KÓSA LAJOS (FIDESZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kárpótlási törvénytervezet elutasításával a FIDESZ-frakció úgy gondolom, hogy egy nagyon súlyos morális döntést hozott, és elsõsorban morális döntést. Ennek a döntésnek a moralitása két szempontból nagyon nehéz. Az egyik szempont az, hogy a FIDESZ-frakció is elismeri, hogy az állam a valamikori államosítások során jogtalanságot követett el, és a valamikori tulajdonosok tulajdonjogát lábbal tiporta. Ezt a jogtalanságot mi elismerjük. Ugyanakkor az a véleményünk, hogy akkor, amikor ilyen jellegû törvényjavaslatokat tárgyal a Parlament, illetve azon gondolkozunk, hogy ezeket a jogtalanságokat milyen módon lehet valamelyest kompenzálni, akkor úgy gondoljuk, hogy elsõsorban a jövõ felé kell tekinteni, és olyan törvényt vagy jóvátételt kell a Parlamentnek elfogadni, amely elsõsorban a jövõ felé néz, és nem a múltba tekint. Azt veszi figyelembe, hogy ennek a kárpótlásnak vagy jóvátételnek - nevezzük akárhogyan - a hatásai a jövõ szempontjából pozitívak legyenek inkább, mint negatívak. Ha nem lehet olyan döntést hozni, amely ezt a kritériumot teljesíteni tudja, akkor inkább a kárpótlásról és a jóvátételrõl kell lemondani, semmint a jövõnket felélni. A másik nagyon súlyos morális szempont - nem minden frakciótársamra, de rám igaz, hogy bizony az én nagyszüleimet is elüldözték a falujukból, sõt õket is verték, ha úgy tetszik -, néhány képviselõtársamnak külön nehéz morális tehertétel az, hogy hogyan tud szembenézni ezekkel a tényekkel. Mindezek után a FIDESZ frakciója úgy gondolta, hogy a kárpótlási törvénytervezet olyan jövõbeli hatásokkal jár, és olyan mértékben a jövõnket éli fel valamilyen múltba nézõ szempont miatt, amely miatt ez számunkra elfogadhatatlan, ezért hoztuk ezt a döntést. Ennek a döntésnek három oldala van, amint a frakció vezérszónoka is utalt rá: 1. igazságosság oldala, 2. jogi oldala, 3. gazdasági oldala. Én elsõsorban errõl szeretnék beszélni. A Kormány elõterjesztésében valószínûleg az eredeti állapotok visszaállíthatatlanságára tekintettel a törvénytervezet központi elemeinek a kárpótlási jegyet tette meg. A kárpótlási jegy léte, illetve ennek kibocsátása a mi véleményünk szerint szükségszerûen megteremti ennek az intézménynek a fekete vagy másodlagos piacát. Két nagyon fontos okcsoport van, amiért megteremti. Az egyik egy közgazdasági jellegû okcsoport. Ennek az elsõ eleme, amit a közgazdaságtanban diszkontálásnak hívnak, ez a kárpótlási jegy egy ígérvény arra, hogy valamikor a privatizáció során a tulajdonos beválthatja. Ennek van egy névértéke. Mindnyájan tudjuk azt, hogy egy jövõbeni értékhez képest a jelenkori értéke ennek a jövõbeli ígérvénynek alacsonyabb. Ez ugye azt jelenti egyszerû nyelvre lefordítva, hogy két év múlva ezer forint nekem kevesebbet ér, mint a jelen pillanatban mondjuk ötszáz forint. Ezért, hogyha valaki két év múlva az én ezer forintomért kínál a másodlagos piacon ötszáz forintot, azt neki el fogom adni. A magyar népnyelv ezt úgy hívja egyszerûen, hogy jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. A második nagyon fontos dolog, ami miatt ez a másodlagos piac kialakul, az egész egyszerûen az, hogy ez a kárpótlási jegy nem versenyképes megtakarítási forma. Ennek bizonyítására elég legyen csak annyit mondani, hogy nem kapja meg a piaci kamatlábat ez a kárpótlási jegy. A harmadik nagyon fontos ok pedig az, ami miatt a másodlagos