DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! 1450-es számon kapták kézhez azt a törvényjavaslatot, amelyik az országgyûlési képviselõk választásáról szóló törvény módosítását célozza. A törvényjavaslat ezt a választási törvényt csak nagyon szûk körben kívánja módosíttatni, nevezetesen az idõközi választások szabályait szeretné megváltoztatni. Mint az ismert, az idõközi választások hatályos szabályai megegyeznek az országgyûlési választások általános szabályaival, ami azt jelenti, hogy ahhoz, hogy az idõközi választás során valaki képviselõvé váljék, szükséges, hogy legyen egy eredményes választási forduló, vagyis hogy a választók 50%-ánál több ember menjen el az elsõ választási fordulóra, és szükséges, hogy ezen a választási fordulón a választóknak több, mint 50%-a egy meghatározott jelöltre adja le szavazatát. Amennyiben ez a forduló nem eredményes, akkor következik egy második forduló, vagy amennyiben nem érvényes, akkor is ugyanez történik, ahol a szavazók több mint 25%-ának kell megjelennie a hatályos szabályok értelmében. Ezek a szabályok két évvel ezelõtt, 1989-ben fogalmazódtak meg abban a feltevésben, hogy azzal, hogy az Országgyûlés törvénybe iktatja ezt az 50%-os küszöböt, sikerül majd rávenni a választókat, hogy elmenjenek szavazni, és sikerül elérni azt, hogy a megválasztott képviselõ nagyszámú választónak a szavazatával kerüljön be a Parlamentbe, és így, úgymond, legitim képviselõ legyen. Az elmúlt másfél év tapasztalatai és az ez alatt az idõ alatt megtartott választások azt bizonyították, hogy ez a feltevés - tehát hogy a törvényben kikötött 50%-os részvételi arány ösztönzi a részvételt - megdõlt. A választók aktivitása nem attól függ, hogy mi van a törvényben. A törvényben lehetne 90%- os vagy 30%-os részvételi arány is, nem ettõl függ a részvétel, hanem elsõsorban politikai tényezõktõl. Ezért - a nemzetközi tapasztalatokat is számba véve - azt mondhatjuk, hogy a szavazáson való részvétel alapvetõen politikai kérdés, nem jogi kérdés, nem a jogi technika kérdése. A nyugati demokráciákban általában nem szokás, hogy törvény rögzítse azt a minimális számot, amely alatt nem érvényes a választás. Tudjuk azt, hogy például Angliában, ahol nemrég is voltak idõközi választások, nincs olyan törvény, amely elõírná, hogy a választóknak hány százaléka kell, hogy részt vegyen a választáson. Vannak olyan körzetek, ahol 60% is részt vesz ettõl függetlenül. Van olyan, ahol 20-30% vesz részt. Ez nem a törvény elõírásától függ. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a közeljövõben több idõközi választást kell tartani Magyarországon. Eddig két képviselõkörzet veszítette el képviselõjét - Budapesten és Oroszlányban egy-egy választási körzet - különbözõ okokból. Azt is láthatjuk azonban, hogy az Országgyûlés megalakulása óta közel egy tucat képviselõ mondott le mandátumáról. Ezek többségükben listás képviselõk voltak, de arra is lehet számítani, hogy a közeljövõben valamilyen oknál fogva esetleg egyéni kerületi képviselõk is elveszthetik mandátumukat. Abban az esetben, ha ragaszkodunk az 1989. évi XXXIV. törvény elõírásához, az a kockázat áll elõ, hogy egyes választási körzetekben egyszerûen nem lesz képviselõ, hiszen nagyon csekély az esélye annak, hogy a mostani politikai helyzetben az elsõ választási fordulóra a választóknak több mint 50%-a elmenjen. Aki ma ebben a Házban úgy jósol, hogy több mint 50% el fog menni, az - azt hiszem - nagyon-nagyon derûlátó, és nagyon kevés ténnyel tudná ezt a derûlátását alátámasztani. Arra is kevés az esély - különösen a helyhatósági választások tapasztalatai alapján -, hogy a második fordulón 25%-os részvétel elõálljon. Ezért még egyszer hangsúlyozom, nagy a kockázata annak, hogy egyes választási körzetekben a lakosságot nemcsak hogy két fordulón való megjelenésre kényszeríti a hatályos törvény, hanem arra kényszeríti, hogy hónapokon keresztül megismételt választási fordulókon vegyen részt, amelyek ismét és ismét eredménytelenek. Ez végképp lejáratja az országgyûlési választások tekintélyét, és abszolút érthetetlenné válik a választópolgárok elõtt, hiszen azok, akik elmennek, akik számára fontos az ügy, kényszerülnek többszörös