DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKgP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Az emberi jogok nyilatkozatának 17. cikke a következõket mondja ki. Idézem. "(1) Minden személynek, mind egyénileg, mind másokkal együttesen joga van a tulajdonhoz. (2) Senkit sem lehet tulajdonától önkényesen megfosztani." Nem kell tehát jogtudósnak lenni, hogy mindenki elõtt egyértelmû és világos legyen: tulajdon nem szüntethetõ meg erõszakkal, és mint jogviszonynak, épp ebben áll egyik legfõbb, nemzetközileg is fontosnak tartott, ha úgy tetszik, védelemben is részesített sajátossága, tudós kifejezéssel specifikuma. Akkor sem szûnik meg, ha a tulajdonost választják el tulajdona tárgyától, mint az ötvenes években, amikor hat óra haladékkal kellett hátrahagyniuk javaikat az üldözötteknek, vagy kitelepítették, internálták, és nádat aratni a Hortobágyra vitték õket, vagy mint a Kádár-korszakban megváltást kényszerítettek rájuk. És akkor is rendületlen, ha a tulajdontárgyat ragadják el, legyen bár az agresszor magánszemély, bûnszövetkezet, a vagyonos osztályok kifosztására létrehívott politikai szervezet, párt, vagy akár olyan nagy múltú intézmény, mint az elvtársak által mûködtetett magyar állam. Nem kell tovább sorolni, mert így is nyilvánvaló, amit erõhatalommal vettek el, amitõl önkényesen fosztottak meg bennünket, az a nemzetközi jog szerint is a mienk, használja bár tsz, állami gazdaság vagy más gazdasági szervezet. Mindebbõl és a fentiekben idézett - hangsúlyozom - nemzetközileg is elismert jogszabályokból kiindulva kétségbe vonom, hogy bárkinek is joga volna olyan rendszabályokat alkotni, amelyek ránk, tulajdonosokra nézve sérelmesek, bennünket hátrányos helyzetbe hoznak, diszkriminálnak. Márpedig az elõttünk fekvõ törvénytervezet hemzseg az ilyenektõl. Ilyen például a törvénytervezetnek az a törekvése, amely bennünket a tulajdonos pozíciójából a vásárló helyzetébe kíván szorítani, és azt akarja elérni, hogy állami kegyként kapott kárpótlási jegyek segítségével vásároljuk vissza azt, ami a miénk. Semmi sem háborította fel inkább az elmúlt hónapokban a társadalom törvénytervezetben is hivatkozott igazságérzetét, és nem szabadított el dühödtebb indulatokat, mint éppen ez az elképzelés. Kifejezetten rosszindulatú a kárigény bejelentésére meghatározott egy hónap, az egy év is alig elfogadható, a jogvesztéssel való fenyegetõzés, a helyben lakás elõírása, a visszavett javak fölötti rendelkezés korlátozása. Nem hiszem, hogy épp a törvényszövegezõk ne tudnák, hogy a kondicionális, azaz a feltételekhez kötött birtok középkori jogintézmény és a liberalizmus óta a szabad földtulajdon az általánosan elfogadott európai forma. Parlamentnek és kormánynak nincs és nem is lehet más feladata - szerény ítéletem szerint - mint az, hogy minél eredményesebben és minél hatékonyabban mûködjék közre, hogy a tulajdonosok minél gyorsabban és minél zökkenõmentesebben és lehetõség szerint természetben vehessék vissza javaikat, ha azt kérik. Csak akkor jöhet szóba kártalanítás, ha ez semmiképpen nem lehetséges, természetesen minden megdézsmálás nélkül. Mindezen túl aligha vita tárgya, hogy a javak természetben való visszaszolgáltatása a legolcsóbb megoldás. Ez esetben nem kell zokogni, mûkönnyeket hullatni a társadalom teherbíró képességérõl. A német példa szerint is ez jelenti a dolgok európai stílusú megközelítését, kezelését is. Annyi szó esik mostanában Európáról, az Európába való visszatérésrõl, a lemaradás felszámolásáról, mélységes meggyõzõdésem, hogy Európába csak európai eszmékkel és intézményekkel, európai modorban és stílusban lehet eljutni. A civilizált emberiség által általánosan tisztelt és elfogadott jogelvek figyelmen kívül hagyása nem vall európai stílusra, és csak távolít, messze vezet Európától. Nyomatékkal, sõt a legnagyobb nyomatékkal szeretnék figyelmeztetni, hogy most, amikor ezt a törvénytervezetet tárgyaljuk, azokról tárgyalunk, akiknek a gyõzelmet köszönhetjük. Jól tudjuk, kikrõl, milyen társadalmi csoportokról van szó, és hogy nélkülük, az õ aktivitásuk, pártfogásuk és támogatásuk nélkül nem tölthetnék be a demokratikus pártok azt a szerepet, amit ma betöltenek. Ezek a tömegek pedig többek között azért szavaztak ránk, mert vissza akarják kapni azokat a javakat, amiktõl a pártállam fosztotta meg õket. Minden doktrínerség, valóságtól elrugaszkodott képzelgés csak árthat vagy drámai fordulatot adhat az események menetének. Gazdasági kategóriákban gondolkozva a 20-40-60-100 holdas üzemek felélesztése az agrárszférában. Mindig is ezek jelentették a húzó ágát a magyar mezõgazdaságnak, felújításuk, mûködésük biztosítása elsõrendû társadalmi és gazdasági érdek, ha valóban versenyt, szociális piacgazdaságot akarunk. Errõl szólva azt sem szabad elfeledni, hogy korántsem elegendõ a földek visszaszármaztatása, az eszközöket, a tõkét is biztosítani kell, hogy talpra állhassanak és sikeresen mûködhessenek a jelzett üzemek. Errõl már e törvény keretében is gondoskodni kellene. De ha erre már semmi lehetõség sem volna, rögtön a vita eldöntése után e tárgyban azonnal új törvénytervezetet kell benyújtani. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)