vagy feketepiac kialakul, hogy az emberek egész egyszerûen ilyen élethelyzetben inkább készpénzt akarnak, ami a mostani idõben realizálható és most felhasználható, mint a jövõben valamikor valamilyen, nem tudom én, milyen bizonytalan létû állami tulajdont. Azt az illúziót pedig el kell oszlatni, hogy ezt a másodlagos piacot meg lehet törni, vagy ennek a kialakulását meg lehet akadályozni. Szabó Iván beszédében utalt arra, hogy olyan megoldásokon kell a Parlamentnek törnie a fejét, amely ezeket a folyamatokat megállítja. Jobb, hogyha számolunk azzal, hogy ezeket a folyamatokat nem lehet megállítani. Hogyha valaminek nincsen közgazdasági értelme vagy tartalma vagy értéke, azt bürokratikus szabályokkal nem lehet neki biztosítani. Feketepiac vagy másodlagos piac még olyan szituációkban is kialakul, amikor adott történelmi helyzetben a feketézõket tettenérés esetén helyben és nyomban felkoncolják. De még ez sem tudja megakadályozni, ez a nagyon kemény bürokratikus korlát azt, hogy ilyen jelenségek kialakuljanak. Az elmúlt negyven év megtaníthatott bennünket arra, hogy a közgazdasági törvényszerûséget bürokratikus akadályozó tényezõkkel és korlátokkal nem lehet meggátolni. Miért tartjuk mi nagyon veszélyesnek ennek a másodlagos piacnak a kialakulását? Azért, mert ennek a másodlagos piac kialakulásának, illetõleg a következményeinek nagyon erõs inflációgerjesztõ hatása van. Ezek részben közvetettek, részben pedig közvetlenek. Elõször a közvetleneket mondanám el. A közvetlenekbõl csak két jelentõs tényezõt emelek ki. Az egyik az az, hogy mit is csinálnak a volt tulajdonosok, ha megkapják a kárpótlási jegyüket. Ugye, az elõbb ismertetett közgazdasági okok miatt kiviszik a másodlagos piacra, ott eladják, és az a kérdés, hogy ott, a másodlagos piacon megszerzett bevételükkel vagy a kárpótlási jegy által kapott pénzért mit csinálnak. Mihez kezdenek azzal? Amennyiben ennek a pénznek egy része is fogyasztásra szolgál, vagy fogyasztásnak lesz az anyagi fedezete, abban az esetben ez inflációgerjesztõ hatású. No de mit csinálnak azok az emberek, akik ugyan nem volt tulajdonosok és nem kapnak ezekbõl a kárpótlási jegyekbõl, de van megtakarított pénzük, amit be akarnak fektetni a részvénypiacon. Ugye, õnekik van valami elhatározásuk vagy elképzelésük arra, hogy milyen mennyiségû tulajdont akarnak birtokolni. Erre van félretett pénzük, mondjuk ezer forint. Igen ám, de hogyha ezer forintnyi állami tulajdont meg tudnak venni ötszáz forintért vagy még kevesebbért, akkor hogyha ezeket a kárpótlási jegyeket a feketepiacon ennyi pénzért megveszik, akkor nyilván nem ezer forintért fognak állami tulajdont venni, hanem jóval kevesebbért. A felmerülõ kérdés az az, hogy az így felszabaduló pénzükkel mit fognak csinálni. Ha nagyon optimista akarok lenni, akkor azt mondom, hogy ennek a pénznek egy része szintén befektetésre fordítódik, egy része fogyasztásra, attól függõen, hogy az illetõ befektetõnek mekkora a befektetési hajlandósága. De mihelyt ezek a pénzek is fogyasztásra fordítódnak - márpedig egy részük biztosan arra fordítódik -, ez azonnal további inflációgerjesztõ hatású. A közvetett inflációgerjesztõ hatások közül azt emelném ki, hogy az egyéb megtakarítási formák nem lesznek versenyképesek, hogyha megjelenik a kárpótlási jegy és annak a másodlagos piaca. Márpedig ha nem lesznek versenyképesek, akkor egyetlenegy dolgot tehetnek, hogyha olyan körülményeket