szavazásra. Azokra nem gyakorol ez hatást, akik nem mennek el, akik ilyen vagy olyan okból elidegenültek a politikában való részvételtõl. Azt hiszem, többé-kevésbé megérthetõ ez az elidegenülés. Ezekre az emberekre ez nem hat, pusztán azzal a következménnyel jár, hogy - érthetõ módon - a politikailag aktív érdeklõdõket idegeníti el, és az õ körükben teremt még nagyobb ellenszenvet választási rendszerünk iránt. Ezeknek az anomáliáknak, ezeknek a visszásságoknak a kiküszöbölését javasoljuk a törvény módosításán keresztül oly módon, hogy a választásokon való részvétel arányát nem kötném meg a törvényben, tehát akárhányan mennek el választani, eredményes lesz a választási forduló. Az elsõ fordulóban az a képviselõ kapná meg a mandátumot, aki a szavazatok 25%-át megkapja. Az eddigi tapasztalatok azt is mutatják, hogy már a nagy választásokon is nagyon kicsi volt az esély - ezt valamennyien tudjuk -, hogy az elsõ fordulóban sikeres lesz a választás. A 176 képviselõi körzetbõl mindössze - ha jól emlékszem - háromban vagy négyben volt rögtön az elsõ fordulóban sikeres a választás. Az idõközi választásnál tehát szükséges és indokolt alacsonyabb követelményeket támasztani. Itt szeretnék utalni arra, hogy számomra elfogadható bármilyen kompromisszumos javaslat. Tehát ha valaki azt mondja, hogy az abszolút korlátlanság nem tartható, de valahol egy alacsonyabb számban húzzuk meg ezt a határt, én ezt is el tudom fogadni, ebben abszolút nyitott vagyok bármifajta kompromisszumra. De azt nagyon vesszélyesnek tartanám, ha ezt a törvényjavaslatot az Országgyûlés elvetné. Ugyanis ebben az esetben az Országgyûlésnek vállalnia kell azokban a választókörzetekben a felelõsséget, ahol nem választanak meg hosszú hónapokig képviselõt, mert nem jön össze a szükséges arány. Erre lehet azt mondani, hogy a választópolgároké a felelõsség, de ez nem ad választ azoknak a választópolgároknak igényére, akik szeretnék, de maximum 20%-nyian jönnek össze egy választókörzetben. Erre látom, többen a kormánypárti oldalról azt mondják, hogy ez az õ bajuk. Én azt hiszem, ezt a fajta politikai mentalitást is vállalni kell a nyilvánosság elõtt, ha Önök úgy gondolják, hogy ez a választók baja - már azokra utalok, akik átkiabáltak vagy átintegettek a túloldalról. Ha Önök úgy látják, azért is vállalni kell a felelõsséget. Én azt hiszem, törvényekkel a választópolgárokat nevelni nem lehet. A választópolgárokat politikai magatartással lehet nevelni, a választópolgárok elé politikai programokat lehet tárni, és ezek mellett a politikai programok mellett lehet kampányt folytatni, és ha a választópolgárok ezt a kampányt hitelesnek tartják, és érdemesnek tartják, hogy elmenjenek a választásra, akkor el fognak menni függetlenül attól, hogy milyen a törvényi rendelkezés. Én ezért tisztelettel arra kérem az Országgyûlés tagjait, fogadják el ezt a törvényjavaslatot azzal, hogy ne legyenek ilyen korlátok az idõközi választásoknál. Számoljunk a realitásokkal; számoljunk azzal a realitással, hogy az idõközi választás mindenhol a világon, kivétel nélkül, kisebb érdeklõdéssel folyik. A magyar Parlamentnek, az új magyar Országgyûlésnek nincs még tapasztalata az idõközi választásokról, de tudjuk, hogy +89 nyarán voltak idõközi választások, amikor a politika még sokkal aktívabb volt, amikor a lakosság még sokkal jobban érdeklõdött a politika iránt, ott is nagy gyötrelmekkel lehetett csak betölteni a képviselõi helyeket annak idején. Roszík Gábor, illetõleg Tamás Gáspár Miklós került így be az Országgyûlésbe és mások is, Debreczeni képviselõ úr is, ha jól emlékszem. Az is nagy ellenállást váltott ki az akkori ellenzéki pártok részérõl, hogy a választási szabályok teszik lehetetlenné, hogy a képviselõi helyeket betöltsék. Kérem a tisztelt Országgyûlést, hogy most ne tegyük ki magunkat ennek a kritikának, és tegyük egyszerûbbé a választópolgárok számára és az ország azon lakosai számára, akik ilyen választókörzetekben laknak, akik önhibájukon kívül vesztették el a képviselõjüket; tegyék egyszerûbbé a számukra azt, hogy legyen képviselõjük, legyen olyan személy, akihez fordulhatnak problémáikkal. Köszönöm a figyelmüket. (Nagy taps a bal oldalon.)