hónap, ha nem több idõt vesz igénybe, a ma délelõtti rádiómûsor alapján talán tovább is fog tartani, hogy -, ez alatt az idõ alatt mindenképpen, tehát a végrehajtás elõtt mindenképpen megalkotjuk azt a törvényt, ami az egészséges mûködéshez szükséges. Azt hiszem, hogy ez egy tisztességes kompromisszumos javaslat, és egy régen elmulasztott feladatunkat is bepótolhatnánk. Én azzal szeretném befejezni, hogy én kaptam egy tisztes feladatot, mint a Kereszténydemokrata Néppárt egyetlen nõi tagja, mégpedig azzal kapcsolatban, hogy a múlt héten Oláh Sándor képviselõtársunk azt a megjegyzést tette, hogy neki nem volt módjában az eltelt idõ alatt megismerni a Kereszténydemokrata Néppárt földprogramját. Igaz, hogy több mint fél évig laktunk társbérletben, és ahogy mi is megismertük a Kisgazdapárt elképzelését, azt hiszem, ez fordítva is megtörténhetett volna, de hogy szó ne érje a ház elejét, és nehogy lemaradjon a gondolkodásunknak a fejlõdésétõl, én szeretném átadni neki nagy tisztelettel ajándékként a mi programunkat. De mivel a képviselõ úr nincs jelen, úgy tûnik, hogy - ja, akkor majd odaadom: tehát ez a Kereszténydemokrata Néppárt ajándéka lenne. (Derültség.) Szeretném még hozzátenni, hogy Ön az önkormányzati tulajdont mint olyat, államosításnak, sõt kommunistának nevezte. Ez engem azért ütött szíven, mert ez a Parlament hozta meg azt törvényt, amely éppen a centralizált hatalomnak és a centralizált gazdasági rendszernek a lebontása érdekében létrehozta az önkormányzatokat. A közgazdászok éppúgy, mint az Alkotmány az önkormányzati tulajdont nagyon fontos tulajdonformának tartja, és én úgy érzem, hogy azok a nagyon fontos intézkedések, amelyeket Európa-szerte államilag irányítanak, és állami úton is ellenõriznek - legyen az a földtulajdon vásárlása, eladása, öröklése, bérlése és különbözõ kedvezményezése - egy olyan tulajdonformán, egy olyan rendszeren keresztül, mint az önkormányzat, amit felülrõl is és alulról is lehet ellenõrizni, hiszen a stratégiailag fontos döntéseket a törvény értelmében népszavazásra kell bocsátani - én azt hiszem -, egy olyan tulajdonforma, amely az átmenetet lehetõvé teszi. Természetesen ez nem cél, hanem csak eszköz lenne. De abban az esetben, hogyha a tisztességes földtörvény, egy komplett földtörvény ebben az országban megszületik, akkor a Kereszténydemokrata Néppárt az önkomrányzati tulajdonba adásról a teljes földet illetõen le tud mondani, hiszen garanciát lát arra, hogy a továbbiakban a föld privatizációja normális, ellenõrizhetõ mederben fog folyni. Köszönöm. (Taps.)

Homepage