DR. SALAMON LÁSZLÓ (MDF): Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyûlés! Hack Péter képviselõtársam törvényjavaslatáról az egyszeri protekciós diák esete jut az eszembe. Történetünk hõse magas potentát ajánlásával felfegyverkezve jelenik meg a fontos szigorlaton. A vizsgáztató professzor észlelve az ajánlást, igyekszik mindent elkövetni, hogy a vizsga eredményesre sikeredjék, azonban a szigorlat sehogy se akar összejönni. A professzor egyre idegesebben teszi fel az egyszerûnél egyszerûbb kérdéseket, majd a nyolcadik kérdés után, amikor már konstatálta, hogy teljesen reménytelen helyzettel áll szemben, széttárva karját, a nála éppen látogatóban levõ professzor kollégájához fordul, és megkérdezi: "Mondd, mit csináljak, hogy átmenjen?" - "Tudod mit - válaszolja a kollégája -, írj be neki egy 3-ast, akkor biztosan átmegy." (Derültség.) Valahogy így szeretné kezelni a törvényjavaslat is azt a problémát, amely elõterjesztõit a javaslat benyújtására indította. Hack Péter képviselõtársunk és a törvényjavaslatot támogatók attól tartanak, hogy a legközelebbi idõközi választásokon kevesen fognak elmenni választani, és hogy esetleg elõadódik az a helyzet is, hogy második fordulóra szorulván, a választójogosultak 25%-a sem fog részt venni ezen a második fordulóbeli választáson. Ez pedig a jelenleg hatályos választójogi elõírások értelmében a választás érvénytelenségét, politikailag a jelölteknek a fiaskót jelenti. Persze felmerül mindenekelõtt a kérdés, hogy fennáll-e ez a veszély. A késõbbiekben részletesebben fogok foglalkozni ennek gyakorlati lehetõségével, mindenesetre elvben fogadjuk el, hogy ilyen eset elõfordulhat. Elõfordulhat számos, az embereket bizalmukban megingató, reményeiket sorvasztó, csüggedést és elkeseredést keltõ körülménybõl, és nem utolsósorban abból következõen, hogy részben az elõbbiekben említett okokból, részben saját hibáink következtében az emberek jelentõs része elfordult a pártoktól, a Parlamenttõl, sõt magától a politikától is. Erre a jelenségre a Szabad Demokraták Szövetsége és Hack Péter képviselõtársam egy sajátos gyógymóddal kíván reagálni, módosítsuk a törvényt, iktassuk ki a részvételi küszöbre vonatkozó megkötéseket, a választás érvénytelenségét hárítsuk el azzal, hogy úgy változtatjuk meg a törvényt, hogy a nép esetleges távolmaradásából fakadó értékítélet jogilag ne érvényesüljön. Ez holtbiztos megoldás, tisztelt Országgyûlés, mert ez a javaslat azt is lehetõvé teszi - az alapjavaslatról beszélek -, hogy egyetlenegy ember részvételével, egyetlenegy ember szavazatával érvényes és eredményes választási eredmény szülessen a választókerületben. Márpedig gondolom, ha más nem, a képviselõjelölt, feltéve, hogy abban a kerületben van állandó lakása, csak el fog menni szavazni. Tisztelt Országgyûlés! A Magyar Demokrata Fórum ezt a törvényjavaslatot elfogadhatatlannak tartja. Nekünk az a meggyõzõdésünk, hogy nem a szabályokat kell hozzáigazítani esendõségünkhöz, hanem fordítva, nekünk kell úgy igyekeznünk, úgy politizálnunk, hogy a szabályok változatlan megtartása mellett eredményt érjünk el. Ha nem megy a foci, tisztelt Ház, ha nem tudunk beletalálni a kapuba, nem a kapu méreteit kell megváltoztatni, hanem meg kell tanulni focizni. (Taps a jobb oldalon és középen.) A megingott vagy elveszett politikai bizalmat kell visszaszerezni, nem pedig törvénymódosítással megpróbálni feledtetni a bizalomvesztést. Az eddig elmondottak a Magyar Demokrata Fórumnak abban a kérdésben való politikai álláspontját képezik, hogy miképpen kell viszonyulni ahhoz a problémához, ha a választópolgárok politikai elégedetlensége politikai passzivitásban fejezõdik ki. De további politikai kérdés a Parlament legitimáltságának a kérdése. Tisztelt Országgyûlés! Hack Péter képviselõtársam javaslata a mandátum mindenáron való betöltése érdekében kész feláldozni a mandátum politikai legitimáltságát. Mert hiszen milyen legitimáltsága lesz annak a mandátumnak, amely esetleg a választópolgárok egy-két százalékának szavazatain alapszik? S ebbõl a szempontból Hankó Faragó Miklós és Szigethy István közös javaslata sem képez igazi alternatívát. Õk javaslatukban 10%-ra kívánják a küszöböt leszállítani. Ez három jelölt esetén az összes választópolgár 3,4%-os szavazatával is mandátumot jelent, ami nem igazán különbség Hack Péter alapjavaslatához képest. Mi igenis vállaljuk inkább annak veszélyét, hogy egy-két választókerületi hely esetleg rövidebb-hosszabb ideig betöltetlen lesz, mintsem hogy a Parlament politikai legitimáltságáról lemondjunk. Ne felejtsük el, hogy a jelenlegi Parlament legitimáltságát is kétségbe vonták egyesek, akik savanyú a szõlõ alapon, arra tekintettel, hogy nem sikerült mandátumot szerezniük, jöttek elõ ezzel az érvvel, jóllehet a második fordulóban több