DR. TÖLGYESSY PÉTER (SZDSZ): Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Hölgyeim és Uraim! A nagy és fontos vita után most egy jóval kisebb jelentõségû ügyrõl, a választójogi törvény módosításáról van szó. Már csak azért sem olyan óriási jelentõségû, mert csak néhány idõközi választás eredményét befolyásolhatja. Én is azt hiszem, bölcs dolog, ha most, néhány hónappal az idõközi választások elõtt újragondoljuk az idõközi választások törvényes szabályait. Sokan a vitában, az általános vitában úgy gondolták, és azt mondták, hogy az a választójogi törvény, amely ma hatályos jog Magyarországon, az egy sikeres alkotás, és hosszú ideig szolgálhatja a magyar választásokat, és ezen választási rendszer mellett lehet Magyarországon választásokat tartani. Én azt hiszem, ez nincs így. Ez a választási rendszer egy egyszeri választásra született, a rendszerváltás választására, egy nagyon egyértelmû és határozott politikai feltevés alapján. A politikai föltevés a következõ volt: '89 nyarán minden közvéleménykutatás, minden politikai szándék azt mutatta, hogy létezik egy - még mindig jelentõs súllyal rendelkezõ - párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt, közvélemény-kutatások szerint 30%-kal, amely messze az ország legerõsebb pártja, Grósz Károly és Pozsgay Imre pártja, és vannak kicsi, kevésbé ismert ellenzéki pártok: a legnagyobb ezek között a Magyar Demokrata Fórum, 8-12%-ot mutattak neki a közvélemény-kutatások, a többiek még kisebbek voltak, a szabad demokraták még 2-3%-on álltak. A politikai föltevés az volt, hogy hasonlatosan a Francia V. Köztársaság intézményeihez, De Gaulle találmányához, választójogi eszközökkel is tömöríteni kell az ellenzéket, és a tömörített ellenzék közül valamelyik, szinte mindegy, hogy melyik - MDF-es, SZDSZ-es, vagy FIDESZ-es -, de legyõzi majd ezt a monolit állampárti képviselõt. Ezért alkalmaztuk a kétfordulós választási rendszert. Még egyszer, tehát a feltevés az volt, hogy a legerõsebb párt, az MSZMP, õ lesz az egyik partner, a másik pedig a legerõsebb, legjobb ellenzéki, aki azért majd csak legyõzi az állampártit. Ezért volt szükség egy elsõ fordulóra, hogy kiderüljön, ki ez az erõsebb ellenzéki, akit aztán mindenki jó szívvel támogathat az állampárti jelölttel szemben. Nos, már a választás nem ezen feltevés szerint zajlott le. Közbejött az õsz, ahol az egykori állampárt saját magát egy kongresszuson mintegy felszámolta, és volt egy népszavazás, ahol sok-sok tekintetben ítéletet mondott fölötte a nép, és tavasszal a választás már egészen más tétek fölött zajlott ugyanebben a választási rendszerben. Akkor a szerencsét ez a választási rendszer a Magyar Demokrata Fórumnak hozta. Bizonyára vannak sokan a Magyar Demokrata Fórumban olyanok, akik úgy gondolják, hogy a kétfordulós választási rendszer garantált Magyar Demokrata Fórum-gyõzelmet hoz, és azért is ragaszkodnak ilyen szenvedélyesen ehhez a technikához. Nos, azt hiszem, ez egy téves feltevés, hiszen gondoljanak a helyi választásokra, ahol egy másfél fordulós rendszer volt, de az alacsony részvétel miatt szinte minden városban két fordulót kellett tartani, és - mit tesz Isten - ebben a második fordulóban szinte mindenütt szabad demokraták gyõztek (mozgás, zaj a FIDESZ soraiból; Trombitás Zoltán közbeszól: Na de Péter!), úgyhogy mi is képzelhetnénk azt (mozgás, zaj a FIDESZ padsoraiban), illetve a fiatal demokraták - bár meg kell mondanom, listán szerepeltek igazán jól a fiatal demokraták -, egyéni területekben a szabad demokraták (Rockenbauer Zoltán