DR. FÜZESSY TIBOR (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! A választási törvény általános indoklása így kezdõdik: "Történelmünk, közel ezeréves államiságunk tapasztalata, hogy a magyar nép mindig õszintén igényelte saját sorsa meghatározásának, alakításának jogát és felelõsségét." Ezek a szavak tömören foglalják össze a választási törvény célját és rendeltetését. Ezt a törvényt még a régi Parlament hagyta jóvá, de a törvény elõkészítésében az akkor még ellenzékben mûködõ pártok is részt vettek, és a törvény gondolatainak és szövegének az alakításában, a csiszolásában, ennek a célnak a megfogalmazásában az akkori ellenzéknek is döntõ része és döntõ szerepe van. A törvény célja tehát az, hogy a nép kifejezze a választáson keresztül az akaratát, és kijelölje, megválassza azokat az embereket, akikbe négy évre a bizalmát fogja helyezni. Az igazság az, hogy a választási törvény elõkészítése során az elõkészítõk tulajdonképpen valójában nem számoltak azzal a lehetõséggel, hogy a nép érdeklõdése nem fog elérni egy bizonyos elképzelt szintet. Egyszerûen elképzelhetetlennek tartották az elõkészítõk, hogy negyvenévi visszatartottság után bárhol is elõforduljon olyan lehetõség, hogy a nép érdektelenséget tanúsítson saját ügyeinek a vitele iránt. Kétségtelen, hogy az elmúlt másfél év választási és szavazási tapasztalatai megrendítették a hitünket a népnek abban a vélt igényében, hogy feltétlenül és minden körülmények között részt kíván venni a saját sorsának, a saját jövõjének az irányításában. Lehetetlen azonban nem észrevennünk és nem felismernünk azt, hogy ebben az érdektelenségben a pártoknak, a politikusoknak és nekünk magunknak is jelentõs részünk van. Jelentõs részünk van azért, mert nem mindig tudtunk olyan célokat kitûzni a választások, a szavazások elé, nem mindig tudtunk olyan kérdéseket feltenni, amelyek valóban a nép jövõjét érdeklõ és érintõ kérdések lettek volna. A keresztény közéleti kötelezettséget és egyben közéleti jogokat meggyõzõen fejezi ki a II. Vatikáni Zsinat. Az egyik határozata így szól: "Tökéletesen megfelel az emberi természetnek, hogy legyenek olyan jogi, politikai struktúrák, amelyek minden polgár számára mind hathatósabban biztosítják, hogy szabadon és tevékenyen részt vehessen a politikai közösség jogi alapjainak lefektetésében, a közügyek intézésében, az egyes intézmények tevékenységi körének és céljainak meghatározásában és a vezetõk megválasztásában." Senki se feledje tehát, hogy a közjó elõmozdítása érdekében joga, de egyben kötelessége is élni a szabad szavazás lehetõségével. Ezzel kapcsolatban elénk tornyosul az a kérdés, hogy mi történjék akkor, ha a nép mégsem akar élni ezekkel a jogaival, ami a keresztény felfogás szerint egyben kötelessége is. Tulajdonképpen - röviden - két eshetõség van. Engedményt tenni a közömbösség iránt, vagy akár újabb és újabb választások során meggyõzni, újra és újra meggyõzni a népet arról, hogy nem maradhat közömbös saját ügyeinek az intézése iránt. Az elõttünk fekvõ törvényjavaslat és annak módosítása az elõzõ megoldást választaná. Nincs kétségem afelõl, hogy az elõterjesztõket valódi és õszinte aggodalom vezérli. Aggodalom, hogy mi történik akkor, ha egyes körzetekben elhúzódik a képviselõk megválasztása. Mégis azt hiszem, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt felfogása és a törvényjavaslathoz való viszonya következik azokból, amiket ismertettem. Tehát: nem tudjuk semmiképpen elfogadni