DR. LAKOS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Mindenekelõtt hadd szögezzem le: mi, szocialisták, azt akarjuk, hogy a Magyar Köztársaság kárpótlásban részesítse mindazokat, akik az elmúlt évtizedekben erkölcsi, politikai, tulajdoni sérelmeket szenvedtek. Ezért örülök annak, hogy végre elõttünk van a törvénytervezet, és hogy a tárgyalását végre napirendre tûzte a Parlament. Túl sok energiát pazaroltunk már el politikai csatározásokra, most már minden erõnket a gazdasági átalakulásra kell összpontosítanunk, most már a múlt helyett a jövõ felé kell tekintenünk. Fontos ez a törvény azért is, mert felelõtlen erõk visszaélnek a helyzetünkkel. Azt szeretném, hogy ne lehessen tovább politikai tõkét kovácsolni beváltatlan ígéretekbõl, hogy senki se tarthasson embereket bizonytalanságban, hogy senkit se lehessen megfélemlíteni, zsarolni, beláthatatlan következményû fenyegetésekkel. Elõször is meg kell mondanom, hogy a törvényjavaslatnak nagy hiányossága az, hogy nem alkalmas átfogó rendezésre, mert a károknak csupán egy részére, igaz nagyon fontos részére terjed ki. Ebbõl eredõen csak részben orvosolja a sérelmeket. Éppen ezért újabb ellentétek forrása lesz. A teljes körû rendezés hiányáért a koalíció a felelõs, hiszen sem a választásokig, sem azóta nem készült el az átfogó koncepciója. A Szocialista Párt egyetért a kárpótlás eszméjével, támogatja is a privatizációt, de a reprivatizációt ellenzi. A földtulajdonviszonyok rendezésében mégis elfogad bizonyos eltéréseket az általános elvektõl. Elfogadjuk például a termõföldvételi jog gondolatát, mert a föld különleges tulajdon, különleges termelõeszköz, vagyon, megélhetés, életforma. Elfogadjuk azért, mert a kistelepülések lakóinak nincs más lehetõségük a földért kapott kárpótlás befektetésére, a falvakban nincsenek üzemek, vállalatok, nincs más megélhetési lehetõség. Elfogadjuk a termõföldvételi jog gondolatát azért is, mert föld közelében maradtak nagyon erõsen kötõdnek még ma is a földjeikhez. Elfogadjuk azért is, mert számunkra fontos ezeknek a közösségeknek a békéje. Ezekért fogadjuk el hát annak a lehetõségét, hogy a helyben lakók törvényes rendben, kárpótlásuk fejében földtulajdont szerezzenek. Ugyanakkor mi, szocialisták, csak olyan megoldást támogatunk, amely elismeri a szövetkezeti vagyon törvényességét, és garantálja a hasznosítás lehetõségét, mert szerintünk véget kell vetnünk a szövetkezetek ellen folyó hadjáratnak, és garantálni kell a szövetkezeti vagyon sérthetetlenségét az Alkotmány szellemében. Ez a több százezer tsz-tag tulajdonos a mai magyar törvények szerint. A sérelmeket ugyanis, tisztelt Ház!, nem a szövetkezet tagjai okozták. Õk vétlenek a törvénytelenségekben, a szövetkezetek alapítói és az õ gyermekeik a mai tagok ugyanúgy elszenvedték az elmúlt évtizedek sérelmeit, mint mások. Súlyos emlékezetkiesés, még ha a legkiválóbb memóriájú vezetõvel fordul is elõ, azt állítani, hogy a szövetkezetek javára vették el a földet a volt tulajdonosoktól. A megváltások valójában az államosítás egy speciális változatát képezték, céljukban mindenképpen, hiszen a szövetkezet tagjai nem rendelkeztek a szövetkezeti közös vagyonnal tulajdonosként évtizedeken át. A szövetkezeti vagyon 50ára, tehát felére akkor szereztek valódi tulajdonjogot, amikor a Németh-kormány 1989. nyarán benyújtott javaslatát az elõzõ parlament elfogadta. Ez a joguk csak addig élt, amíg azt ez a Parlament elsõ intézkedéseinek egyikével fel nem függesztette, nem korlátozta. Azok pedig, akik most könnyû prédának tekintik a szövetkezeti közös vagyont, legyenek tisztában azzal, hogy a szövetkezetek tagjai már többszörösen megfizették társadalmunknak a közös vagyon árát. Megfizették a kényszerûen alacsonyan tartott mezõgazdasági árakkal, a kötelezõen elõírt termékszerkezettel, a rájuk kényszerített gazdálkodási renddel. De fizetik még ma is, hiszen egy mezõgazdasági dolgozó 16kal kevesebbet keres, azaz nyolc héttel kevesebb idõre való fizetést kap évente, mint más e hazában. Hiszen egy tsz-nyugdíjasnak két hónapra nem jutna pénze, ha annyit költene, mint más nyugdíjas ebben az országban. Ezeknek az embereknek kevesebb jut és drágábban jut ma is lakásból, villanyból, ivóvízbõl, egészségügyi ellátásból, kereskedelmi szolgáltatásból, kultúrából, vagyis minden földi jóból. Valaki ezeket az embereket nem nevezheti tolvajoknak. A Szocialista Párt ezért áll ki az egymillió szövetkezeti tag és az állami gazdasági dolgozók érdekeiért, s