teremtenek, amikben a befektetõk mégis úgy látják, hogy ezeket a befektetési formákat választják. Mik lehetnek ezek? Ilyenek lehetnek például a betéti kamatok. Hogyha a betéti kamatoknál nem következik be egy kamatemelkedés vagy a kincstárjegyeknél egy kamatemelkedés, akkor ezek a megtakarítási formák nem lesznek versenyképesek, ezért valószínû, hogy a másodlagos piac kialakulása folytán a kamatszint emelkedni fog. Márpedig ha a kamatszint emelkedik, annak megint csak inflációs hatása van. A harmadik nagyon fontos tényezõcsoport a másodlagos piac kialakulásával megjelenõ hatásegyüttes, ami a részvénypiac - a nagyon gyenge lábon álló, nagyon kialakulatlan, nagyon gyerekcipõben járó részvénypiac - összeomlásával jár. Mirõl is van szó? Mindenki tudja, hogy a hazai részvénypiacon nagyon kevés részvényt jegyeznek, nagyon kicsi a forgalma, és számos akadály nehezíti a részvénypiac megerõsödését. Abban az esetben, ha nagy tömegben jelennek meg a piacon olyan befektetésre szolgáló papírok, mint a kárpótlási jegy, amelyeknek van másodlagos piaca, és ezeket a másodlagos piacon olcsón, névérték alatt meg lehet szerezni, nem lesz olyan befektetõ, aki bolond lesz a részvénypiacra kimenni, és ott drága pénzen vásárolni akár már részvénytársasági formában mûködõ vállalati részvényt, akár pedig privatizálandó vállalati részvényt. Ez pedig azzal jár, hogy összeomlik a részvénypiac. A részvénypiac összeomlásának a negatív hatásait nem szeretném részletesen ecsetelni, csak néhány dolgot jegyeznék meg. Ugye, ha összeomlik a részvénypiac, akkor nem tudja betölteni azt a nagyon fontos funkcióját, ami a modern piacgazdaságban alapvetõ, nevezetesen azt, hogy a gazdaságban a tõkejószágok hatékony allokációját valósítsa meg, vagyis azt, hogy oda menjen a tõke, ahol a legnagyobb megtérülése van. A részvénypiacokon a részvényárfolyamok azért ezt valamelyest mégis tükrözik. Ez a hatás elvész. Szintén elvész a részvénypiacnak az a hatása, hogy a részvénypiacon értékelõdnek a vállalatok. Nemcsak könyv szerint értékelõdnek, hanem piaci teljesítmény szerint, ami alapvetõ információ a befektetõk számára. Egyáltalán nem véletlen, hogy a modern közgazdaságtanban a vállalati tulajdon nagyságánál alapvetõ fontosságú ható tényezõ a vállalati részvénynek az értéke. A harmadik hatás, amit itt a részvénypiac összeomlásakor kiemelnék, az az, hogy a részvénypiac alapvetõ intézménye lehetne egy majdan vagy most beindulandó privatizációnak. Márpedig hogyha egy részvénypiac összeomlik, akkor - mondanom sem kell, hogy - nem lehet intézménye egy privatizációnak, megszûnik az a lehetõség, hogy állami vállalatokat a részvénytõzsdén értékesítünk. Ezek a gazdasági negatív hatások csak egy részei azoknak az összefüggéseknek, amelyekre már korábban Glattfelder Béla utalt, aki a frakciónk egyik szónoka volt a megelõzõ vitában; és õ további okfejtést is elmondott Önöknek. Ezeket nem szeretném megismételni, csak utalok rá. A kárpótlási törvényhez kapcsolódó gazdasági illúziók valószínû, hogy nem állják meg a helyüket. Nem igaz az, hogy ez a típusú kárpótlási törvény és a kárpótlási jegy ilyen formájú megjelenése segíti a piacgazdaság kialakulását, hiszen pont alapvetõ intézményeit omlasztja össze, továbbá inflációgerjesztõ hatású. Nem igaz az, hogy a modern mezõgazdaságokra az jellemzõ, hogy olyan magas a mezõgazdasági foglalkoztatottság aránya, mint amit ez a törvénytervezet feltételez. Hogyha