azt, hogy a nép ne akarjon élni a jogaival, ne akarjon élni a kötelezettségeivel; és az a véleményünk, hogy ahelyett, hogy engedményeket teszünk, rá kell beszélnünk, meg kell gyõznünk, rá kell szorítanunk arra a népet, hogy éljen a jogaival és teljesítse a kötelezettségeit. Ezen az általános elvi szemponton túlmenõen azonban vannak további elvi érveink és gyakorlati érveink is arra nézve, hogy miért tudjuk vagy miért nem tudjuk ezt a törvényjavaslatot a magunkévá tenni. Az Alkotmánybíróságnak a földdel kapcsolatos ügyben hozott közismert döntése alapján mostanában szokásos, sõt talán azt is mondhatnám, hogy divatos az Alkotmány 70/A §-ára hivatkozni. Ez az alkotmányi hely tilt minden megkülönböztetést emberek és embercsoportok között. Én úgy gondolom, nyugodtan érvelhetnék azzal, hogy az, hogyha az egyik választási körzetben a jogosultak fele vagy egynegyed része jogosult képviselõt választani, a másik körzetben pedig egytized része vagy akárcsak egy maroknyi csoportja, akkor ez olyan megkülönböztetés lenne, ami nem egyeztethetõ össze az Alkotmány 70/A §-ával. Én azonban nem elsõsorban ezzel a megkülönböztetéssel akarnék érvelni, hanem a józan ésszel. Azzal a józan ésszel, amelynek alapján szerintem egyszerûen nem fér bele egyazon törvénybe kétfajta választásnak a különbözõ szabályozása. Semmiféle indoka és semmiféle jogi alapja nincs annak, hogy a rendes választások alkalmával más szabályok alapján válasszák a képviselõket, mint az idõközi választásokon. Az elõterjesztõ Hack Péter képviselõtársam szerint anomáliák következhetnek be, vagy legalábbis anomáliák következnek a törvény jelenlegi szabályozásából. Én úgy érzem, hogy az általa festett vagy elõre festett és elõre jelzett kép valóban tartalmaz ugyan anomáliákat. Ezek az anomáliák azonban nem a törvényben vannak, hanem csak egy elképzelt és még valójában be nem következett képben. A valódi anomália az lenne szerintem, ha ugyanazon törvény különbözõ választásokra különbözõ szabályozásokat tartalmazna. A választási törvény azt az álláspontot tükrözi, hogy egy-egy körzetben a választásra jogosultak 50%-ának a részvétele szükséges ahhoz, hogy képviselõt tudjon választani. Az így választott képviselõt nem lehet a körzet képviselõjének tekinteni és a körzet akaratából választottnak tekinteni. Az országgyûlési választásokon nem fordult elõ olyan eset, hogy mindkét forduló eredménytelenül végzõdött volna. Én bízom abban, hogy a nép már kiheverte, már magához tért a népszavazásokon, sõt a választásokon is tanúsított fásultságából, és az elõterjesztõk aggodalma megalapozatlan. Megalapozatlan az a félelem, hogy az idõközi választások eredménytelenül végzõdnek. De ha mégis ez történne, és mégis mind a két forduló eredménytelenül végzõdne a részvétlenség miatt, akkor is az a véleményem, hogy a helyzetet úgy kell értékelni, hogy ez a körzet egyelõre nem kíván magának parlamenti képviseletet. (Taps.) És ez a helyzet újra és újra megismétlendõ választások során orvosolandó egészen addig, amíg a körzetnek az akarata és álláspontja meg nem változik. Kétségtelen, hogy ez egy visszás és nemkívánatos helyzet lenne. Ezt a helyzetet azonban nem kompromisszumos megoldás keresésével kell orvosolni, hanem megfelelõ, a nép bizalmát megnyerni képes jelölteknek az állításával, megfelelõ politikai program kidolgozásával és feltárásával és megfelelõ, meggyõzõ propagandamunkával és felvilágosító munkával. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)