mint 40%-os volt az 1990-es tavaszi országgyûlési választásokon átlagosan az országos részvétel. Képzeljük el, ha a képviselõi helyeket 25% alatti részvétellel meg lehetne szerezni! Tisztelt Országgyûlés! Az elõbbiektõl függetlenül vitába kell szállnom azzal a feltételezéssel is, hogy reális lenne a távolmaradás ilyen mértékének az elõfordulása. Ha ez - mint mondottam - nem is zárható ki, én nem tartom túlzottan valószínûnek, hogy a részvétel a második fordulóban a jelenlegi törvényi küszöb alá, azaz 25% alá süllyedjen. Az õszi helyhatósági választások, melyek törvényszerûen kisebb érdeklõdést keltettek és keltenek általában, hiszen tudjuk, ez a helyhatósági választásokkal kapcsolatosan mondható általános történelmi és politikai tapasztalatnak. Az õszi helyhatósági választások második fordulójában 1990 októberében Budapesten 35,04%-os részvétel volt a létszám. Ez a részvétel 40%-kal magasabb, mint a hatályos törvényi elõírásban a második fordulóban szereplõ küszöbnek megfelelõ választói létszám. Szóba került, és hadd említsem meg, az 1989-es nyári idõközi választások eredménye is, az ottani eredménytelenség is 30%-ot meghaladó részvétel mellett történt, tehát a jelenlegi törvényeink szerint azok a választások is - két választás volt, ha emlékezetem nem csal - eredményesen végzõdtek volna. Mindezen adatok ismeretében úgy látom, hogy Hack Péter túlzottan aggodalmaskodik ebben a kérdésben. Mindenesetre teljesen praktikus megközelítésben nézve, figyelemmel arra, hogy még egyetlenegyszer sem fordult elõ a szabad választások, 1989, illetõleg az 1990-ben megtartott választások óta - nem volt persze még választás sem - nem fordult elõ ilyen eset. (Derültség a Szabad Demokraták Szövetsége részérõl.) Messzemenõen idõ elõttinek érzem önmagában a problémának a felvetését is. Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Ház! Ennek a javaslatnak eddig csak az egyik elemével foglalkoztunk. A részvételi küszöb leszállításán vagy eltörlésén kívül van még egy másik eleme is a javaslatnak, mely elvi megközelítést igényel. Mind Hack Péter, mind a módosító javaslat az elsõ fordulóbeli eredményességhez, és a mandátum elnyeréséhez a most hatályos abszolút többség helyett a relatív többséget, mégpedig 25% többséget javasolni rendel. Amennyiben ezt a módosítást elfogadnánk, úgy nemkívánatos mértékben csorbulna a kétfordulós rendszer egyik alapvetõ funkciója: a különbözõ politikai pártok és jelöltek megrostálásában vitt szerepe. E megoldás mellett megint csak alacsonyabb legitimitással több olyan jelölt tudna parlamenti mandátumot szerezni, aki a jelenlegi hatályos törvény mellett és a jelenlegi kétfordulós rendszer pártokat és választókat kompromisszumra késztetõ politikai hatása folytán nem jutna a Parlamentbe. Nõne annak veszélye, különösen ha a Hack Péter-féle javaslat a törvény általános módosítási trendjévé válna, hogy alacsonyabb legitimációval megnõne a pártok száma, megnõne a Parlament polarizációja. Ez messzemenõen nemkívánatos jelenség, különösen nem a jelenlegi helyzetünkben. A Parlament és az ország számára a weimariasodás veszélyével járna, amellett még azt is megengedem, hogy a demokratizmus követelményeinek is kevésbé felelne meg a jelenlegi megoldáshoz képest, növelné a pártok közötti alkuk szerepét, és a választóknak a második fordulóban a maguk által kialakítandó kompromisszum keresésének lehetõségét szûkítené le. Tisztelt Országgyûlés! Talán sikerült érzékeltetnem, hogy nagyon veszélyes lenne a választójogi törvény rendszeréhez meggondolatlanul hozzányúlni. Ennek kapcsán szeretném elmondani, hogy abban a szerencsében - vagy inkább úgy mondanám, megtiszteltetésben - volt részem, hogy a nemzeti kerekasztal- tárgyalásokon a Magyar Demokrata Fórum delegációjának tagjaként szakértõi részese lehettem a jelenleg hatályos választójogi törvénytervezet kidolgozásának. Ez a munka - elfogultság nélkül mondhatom - a kerekasztal- tárgyalások egyik legsikerültebb alkotása, koherens egész, kimunkált logikai rendszer, amelyhez meggondolatlanul hozzányúlni anélkül, hogy funkcióin, esetleg a szándékainkkal szemben is ne torzítsunk és csorbítsunk, nem lehet. Nagyszámú szakértõ, matematikusok, számszaki modellezést lefolytatók és természetesen a legkülönbözõbb politikai erõk dolgoztak egy egész nyáron át ennek a törvénynek a megalkotásán és a legszélesebb körû politikai közmegegyezésen alapult törvényre emelése. A választások bizonyították, hogy céljának betöltésére messzemenõen alkalmas, és a legkülönbözõbb nemzetközi fórumok is a legnagyobb elismeréssel szóltak róla. Kérem az Országgyûlést, kérem képviselõtársaimat, hogy ne bontsák meg ezt a kiegyensúlyozott jogi alkotást, és Hack Péter törvényjavaslatát a módosítással együtt vessék el. Megtisztelõ figyelmüket köszönöm. (Taps.)