KOCSENDA ANTAL (FKgP): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A helyi önkormányzatok és szervek, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségû szervek feladat- és hatáskörérõl szóló 981-es számon beterjesztett törvényjavaslathoz az általános vita keretében általános jellegû gondolatokra szeretném a Ház szíves figyelmét felhívni. Elöljáróban ki kell hogy jelentsem, ezt a törvényjavaslatot nem most, hanem legkésõbb tavaly szeptember 30-áig kellett volna tárgyalnia az Országgyûlésnek ahhoz, hogy az új önkormányzatok mûködésük megkezdésekor egyértelmûen és világosan tájékoztatva legyenek arról, kinek mi a feladata. Erre kormány- elõterjesztés hiányában nem kerülhetett sor. Látnunk kell ugyanakkor azt is, hogy ez a törvény egyike azoknak a törvényeknek, amelyek az önkormányzati törvény keretjellegét konkrét tartalommal töltik meg. Most fog eldõlni igazán, hogy annak idején, amikor az önkormányzati testületekrõl, polgármesterekrõl, jegyzõkrõl, a köztársasági megbízottakról és ezek jogállásáról döntenünk kellett, helyesen cselekedtünk- e. Az államigazgatási hatáskörök megállapítása végül is nem más, mint a helyi hatalom kártyáinak leosztása, ennek alapján dõl el ugyanis, hogy az önkormányzati testületek és tisztségviselõk egymás közötti viszonyaiban ki gyakorolja a tényleges közigazgatási hatalmat. A hatáskörök telepítésével és az azokban megtestesülõ döntési jogosítványok meghatározásával bizonyos tisztségeket a csúcsra lehet emelni, míg mások nullára degradálhatók. A ténylegesen és valóságosan is realizálható alá- és fölérendeltségi viszonyokat az egyes hatáskörökben megtestesülõ döntési hatalom fogja meghatározni, nem pedig az önkormányzati törvényben meghatározott formális szabályok. Úgy gondolom, ebbõl is érezhetõ, milyen nagy horderejû törvényjavaslat fekszik most elõttünk, és ebbõl következik, hogy az önkormányzatokkal szemben igen nagy a felelõsségünk az e tárgyban meghozandó döntéseink során. A törvényjavaslat egyébként szerkezetileg - véleményem szerint helyesen - felöleli az államigazgatási jog különös részét, és rendelkezéseket tartalmaz az eljárási szabályokra és a szabálysértési jogterületre vonatkozóan is. Mindezt csupán azért említem, mert ezzel szeretném jelezni, hogy e törvényjavaslat mögött levõ tételes joganyag hatalmas. Ennek részletes ismerete nélkül nagyon nehéz a törvényjavaslat sorsát illetõen dönteni. Az egyes hatáskörök megnevezése az olvasó számára önmagában nem sokat mond, tételesen és alaposan ismerni kell az ezeket a hatásköröket tényleges tartalommal megtöltõ jogi szabályokat is. Ezek hiányában ugyanis nem lehet megítélni, hogy az egyes hatáskörök milyen tényleges döntési jogosítványokat s ezen keresztül közigazgatási hatalmat testesítenek meg. Úgy gondolom, mindezen konkrét jogosítványok feltárására a képviselõknek sem idejük, sem pedig energiájuk nincs, nem beszélve arról, miután egyes hatáskörök tényleges tartalmának megítélése nem egy esetben specifikus szakismeretet is igényel, többünknél ehhez a kérdések konkrét megismeréséhez szükséges szakismeret is hiányzik, ilyen helyzetben nehéz a Kormány elõterjesztésérõl egyértelmûen akár jót, akár rosszat mondani. Bár a képviselõknek lehetõségük van az egyes kérdésköröket szakértõkkel is megvizsgáltatni, összefüggésében mégis azt kell mondanom, hogy e törvényjavaslat elfogadásakor a Kormány szakismeretében kell bíznunk, és erre kell hagyatkoznunk. Úgy vélem, végül is a gyakorlat fogja visszaigazolni - méghozzá feltehetõen rövid idõn belül - azt, hogy ez a törvényjavaslat mennyiben volt szakmailag és politikailag korrekt és megalapozott, visszaigazolta-e azokat a hipotéziseket, amelyeket az önkormányzati törvény elfogadásakor annak idején felállítottunk. Bízom abban, hogy e kérdésben a felelõsségét nemcsak az Országgyûlés, hanem a Kormány is átérzi. Köszönöm a türelmüket. (Kis taps középrõl.)