csak megnézzük azt, hogy jelenleg hány embert foglalkoztat Magyarországon a mezõgazdaság: ez a munkaképes lakosság 17a. A modern piacgazdaságokban ez az arány 2, 5, 7mindösszesen. Tehát a modern piacgazdaságokban a mezõgazdaság jövedelemtermelõ képessége nem teszi lehetõvé ilyen nagyszámú tulajdonos megfelelõ jövedelmi szintû megélhetését. Összességében a gazdasági érvek és azok a negatív gazdasági hatások, amelyek egy ilyen törvényjavaslat bevezetésével járnának, azt kell, hogy mondassák velünk, hogy ezt a törvénytervezetet el kell utasítanunk. Ezek a gazdasági hatások felélnék a jövõnket, és ez nem engedhetõ meg ebben a pillanatban. Akkor sem lenne megengedhetõ, hogyha a magyar gazdaság ennél sokkal jobb pozícióban lenne. Nem véletlen az sem, hogy olyan országok sem engedték meg a kárpótlás ilyen mérvû megvalósítását, mint Kelet-Németország, amelyik azért sokkal jobb gazdasági pozícióban van. Nem pusztán a gazdasági teljesítményét illetõleg, de mindenki által köztudott, hogy Kelet-Németország már bent van az európai közösségben, illetõleg sokkal közelebb van a belépéshez; illetõleg ott van számára Nyugat-Németország, miközben számunkra nincs itt senki. Teljesen nyilvánvaló, abban az esetben, hogyha õk is lemondanak róla, ezek a gazdasági megfontolások nagyon súlyosan esnek a latba. Végezetül hadd térjek ki néhány elõttem felszólaló megjegyzésére. Tölgyessy Péter nagyon frappánsan utalt arra, hogy négy markáns álláspont van a kárpótlási törvénytervezetttel kapcsolatban, a kormánypárté, pontosabban az MDF-é és ettõl jelentõsen különbözõ a kisgazdáké, az SZDSZ-é és a FIDESZ-é. Az SZDSZ koncepciójában, mint ahogy vezérszónokuk kifejtette, az szerepel, hogy a kárpótlást és a privatizációt össze kell kapcsolni. A mi véleményünk ezzel ellentétes. A kormánypártok koncepciójára nem térek ki részletesen, mert úgy gondolom, hogy eddig ezekkel a koncepciókkal foglalkoztam. Azonban miért is nem tartjuk mi szükségesnek, sõt miért tartjuk elválasztandónak a privatizáció és kárpótlás ügyét? Egész egyszerûen azért, mert a modern piacgazdaságban annak kell mûködtetnie különbözõ tõkejószágokat, akik a leghatékonyabban tudják mûködtetni, ami magyarul azt jelenti, hogy az mûködtesse a tulajdont, aki a legtöbb profitot tudja érte szerezni. Márpedig ez egy meghatározott típusú elosztási elvet követ, ami nyugati piacgazdaságokban a különbözõ piaci intézményrendszereken keresztül érvényesül - tõzsde, hitelkonstrukciók stb. A kárpótlási törvény azonban teljesen világos, hogy egyáltalán nem ilyen szempontrendszer szerint akarja elosztani a tõkejószágokat, hanem egy igazságossági és jogi szempontrendszer szerint, ami szerintünk ellentétes a gazdasági szempontokkal. Éppen ezért mi ezeket a kérdéseket nem tartjuk összekapcsolandónak, sõt szétválasztandónak tartjuk, és a FIDESZ privatizációs elképzelését majd akkor fejtjük ki, amikor a privatizáció kérdése napirenden lesz, akkor, ha a Kormány beterjeszti a privatizációs törvény, de ezt a miniszterektõl kell megkérdezni. Tölgyessy Péter kritizáló megjegyzéseire pedig a következõt szeretném mondani. Tölgyessy Péter azzal vádolta a FIDESZ-t, hogyha azzal, ha elutasítja a kárpótlási törvényjavaslatot és közben feltételezett valamit arról, hogy a FIDESZ-nek mi a privatizációs koncepciója, de ennek egyik következményeként azt mondta, hogy a FIDESZ a valamikori apparátusi tagoknak és a párttitkároknak és a kommunista