DR. KÖVÉR LÁSZLÓ (FIDESZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A FIDESZ frakciója emlékezetem szerint még nem élt a napirend elõtti hozzászólás lehetõségével, és ez esetben is elõre is elnézést kérek a tisztelt Háztól, hogy ezt az általunk pozitívnak tekintett hagyományt megszegem. Azt gondolom ugyanakkor, hogy miután valamilyen formában mindenképpen hozzá kívántunk volna szólni a miniszterelnök úr által érintett ügy kapcsán, ezért ennek most van itt az ideje. Egyúttal abba a szerencsés helyzetbe is kerülök - illetve kerülünk -, hogy reflektálhatok röviden arra, amit õ a Jugoszláviában történõ vagy történt fegyvereladások kapcsán mondott. A FIDESZ frakciója nevében benyújtottam egy országgyûlési határozattervezetet, amely az ügy parlamenti kivizsgálását célozza, pontosabban egy parlamenti hatpárti ad hoc bizottság felállítását javasolja. Azt gondolom, hogy ez annyiban - jelentõsen - különbözik attól, amit a miniszterelnök úr elmondott, hogy nem a Kormány kegyébõl szerez információkat egy olyan ügy kapcsán, amely jelentõsen érinti az ország nemzetközi megítélését, hanem az Országgyûlés saját szuverenitásából fakadóan kivizsgálja azt, hogy ebben az ügyben valójában mi történt, illetve mi történik. Erre szerintem két okból van szükség. Az egyik az, hogyha visszaemlékeznek, tisztelt Képviselõtársaim, az eseményekre, legalábbis azokra az információkra, amelyeket a meglehetõsen hézagosan tájékoztató magyar tömegkommunikációból elérhettek, emlékezhetnek arra, hogy körülbelül már egy hete folyt a belgrádi televízióban, illetve a CNN adásaiban az ügy tálalása, amikor a magyar tömegtájékoztatás az elsõ információkat a közvélemény tudomására hozta. Arra is visszaemlékezhetnek továbbá, hogy a Kormány különbözõ tényezõinek nyilatkozatai meglehetõs ellentmondásban voltak nemcsak egymással, hanem a késõbb kialakult kormányzati állásponttal is. Ennek folyamán jutottunk el a teljes tagadástól az ügy de facto beismeréséig, amire - hozzáteszem - nyilvánvalóan azért került sor, mert az érintett horvát fél beismerése a tagadást már teljes mértékben értelmetlenné tette. A magyar Kormány továbbá láthatóan nem tartotta különösen fontosnak, hogy Önöket, tisztelt Képviselõtársaim, tájékoztassa ebben az ügyben - legalábbis nem siette el ezt a dolgot. Abban a pillanatban élt csupán ezzel a lehetõséggel, amelyben az a veszély fenyegette, hogy egy napirend elõtti felszólalás vagy egy országgyûlési határozati javaslat kapcsán az ügy így is, úgy is a plénum elé kerül. Mindebbõl levonva a következtetést, én azt gondolom, hogy a Kormány által a közleményében jelzett vizsgálat szükséges egyfelõl, másfelõl nem elégséges. Nem elégséges azért, mert a Parlament számára semmiképpen nem nyújthat megbízható információt, hiszen az érintett fél vizsgálja önmaga szerepét az ügyben. Másfelõl nem nyújthat kielégítõ információt azért sem, mert az a fajta magatartás a Kormány részérõl, amit az elõbbiekben próbáltam ecsetelni, kétségessé teszi a Kormánynak az ügyben viselt vétlenségét, jóhiszemûségét és szavahihetõségét. És ennek, tisztelt Képviselõtársaim, nemcsak a tekintetben van jelentõsége, hogy vajon nekünk jogunk van-e tudnunk mint képviselõknek, hogy ilyen súlyú ügyben mi folyik a hátunk mögött heteken vagy - ne adj+ isten - hónapokon keresztül, hanem olyan szempontból is jelentõsége van, hogy az ügy megnyugtató lezárását - kifelé történõ lezárását - csak és kizárólag a parlamenti vizsgálat eredményezheti. Ezért én azt javaslom, noha sajnálatos módon a FIDESZ frakciójának nem sikerült elérnie, hogy az országgyûlési határozat a sürgõsség kérésével kerüljön a Parlament plénuma elé, mert egyetlen pártot, amelyet megkerestünk, nem sikerült rávenni arra, hogy aláírásával támogasson bennünket, amit a tisztelt kormánykoalíció részérõl - ha másból nem, Antall József felszólalásából érthetõ módon - kell tudomásul vennünk, szemben a Szabad Demokraták Szövetségének magatartásával+ (Zaj. Közbeszólás.) E sajnálatos körülmény folytán nem kerülhetett az Országgyûlés plénuma elé a sürgõsség kérésével ez az országgyûlési határozati javaslat, mindazonáltal én arra kérem Önöket - lévén, hogy a határozattervezetben konkrét dátum a vizsgálatok megkezdésének és befejezésének idõpontjára -, kezeljék ezt a határozattervezetet de facto a sürgõsség feltételei mellett. (Zaj.) Azt gondolom továbbá és végezetül, hogy ennek a vizsgálatnak a következõ körülményekre kell kiterjedni. Ad 1: Fel kell derítenie a vizsgálatnak az adott ügy konkrét tényállását, vagyis, hogy mi történt valójában az ügyben. Ad 2: Fel kell derítenie, hogy az ügyben játszott magyar szerepvállalás megfelel-e a Magyar Köztársaság jogrendjének. Ad 3: Megfelel-e ez a szerepvállalás a nemzetközi jogi normáknak, továbbá a nemzetközi kapcsolatokban vállalt és elvárt - általánosan elvárt - magatartási formáknak. Ad 4: Ki kell terjednie a vizsgálatnak arra, hogy a Kormány bármely tagját, illetve apparátusának bármely tagját érinti-e személyes felelõsség. Ezen túlmenõen a feltárt tények értékelése és az ebbõl esetleg levonható konzekvenciák megtétele véleményem szerint már nem ennek a bizottságnak, hanem részben a Kormánynak, részben pedig az Országgyûlés plénumának lenne a feladata. Kérem tisztelt képviselõtársaimat, mérlegeljék indítványunkat. (Taps a bal oldal szélén.)