SZABÓ LAJOS (FKgP): Tisztelt Elnök Úr, Tisztelt Képviselõtársaim! Dr. Szabó János képviselõtársam ez év január 22-én elhangzott, az árvaszékek felállításával kapcsolatos kérdésére dr. Surján László miniszter úr arról tájékoztatott bennünket, hogy a Kormány az önkormányzatok érdekképviseleti szerveinek érveire, illetve a központi igazgatás közgazdasági, pénzügyi korlátaira hivatkozva vetette el az árvaszékek felállításáról, a gyámügyi igazgatás rendszerérõl szóló törvényjavaslat Országgyûlés elé terjesztését. Miniszter úr jelezte, nem kizárt a gyámügyi igazgatást illetõen a tévedés lehetõsége, de csökkenti a veszélyt, hogy valamennyi települési önkormányzat jegyzõje jogvégzett ember kellene hogy legyen, illetve végsõ soron az államigazgatási határozat bíróság elõtti felülvizsgálati lehetõsége biztosítja a megfelelõ jogorvoslatot. A választ követõen számtalan önkormányzati képviselõ, illetve gyermekvédelmi szakember kereste meg pártunkat, kifejtve ellenvéleményét és mélységes aggodalmát. Elsõsorban a kisebb településekrõl jelezték, hogy nem sikerült a meghirdetett jegyzõi állásokra jogász szakembert találni, így félõ, hogy az önkormányzatok hivatalára háruló, különleges szakértelmet követelõ hatósági ügyekben nem tudnak megfelelõen eljárni. A gyámügyi hatósági tevékenység két jól elhatárolható részbõl áll. Az egyik csoportba a kiskorúak veszélyeztetettségének megelõzését, a gyermek vér szerinti családjában történõ nevelését elõsegítõ intézkedések tartoznak. Ezek a gyámügyek jelentõs részét, több mint felét alkotó ügytípusok részben szolgáltatás jellegûek, a döntéshozatalra a helyi önkormányzatnál kell hogy sor kerüljön, ahol a családok, illetve az adott település lehetõségeit legjobban ismerik. Az ügyek intézõjétõl az eljárás lefolytatása komoly szakmai gyakorlatot, mérhetetlen emberismeretet, nagyfokú emberszeretetet követel, ugyanakkor nem feltétlenül szükséges még felsõfokú végzettség, jogi jártasság megléte sem. A gyámügyek másik csoportját a kiskorúak, a gondnokoltak, valamint az ügyeik vitelében akadályozott egyéb személyek helyzetét, jogi státusát alapvetõen befolyásoló ügyek alkotják. Ezen ügyek intézésére csakis széles körû, több jogterületet átölelõ ismeretekkel rendelkezõ ügyintézõk képesek. Ugyanakkor fontos, hogy az érintett kiskorúak, cselekvõképességükben korlátozott személyek érdeke az eljárás során megfelelõen érvényesülhessen. Ha a gyámügyek e másik csoportjába tartozó ügyek intézése az önkormányzatoknál maradna, úgy nem lenne kizárt, hogy a rosszul értelmezett önkormányzati érdek érvényesülhessen. Például a gyermek annak ellenére kiemelésre kerülhetne családjából, hogy az ténylegesen elkerülhetõ lenne. Ne lepõdjenek meg szavaimon, hiszen a finanszírozás 1991. évi rendje alapján a családjából veszélyeztetettség miatt kiemelt intézeti, állami nevelt kiskorú elhelyezésének költsége szinte kivétel nélkül a megyei, fõvárosi önkormányzatot terheli, a települési önkormányzat még a veszélyeztetettség megszüntetésére teendõ intézkedések alól is mentesül, jelentõs anyagi kiadásokat takarítva meg ezzel. Gondoljunk csak a segélyek összegére. Sajnos elvben még ma is lehetõség van a politikai ellenfelektõl az ideiglenes gondnok rendelésének jogintézményével visszaélve idõszakosan megszabadulni. Ugyanis a helyi ideggondozó szakvéleménye alapján a gyámhatóság bármely személy részére ideiglenes gondnokot rendelhet, miáltal az illetõ önálló cselekvési lehetõsége akár több hónapra is minimálisra zsugorodik. Szabad, demokratikus társadalmunkban nem tételezem fel senkirõl, hogy ezen a pártállam idején nem egyszer alkalmazott aljas módszerhez folyamodna, de reményemen túlmenõen erre jogi garanciát csak a független árvaszékek felállításában látnék. Kétségtelen, hogy a gyámügyek egy részében mód van végsõ esetben jogorvoslatért a bírósághoz fordulni. Ugyanakkor a döntések késedelmes megváltoztatása mindenképpen súlyos károkat okozhat akár a kiskorúnak, akár a felnõttnek. Például egy jogsértõen végbement örökbefogadás hónapokkal, esetleg évekkel késõbb történõ felbontása az érintett gyermek súlyos lelki sérülésével jár együtt. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy szétesõ munkaszervezetet soha nem a legalkalmatlanabb munkatársak hagynak el legelõször, hanem a legjobb, legképzettebb dolgozók. Félõ, hogy a járások 1983-ban történt megszüntetéséhez hasonlatosan ismét szétesik a gyámügyi apparátus, évekre lesz szükség a szakemberek pótlásához, közben pedig gyermekek, magatehetetlen felnõttek kallódnak el, veszítik életüket. A legkiszolgáltatottabb, legvédtelenebb személyek érdekeinek, sorsának szakszerû védelme nem lehet pénzügyi, gazdasági megfontolások kérdése. Kérem ezért tisztelt képviselõtársaimat, hogy támogassák az árvaszékekrõl és a gyámügyi igazgatásról szóló törvénytervezetünk mielõbbi napirendre tûzését. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Független Kisgazdapárt soraiból.)