hatalom-átmentõknek juttatná a nemzeti vagyont. Megkockáztatom, hogy az SZDSZ pedig azzal sújtaná õket, hogy nekik is adna 20 000 forintot, ami õket nem hozná kifejezetten hátrányos anyagi helyzetbe, sõt egyáltalán nem érinti az ezen rétegek tulajdonosi pozícióját, tehát ezt a kritikáját egyszerûen irrelevánsnak tartom. A másik két megjegyzése, miszerint hogy mi - hogy is fejezte ki magát pontosan? - ügyeskedõ vállalkozóknak, illetõleg szolid vállalkozóknak juttatnánk a nemzeti vagyont, ez engem mélyen megdöbbentett. Egész egyszerûen azért, mert az én közgazdasági szemléletem, ez valami teljesen másként épül fel ezek szerint. Ugyanis az én gondolkozásom szerint, megvallom, hogy nem tudok különbséget tenni az ügyeskedõ vállalkozó és a szolid vállalkozó típusa között. Egyszerûen azért, mert mit tekintsek egy szigorú értelemben vett piacgazdasági logika szerint? Egész egyszerûen azért, mert a piacgazdaságban vállalkozó van, akinek ez az elemi érdeke, hogy minél nagyobb hasznot hajtson magának azzal, hogy mûködteti a tõkejószágokat, ami rendelkezésre áll. (Tölgyessy Péter közbeszólása: Hol volt itt piacgazdaság?) - Én most arról beszélek, hogy kinek mi a koncepciója a piacgazdaságról, ez feltételezi azt, hogy mik a különbözõ vállalkozók. Na most, ugye, klasszikus példája az ügyeskedõ vállalkozónak a meggymagos ember esete, akit a hetvenes évek elején nem tudom hány évre ítéltek azért, mert vette kilónként a meggymagot 5 forintért, és eladta 20-ért, a facsemete- telepítõknek. Megvallom õszintén, hogy egy piacgazdaságban, de megkockáztatom, hogy még az elmúlt rendszerben, ez nem ügyeskedõ vállalkozónak számít, hanem egy egyszerû vállalkozónak, aki különbözõ piaci lehetõségeket látott maga elõtt, és ezekkel a piaci lehetõségekkel abszolút törvényes módon élt. Az más kérdés, hogy ezt a fajta magatartást a korábbi jogrendszer mélyen elítélte és sújtotta. De nem hiszem azt, hogy az lenne a jó vállalkozó, aki, mondjuk, valamilyen jószágért a piacon el tudna érni 20 forint profitot, de nem ennyit ér el, hanem mondjuk csak 10-et, mert õ szolid vállalkozó. (Derültség, taps.) Az ilyen vállalkozókat nem szolid vállalkozónak hívják, hanem valami másnak (derültség, taps), persze ilyen is van szép számmal - azt hiszem, a pesti köznyelv baleknak hívja õket. (Derültség.) Tehát én azt hiszem, hogy ez a fajta megkülönböztetés egészen másfajta piacgazdasági logikát követ, és ezzel nem tudok semmilyen módon azonosulni. A piacgazdaság - hozzáteszem - adott esetben szociálisan rendkívül igazságtalanul mûködik, azonban vannak olyan intézményrendszerek a társadalom kezében, amelyek ezeket a mûködési rendellenességeket meg tudják akadályozni, ilyen a hatékony versenyszabályozás, a piaci nyilvánosság, az árverseny nyilvánossága, általában a piaci verseny és a fogyasztók érdekérvényesítési lehetõségei. Tehát én azt gondolom, hogy amikor errõl beszélünk, akkor ezeket az intézményeket kell pozitívan megfogalmaznunk, és nemcsak úgy önmagában azt mondanunk, hogy vannak ügyeskedõ vállalkozók, ezeket elítéljük, és vannak szolid vállalkozók, akiket pedig támogatunk. Végezetül szeretnék arra utalni, ami az egész beszédembõl kimaradt: az a kárpótlási törvénytervezetnek a jogi és az igazságossági megítélése, amelyek oldaláról szintén nagyon komoly kifogások merülnek fel, azonban ezeket részletesebben a FIDESZ késõbbi szónokai fogják kifejteni. Köszönöm a meghallgatást. (Taps.)

Homepage