CSÓTI GYÖRGY, a külügyi bizottság alelnöke: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A külügyi bizottság az Észak-atlanti Közgyûlés a társult-tagságra vonatkozó javaslatát megvizsgálta, és erre vonatkozólag egy határozati javaslatot készített el. Ez a javaslat valamennyi képviselõtársamhoz eljutott 1616-os számon, mint elnök úr is említette. Az Észak-atlanti Közgyûlés - mint ismeretes - 1955-ben, több mint 35 évvel ezelõtt alakult, és a 16 NATO-ország parlamentáris, interparlamentáris fórumaként jött létre. Ennek a fórumnak három alapvetõ célkitûzése volt. Egyfelõl az együttmûködés és a szolidaritás a NATO-országok között elõsegítendõ, másfelõl a kormányok NATO-határozatainak végrehajtására való ösztönzése, és általában az észak- atlanti szolidaritási gondolat erõsítése. A nyolcvanas évek második felében megváltoztatta, illetõleg bõvítette célkitûzéseit a közgyûlés, tekintettel arra, hogy alapvetõen megváltozott a nemzetközi helyzet, és ebbõl következõen egész Európában kellett már gondolkozniuk, és nem a megosztott, kettõs Európában. Ezért olyan határozatot hoztak, hogy a kelet-nyugati együttmûködés javítására aktívan fognak részt venni a közgyûlés tagországainak parlamentjei, és ezt az együttmûködést fogják ösztönözni. Azonban az évtized végére felgyorsultak az események Európában, és 1990. november 25-e és 30-a között Londonban megtartott plenáris ülésükön újabb két konkrét célkitûzést fogalmaztak meg, melyek szerint a kelet-európai és közép- európai folyamatok felgyorsítása érdekében támogatni kívánják a sikeres parlamenti demokráciák mûködését egész Európában, és egy, egész Európára kiterjedõ kollektív biztonsági rendszer kidolgozását szorgalmazzák. Ennek a célnak az elérése érdekében fölajánlották a Varsói Szerzõdés tagállamainak azon országai részére, ahol szabadon választott parlamentek jöttek létre, hogy társult-tagként csatlakozzanak a közgyûléshez. Ez a lépés lehetõvé teszi azt, hogy azokban az országokban, ahol a parlamenti demokrácia kialakult, egy konkrét és szoros együttmûködés jöjjön létre Európa nyugati felével. Ez az együttmûködés létrehozhatja azt az Európát, amelyet valamennyien megálmodtunk, és ennek az Európának a létrehozásában aktívan részt vehetünk. A társult-tagsági viszony egyfelõl elismerése annak az útnak, amelyet ezek az országok megtettek, másfelõl garanciát biztosít arra, hogy ezen az úton nyugodtan haladhatunk tovább. Éppen ezért a Magyar Köztársaság elsõrendû érdeke, hogy a többi európai szervezethez hasonlóan - gondolok itt az Európa Tanácsra, az Európai Közösségre, a Nyugat-európai Unióra és így az Észak- atlanti Szövetségre is - ezen szervezetek parlamenti szervezeteivel szorosan együttmûködhessen. Amennyiben elfogadjuk a társult-tagságra való belépést, a társult- tagságként való együttmûködést, akkor lehetõségünk nyílik arra, hogy az Észak- atlanti Közgyûlés plenáris ülésein, bizottsági munkáin részt vegyünk, és Európában az országok közötti két- vagy többirányú információáramlásban aktívan részt vegyünk, és közvetve hatást gyakoroljunk az európai folyamatokra, beleértve a gazdasági, politikai, biztonsági és társadalmi folyamatokra. Éppen ezért arra gondoltunk, hogy a külügyi bizottság ezt a határozati javaslatot az Országgyûlés elé terjeszti azzal a céllal, hogy az Országgyûlést felkérje, fogadja el a társult-tagsági viszonyt. Így kérem tisztelt képviselõtársaimat, hogy ezt a kérdést támogassák, és fogadják el a társult- tagsági viszonyt. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)