közbeszól: a függetlenek!), városokról volna szó - én azt szeretném mondani (közbeszólás: Katona Tamás államtitkár: Ne menj bele!) a tisztelt fideszes képviselõknek, hogy tízezer fõ fölötti településeken nem volt kétfordulós választási rendszer, kislistás választás volt egészen más technikával. Tehát a városokban alapvetõen pártjelöltek gyõztek, és a pártjelöltek között talán a legtöbb szabad demokrata volt, rögtön utána fiatal demokrata. A dolog lényege, hogy a kétfordulós rendszer önmagában nem fog szerencsét hozni a kormánypártoknak, ez egész egyszerûen csak egy technika. És a kérdés az, hogy szabad-e használnunk ezt a technikát, amelyet egyedül a Francia Köztársaságban és ezen túl néhány frankofon országban használnak és újabban Szerbiában. Szabad-e használni ezt a technikát Magyarországon? Én félek, hogy nem szabad, ugyanis nagyon ijesztõ eredményt mutattak a helyi választások. Volt olyan magyar város, ahol a második fordulóban csak 17%-os volt a részvétel. Ha ez bekövetkezne az országgyûlési választások során, akkor lennének olyan választókerületek, amelyek képviselõ nélkül maradnának a mostani törvény szerint. Szabad-e ezt nekünk megengednünk, hogy legyen olyan magyar választókerület, amelyiknek nem lesz képviselõje? Én nem hiszem, hogy azokat kéne büntetni, akik elmennek a választásra, hiszen õk képviselõ nélkül maradnának. Én azt hiszem, hogy bölcsebb, hogyha nem állítunk olyan magas korlátokat, melyek lehetetlenné teszik azt, hogy legyenek olyan választókerületek, ahol nincsen képviselõ. Nem kell olyan messzire menni. A klasszikus választási szisztéma egyfordulós, relatív többséges rendszer, ez volt Magyarországon egészen 1939- ig. Valamennyi angolszász országban ma is ez a választási szisztéma mûködik, és ez a legklasszikusabb választási szisztéma: egyetlenegy forduló, egyetlenegy választás; részvételtõl, mindentõl függetlenül az a gyõztes, aki egy szavazattal többet kap, mint a másik. Én azt javasolnám, hogy érjük el, hogy minden magyar választókerületnek legyen képviselõje, és ezért ezt a klasszikus szisztémát alkalmazzuk: egyetlenegy forduló legyen, és úgy, ahogy Hack Péter javasolja, csak egészen kivételes esetben kerülhessen sor második fordulóra. Aki gyõzött ebben a fordulóban, az legyen a képviselõ, és képviselje azt a választókerületet, ahol megválasztották. Mint az általános vitában hallottuk, ez a javaslat elfogadhatatlan a Magyar Demokrata Fórum számára, hivatkozván arra, hogy nagyon alacsony volna a legitimitása az ilyen képviselõnek. Ezért egy másik szabad demokrata javaslat egy kompromisszumként azt ajánlja, hogy legyenek bizonyos korlátok: az elsõ fordulóban követeljük meg a 25%-os részvételt, a másodikban pedig a 10%-os részvételt. Mi készek volnánk arra, hogy ésszerû korlátokat hogyha fölvetnek a koalíciós pártok, azokat megfontoljuk. Ugyanakkor még egyszer azt szeretném leszögezni, hogy nem volna bölcs dolog, hogy ha eleve tudjuk, hogy jó esély van arra, hogy választókerületek maradjanak képviselõ nélkül, akkor ne változtassunk a választási rendszeren. Óriási a felelõsségünk, ez nagyon valószínû, hogy bekövetkezik, ezért döntsünk úgy ma, hogy ez ne következzék be, és fogadja el, kérem a tisztelt Házat, vagy Hack Péter eredeti javaslatát, vagy pedig Szigethy István-Hankó Faragó Miklósnak a módosító javaslatát, vagy esetleg valami más megoldást, amely kompromisszumként egy csatlakozó módosító indítvánnyal, esetleg némileg korrigálva ezt, de a kormánypártok számára elfogadható. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)