DR. VONA FERENC (MDF): Elnök Úr! Képviselõtársaim! A 980-as számon beterjesztett törvényjavaslatból hiányzik az egységes koncepción alapuló belsõ egység. E törvényjavaslat egy olyan keverék, amely a tisztiorvosi terminológiából átírt 13/72-es rendeletbõl és annak végrehajtására kiadott 6/72-es egészségügyi miniszteri rendeletbõl van összegyúrva. Például a jelen törvényjavaslat 10. § (2) bekezdése a 13/72-es kormányrendelet 10. § (1) és (2) bekezdésébõl van átfogalmazva. A felügyelet szerve a közegészségügyi, járványügyi követelmények megtartását minden munkahelyen, telephelyen és bármely emberi tartózkodásra szolgáló helyen ellenõrizheti. A 2. pontja: az ellenõrzött köteles a helyszíni ellenõrzést tûrni, és az ellenõrzéshez szükséges és rendelkezésére álló anyagokat, adatokat, védõfelszerelési eszközöket, munkaerõt ellenszolgáltatás nélkül az ellenõrzõ rendelkezésére bocsátani. A törvényjavaslat 10. § (3) és (4) bekezdése viszont a már a 6/72-es végrehajtási rendelet 16. § (1) és (2) bekezdésével azonos. Jelesül: 1. Az ellenõrzésrõl jegyzõkönyvet kell készíteni. A jegyzõkönyvnek tartalmaznia kell a ténymegállapításokat, valamint a felelõs személy ezekre vonatkozó nyilatkozatát is. A jegyzõkönyv egy másolati példányát a felelõs személynek át kell adni. 2. pontja: Ha az ellenõrzésen a felelõs személy nem volt jelen, a jegyzõkönyv másolati példányát tértivevénnyel részére meg kell küldeni azzal, hogy nyilatkozatát a kézbesítéstõl számított tizenöt napon belül megteheti. A tény, hogy a jelen törvényjavaslat egyszerre tartalmaz elvi jellegû szabályozást - mint a szolgálat feladata, jogköre stb. - és végrehajtási részleteket is. Mit kell tartalmaznia a jegyzõkönyvnek például? Ez felveti a kérdést: a törvényjavaslatot jelen formában való elfogadása esetén fogja-e követni egy végrehajtási utasításként funkcionáló rendelet majd? Ha tervbe van véve egy ilyen rendelet, akkor e törvény szövegében sok az olyan rész, mint például a jegyzõkönyvre vonatkozó eljárási szabályok, amelyeknek nem itt a helye, hanem a majdani csatlakozó rendeletben. Ha viszont nem követi majd egy, a végrehajtást szabályozó törvény, akkor alapvetõ dolgok hiányoznak ebbõl a törvénybõl. Mint például a leglényegesebb hiány annak konkretizálása, hogy milyen formában történik a közegészségügyi érdek érvényesítése a lakosság egészét hátrányosan befolyásoló környezeti és egyéb tényezõkkel kapcsolatban. A szolgálat ugyanis hiába figyeli és értékeli folyamatosan a lakosság egészségi állapotának alakulását - mint a 3. § a) pontja mondja -, hiába vizsgálja a környezet mindenkori állapotát - 3. § b) pont -, és hiába alapozza meg a különbözõ közegészségügyi követelményeket - 3. § c) pont -, ha nem határozza meg pontosan a követelmények érvényesítésének a módozatait, hanem megelégszik egy általánosság leírásával. Intézkedik a közegészségügyi követelmények érvényesülése érdekében. A közegészségügy, de különösen a környezet-egészségügy jelen gyakorlata nagyrészt különbözõ tényezõk regisztrálásában, az ezekrõl készülõ jelentésekben merül ki, átfogó és hatékony intézkedések helyett. Jelen törvényjavaslat nem tartalmazza azokat a garanciákat, amelyek az e területen már régóta szükséges elvi rendszerváltást alapoznák meg. Az említett legfõbb hiányosság mellett számos kisebb, de a gyakorlat szempontjából lényeges dolog rögzítése is hiányzik, mint például a 11. §-nál feltétlenül szükséges annak megemlítése, hogy a súlyos közegészségügyi veszély elhárítására hozott határozatot, fellebbezésre való tekintet nélkül, végrehajtandónak nyilváníthatja a szolgálat. A 13. § a) pontja kimondja, hogy a szolgálat szabálysértés esetén helyszíni bírságot szabhat ki. Említés sincs arról, hogy a szabálysértés esetén saját hatáskörben más bírságolási mód is lehetséges és szükséges is, mint például tárgyalás útján, vagy tárgyalás nélkül bírságoló határozattal. A törvényjavaslat nem különbözteti meg a szolgálat különbözõ szintjeinek - országos, megyei, városi tisztiorvosi szolgálat - feladatkörét. Így például a 12. § a) pontjában és c) pontjában leírt feladatok, mint az építésügyi, mûszaki elõírások és irányelvek, típustervek szakhatósági jóváhagyása és egyebek nem a városi tisztiorvosi szolgálathoz, hanem a tiszti fõorvosi hivatalhoz tartoznak. Ugyanakkor szó sem esik arról, hogy a konkrét egyedi épületekkel, létesítményekkel kapcsolatos területfelhasználási, építési, használatbavételi eljárásokban a városi tisztiorvosnak szakhatóságként kellene közremûködnie, úgy, hogy elõírásait az engedélyezõ hatóság köteles legyen érvényre juttatni. Képviselõtársaim! A fenti hiányosságok figyelembevételével és az ehhez beterjesztett módosításokkal a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlom. Köszönöm tisztelt figyelmüket. (Taps.)