csak olyan megoldást fogad el, amely megakadályozza, hogy az agrártermelés haszna a jövõben is másokat gazdagítson, és ne azokat, akik ezt megtermelik. A mezõgazdaság válságban van. Óriási terheket rakott és rak rá az aszály, a külpiacok elvesztése, a hazai fogyasztás csökkentése, az állami támogatás megvonása, az infláció. Mindezekért nagyon fontos a tulajdonviszonyok rendezése a legrövidebb idõn belül, hiszen a földtulajdon végérvényes rendezése minden másnak az alapja az egész agrárgazdaságban. Ma már egyre több ember látja, hogy a korszerû nagy mezõgazdaságot nem a nagyüzemek szétverésével, hanem a meglévõk átalakításával kell létrehozni. Ma már mind többen rájönnek, hogy a szövetkezetek nem Gulag-szigetek, amelyekre borzalommal kell tekinteni. Ma már tény, hogy a tagság nem szedte szét az elsõ adandó alkalommal ezeket a szövetkezeteket, nem kergette el az alkalmas vezetõket, sok kisgazda ösztönzésére és nagy meglepetésére. Összesen 1yi földet kértek ki a közös mûvelésû földekbõl. De az is tény, hogy a farmergazdaságok gyors kialakítására nincs pénz, nincs hitel, nincs támogatás. Világos a következtetés: a meglévõ üzemeket kell privatizálni, illetve a tulajdonosi jogok helyreállításával megújítani. Tisztelt Országgyûlés! Mi, szocialisták, úgy gondoljuk, hogy a helyben lakók földvásárlási joga és a degressziós kárpótlási tábla azok a szükséges garanciák, amelyek lehetõséget teremtenek a megegyezésre. Így megmarad annyi föld a szövetkezetek használatában, amennyi a mûködésükhöz elengedhetetlen. A degressziós táblán változtatást javasolunk. Az alsó sávokban a volt tulajdonosok számára magasabb, leszármazottakra pedig alacsonyabb kulcsokat állapítsunk meg. Ez a változtatás igazságosabbá tenné a kárpótlást, hiszen maguk a károsultak magasabb kárpótlásban részesülnének, mint az örökösök. Nem fogadjuk el a földvételi jog kiszélesítését, mert az a szövetkezetek szétverését jelenti. Nem fogadjuk el az egységes kulcsok alkalmazását a degresszió helyett, hiszen ez az adózásban és máshol is elfogadott elvet jelent. A szocialisták véleménye szerint azokat az embereket kell elsõsorban kárpótlásban részesíteni, akiknek ez a megélhetésükhöz szükséges, s mivel az országnak kevés pénze van, a vállalkozásokat más forrásból kell segíteni. Helyeseljük a termõképesség alapján történõ kármegállapítást, de a beterjesztett 1000 forintos aranykoronánkénti javaslatot alacsonynak tartjuk. Tisztelt Országgyûlés! Nincs összhangban a törvény egészének a szellemével a föld vételi jogának a rendezése. A törvényjavaslat címe, preambuluma, indokolása egyaránt az állam okozta károkról szól, a földvásárlási jog pedig nem. Azt javaslom ezért, hogy a kárpótlás alapján szerzett vételi jog településenként elsõsorban az állami földtulajdont terhelje, beleértve természetesen a szövetkezetek használatában lévõ állami tulajdonú termõföldeket is, és csak akkor érintse a közös tulajdonú termõföldeket, ha az elõbbiek erre nem elegendõk. A termõföldek helyének kijelölésére javasolt bizottságokat mûködõképesnek tartom, és a szabályozásnak ezt a módszerét elfogadom. Azt javaslom azonban, hogy a 16. § 1. pontja elé, tehát nem helyette, kerüljön be elsõként a nagyüzem és a jogosult megegyezésének a lehetõsége, és csupán a megegyezés elmaradása esetén következzék a bizottságok hatásköre. A nem nagytáblából álló, tehát szabdalt vagy sok tanyát tartalmazó területeken a megállapodáskor hosszadalmas, aprólékos munka szükséges, amire a bizottság alkalmatlan, de mégis megéri, mert nagy a megegyezés esélye. A kisgazdák legismertebb képviselõje ezt a módszert rablókkal való egyezségnek nevezte. Válaszul idézem Önöknek Z. Nagy Ferencnek, a Független Kisgazdapárt akkori Nagy Ferencének, nemzetgyûlési képviselõjének a Kis Újságban több mint 40 évvel ezelõtt megjelent vezércikkének egy részletét: "Nem vagyunk hajlandók fedezni azokat a sorozatos túlkapásokat, amelyeket a községi, megyei, sõt országos földrendezõ tanácsok elkövetnek. Elkoboztak nekik tetszõ birtokokat, és ezeket kiosztották maguk és barátaik között. Az elkobzott birtokok 90a 100 holdon aluli parasztbirtok volt. Van, akinek paraszti birtokát nem ismerték el, mert gazdasági iskolába járt." Befejezésül azt javasolom, hogy a kárpótlás alapjául a nettó értéket vegye a törvény. A jelzálog, a terhek jó része a birtokíveken még tisztázható, és ez korrektebbé teheti a kárpótlást. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Szórványos taps.)