DR. SZÉKELYHIDI LÁSZLÓ (MDF): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Az állami népegészségügyi és tisztiorvosi szolgálat koncepcióját és bevezetésének szükségességét szeretném az általános vitában felvázolni Önök elé. A gyógyító-megelõzõ ellátást hazánkban közel negyedmillió egészségügyi szakember nyújtja 10 és félmillió lakos számára, körülbelül százmilliós nagyságrendû állampolgár-szolgálat, másszóval beteg-orvos kapcsolat során. Az ellátás kiterjed az ország egész területére, az ellátást végzõ szolgálatok, intézmények nagy része önkormányzati, kis része, kisebbik részük állami tulajdonban van, és igen kis hányaduk esik jelenleg ezen a szférán kívül. Az intézmények és szolgálatok mûködésének finanszírozása és fejlesztésük, fenntartásuk, létesítésük különbözõ forrásokból történik 1990 óta. A létesítés és a fenntartás a tulajdonos, az önkormányzat, a szolgáltatások, a mûködés finanszírozása a biztosító, a társadalombiztosítás feladata. Az egészségügy ilyen struktúrában csak meghatározott szakmai követelményrendszerben mûködhet. Csak szakmai felügyelet és ellenõrzés révén biztosítható a mûködése, többek között ezt van hivatva szolgálni, illetve ellátni a tisztiorvosi hálózat. Hazánkban jelenleg még nem látszik nélkülözhetõnek a népegészségügy orvosszakmai irányítása. A jelenleg érvényes jogszabályok szerint ez a tevékenység a népjóléti miniszter feladat- és hatáskörébe tartozik, a szakmai országos intézetek és a szakfelügyeletek útján. A hatalommegosztás azonban nemcsak a politika egészében jelenik meg, hanem az egészségpolitika szférájában, végül az ellátásban is. A hatalommegosztásnak a négy legnagyobb szereplõje az állam, az önkormányzat, a szakma és a mûködést finanszírozó társadalombiztosítás. Mindezek között az állam az egészségpolitika, a szakma politikai képviseletét a helyi érdekeket figyelembe vevõ, de azon felül is emelkedõ érvényesülését a tisztiorvosi szolgálat hálózatára bízza. A szolgálat vonulatában az országos, a regionális, a megyei, a helyi telepítés kérdése a leginkább vitatható, ezen belül is a településeké. A feladatok tényleges ellátása nem látszik biztosíthatónak egy országos vagy egy megyeközpontból, még akkor sem, ha egy centralizált közegészségügyi- járványügyi intézmény áll a tisztiorvos mögött, mivel ez a szervezet elsõsorban a preventív tevékenységre, a betegségek megelõzésére irányul. Ezért a tisztiorvosi szolgálatnak célszerûen meg kell jelennie a város és vonzáskörzetre kiterjedõ hatáskörrel is. Ez nagyjából megfelel a közegészségügyi és járványügyi szolgálat, a kjsz-ek illetékességi területének. Ugyanakkor a gyógyító ellátás önálló részekbõl álló rendszere önkormányzati tulajdonú, így nincs a tisztiorvos alárendeltségében. Ennek hiányában a tiszti fõorvos a törvényesség és a szakmai szabályszerûség érvényesítése, számonkérése formájában léphet fel hatósági jogkörrel. A centralizált népegészségügy intézményhálózatát függetlenné kell tenni az önkormányzatoktól. Döntõ fontosságú, hogy a népjóléti miniszter törvényi felhatalmazást kapjon a népegészségügyi szolgálat feladat-, hatás- és jogkörének meghatározására. Így lesz lehetséges a kuratív egészségügy állami felügyeletére, befolyásolására szolgáló tisztiorvosi jogosítványoknak a meghatározása. A széttagolt közegészségügyi és gyógyító ellátás tevékenységét rendkívül specializált szakmai szabályok határozzák meg. Ezek érvényesítése, különösen érvényesítésük felügyelete és ellenõrzése nélkülözhetetlenné teszi e centralizált egészségügyi igazgatás létezését és mûködését. Az önkormányzat erre a településen nem képes, megyei vonatkozásban pedig az önkormányzatok mellérendeltségébõl következõen nem jogosult. Következésképpen az egészségügyi igazgatás önkormányzati kereteken kívül kizárólag az önkormányzatoktól független szervezet-típusban jeleníthetõ csak meg. Ezért kell vállalni a közegészségügy-járványüggyel közös, a preventív és kuratív szférát együttesen felügyelõ egyetlen szervezetet, az állami népegészségügyi és tisztiorvosi szolgálatot. Javaslom, hogy a dekoncentrált szervezet megnevezést talán jó lenne elfelejteni, mert sokszor azt látom, hogy a tisztelt Ház figyelme eléggé dekoncentrált, és én nem szeretném, hogy a tisztiorvosi szolgálat ilyen dekoncentrálttá váljék. Köszönöm, hogy meghallgattak és a kérdés megvitatása után annak elfogadását javaslom. Köszönöm szépen. (Taps.)