DR. TÖRÖK FERENC (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tudom, hogy nagyon sok ember munkálkodott a törvény kidolgozásánál. Mindenki kereste a konszenzust, és ebbõl született ez a törvényjavaslat, amelyik a T. Ház asztalán fekszik. Ennek a törvényjavaslatnak a kritikáját - azt hiszem - a sok módosítás bizonyítja. Tanulmányozva a törvényjavaslatot egyértelmû számomra, hogy a fõváros és a kerületek érdekeinek összeütközését fûszerezi az alkotmányban rögzített önkormányzati alapjogokat megilletõ jogoknak a sérelme, és egyéb jogszabályoknak a jelenlegi hatályossága és fenntartása. Úgy gondolom, hogy az Alkotmány árnyékában azt a kérdést kell eldönteni, hogy a fõváros áll kerületekbõl vagy pedig fordítva. Tulajdonképpen egy róka fogta csuka, csuka fogta róka helyzet van. Azt hiszem, hogy szívünk mélyén, pártérdekeken felül, azon felül, hogy most jelenleg a fõvárosnak a fõpolgármestere Demszky Gábor, és azonkívül 21 SZDSZ-es polgármester van, mindannyian szép és egységes, mûködõ fõvárost szeretnénk, a kerületek organikus egységében. Hogy az országgyûlési választási kampányokon ki mit hirdetett meg, azt saját maga tudja. Én tudom, hogy az én kerületemben azt hirdettem, hogy szeretnék erõs kerületet, de ez nem járhat a fõváros érdekeinek a sérelmével. Hogy milyen fõváros alakuljon ki, annak elsõdleges oka az, hogy rendezetlenek teljesen a vagyoni viszonyok. Nem kívánok azokra a részletekre visszatérni, amit már képviselõtársaim elmondottak, de mégis a leglényegesebbet, a lakáskérdést nekem is említenem kell. Elképzelhetetlen számomra, hogy az evidenciában tartott, kerületi önkormányzati tulajdonba kerülõ vagy került szeptember 30-ával - ha így igaz, bár én nagyon keresem annak a pontos megfogalmazását és jogszabályi helyét az önkormányzati törvényben, hogy ezek valóban kerületi önkormányzati tulajdonba kerültek, ezek a lakások -, hogy ezekkel a kerületi önkormányzati tulajdonba került lakásokkal a fõváros miképp óhajt gazdálkodni az Alkotmánnyal szemben. Mégis azt kell mondanom, hogy elképzelhetetlen az, hogy ne központi lakásgazdálkodás legyen, és hiába van az, hogy más világvárosokban is a fõváros gazdálkodik bizonyos lakásokkal, azonban megítélésem szerint a jelenlegi gazdasági és társadalmi viszonyok között és a fõvárosi lakáshelyzetet tekintve nem lehetséges ezt ilyen formában megoldani, hogy a kerületi önkormányzatok gazdálkodjanak ezekkel a lakásokkal. Gondoljanak csak arra, hogy ha valaki figyelte nemrégiben a Népszabadságot, abban megjelent egy hirdetés, hogy a XIII. kerületi önkormányzat 12 ezer darab lakást kíván értékelni és nyilvánvalóan értékesíteni. Mi történik akkor, hogy ha az önkormányzati saját tulajdonával a kerületi önkormányzat rendelkezik, hiszen az Alkotmány védi az önkormányzati tulajdonjogokat, és eladja az összes lakását, értékesíti; és akkor mi fog történni a fõváros lakáshelyzetében? Vagy mi történik akkor, hogy ha a tulajdonosi jogokkal rendelkezve a kerületi önkormányzat a körút egyik oldalán más lakbért állapít meg, mint a körútnak a másik oldalán? Én úgy gondolom, hogy ez áthidalhatatlan problémát jelent pillanatnyilag, kivéve akkor, hogyha a fõvárosi törvény kimondja, hogy ezek a lakások, amelyek önkormányzati tulajdonba kerülnek - és megítélésem szerint nincs pontosan pillanatnyilag elhatárolva, hogy ez a kerületé vagy a fõvárosé, ha ez a fõvárosé, akkor a közös tulajdonába kerül, és a közös tulajdon szabályai szerint ezek a kérdések rendezhetõk. Hiányolom a törvényben a feladat- és hatáskör pontos elhatárolását a kerületek és a fõváros között. Ezeknek a pontosítása szükséges. Nagyon sok esetben félreérthetõ megfogalmazás szerepel, amit mindenképpen a módosító javaslataimmal a késõbbiekben kívánok javítani. Nagyon jelentõs dolognak tartom azt, hogy milyen a kerületek gazdálkodása, a fõváros gazdálkodása. Ennek az összhangja és ennek az egységének a megteremtése nagyon lényeges dolog. A jelenlegi szabályozás szerint - a gazdálkodás ugye az alapvetõ jogok közé tartozik, az önállóság és közvetlensége - azt jelenti, hogy a fõvárosi önkormányzat dönt például az állami költségvetésbõl származó bevételek felosztásáról. Ehhez a kerületeknek csak véleményezési joguk van. Én úgy gondolom, hogy ez nem jelent garanciát,mert ha a közgyûlés netán úgy dönt, hogy Rákospalota nem kap egyetlen fillért se, akkor ezt megteheti elvileg. Az más kérdés, hogy megteszi vagy nem teszi meg, de az nem elégséges, hogy ehhez a kerületi önkormányzatnak véleményezési joga van, mert a fõvárosi közgyûlés meghallgatja a véleményt, és ellentétesen dönthet. Én úgy gondolom, hogy a jogszabályba be kell építeni azokat a garanciákat, amelyekhez a kerületeknek, a kerületek többségének az egyetértése szükséges. Én azt hiszem, hogy tulajdonképpen azért, hogy például ez a helyzet így kialakult, ez az önkormányzati törvénynek és az önkormányzati választásoknak is a hibája, hiszen a fõvárosi képviselõtestületi közgyûlés választásánál 22 kerületi képviselõ van - mint emlékeznek rá Önök -, 66 pedig pártlistákon került be az önkormányzatba. Nem tudnám most megmondani azt, hogy ez kerületenként hogyan oszlik meg, de azt biztosan merem állítani, hogy nem egyformán 3 a kerületbõl, nem mindenhonnan 3-3 került be a listáról. Akadémikusan elõfordulhatott volna az is, hogy például a pártlistákról 66 személy mondjuk Kõbányáról került volna be. Nyilvánvaló, amikor a fõvárosi közgyûlés dönt egy kérdésben, hogy mondjuk 66 kõbányai képviselõ és lakos lenne, az milyen eredményt szülne. Én úgy gondolom, hogy errõl most nekünk kár beszélni, mert ez most nem alkalmas pillanat arra, hogy ezen mi változtassunk, de az elkövetkezendõ önkormányzati választásoknál érdemes ezen elgondolkozni. Mert akkor nem állna elõ egy ilyen feszült helyzet, hogy tulajdonképpen most azon kell vitatkoznunk, hogy erõs kerület vagy erõs fõváros legyen. Úgy gondolom, hogy a módosító javaslatokkal azért ez a kérdés megoldható, és remélem, hogy a tisztelt Ház pártérdekeken felül - úgy, ahogy Józsa Fábián is mondta - azon fog munkálkodni, hogy mindnyájunk számára egy egységes, mûködõ fõváros legyen. Köszönöm szépen. (Kis taps.)