DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Az ügy, amire nagyon rövid idõre szót kértem, ha úgy tekintjük, rendkívüli, ha úgy tekintjük, nem rendkívüli. Arról van ugyanis szó, hogy a magyar államiság és a magyar demokráciának egy jelentõs évfordulójára szeretnék emlékeztetni, nevezetesen arra, hogy 1946. január 31-én, 45 esztendõvel ezelõtt hirdették ki az 1946. évi I. törvénycikket, amely megteremtette a második Magyar Köztársaságot. Úgy hiszem, hogy ez az esemény önmagában szót érdemel, hogy ne menjünk el megemlékezés nélkül ez évforduló mellett. Ennek az eseménynek azonban úgy gondolom, hogy nem pusztán történelmi értéke van. Ha egy pillantást vetünk azokra a körülményekre és azokra a gondolatiságokra, amelyek közepette ez a törvény megszületett, akkor nagyon sok hasonlóságot találunk napjainkban. A politika vezérszavai azonosak voltak: nemzeti függetlenség, demokratikus megújulás, újjáépítés, gazdasági felemelkedés. Mindezeket a feladatokat - akárcsak manapság - egy válság és politikai instabilitás közepette kellett, illetõleg kell megvalósítani. Ugyanakkor világos volt, hogy a király nélküli királysággal s annak konzervatív, majd késõbb a nyilas uralomba torkolló változatával éppen a nemzeti és a társadalmi célok egybeesése érdekében szakítani kellett. Ezért volt a Szociáldemokrata Párt az elsõk között, és szorgalmazta a köztársaság megteremtését. Végsõ soron ezért sorakozott fel e gondolat mögé minden jelentõs politikai erõ. Ha ezeknek a céloknak a megvalósítási eszközeit nézzük, akkor is rendkívül sok hasonlóságot találunk: Európához való felzárkózást, a modernizációnak egy demokratikus módon való megvalósítását és a politikai rendszer gyökeres átalakítását. Pontosan ezek miatt maradhatott jelentõsebb társadalmi visszhang nélkül azoknak a konzervatív elemeknek a hangja, amelyek megpróbálták megállítani a történelem kerekét, és pontosan ez magyarázza azt, hogy olyan jelentõs politikusok, akiknek az érzelmei más államformához kötõdnek, mint például Varga Béla, letették szavukat a köztársaság megteremtése mellett. Ezek azok a gondolatiságok, amelyek azt is lehetõvé tették, hogy az 1946. évi I. törvénycikk elsõ alkalommal a magyar törvényhozás történetében az emberi jogokat is kodifikálta. Tisztelt Országgyûlés! Manapság sokan és sokfelé keresik azokat a történelmi fogódzókat, azokat a kiindulási pontokat, amelyekrõl elrugaszkodva, a politikai célokat megvalósítani vélik. Úgy gondolom, hogy 1946. elején és az 1946. évi I. törvénycikk gondolatiságánál továbbmenni a történelemben talán nem lenne szükséges. Úgy hiszem, hogy azok a politikai törekvések és az az eszmeiség, amely ezt a törvényt létrehozta, jó fogódzó lehet a mai politika számára is. Köszönöm türelmüket. (Taps.)