DR. GERGÁTZ ELEMÉR földmûvelésügyi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Képviselõ Úr! Sosem gondoltam volna, hogy az elsõ interpellációt éppen egy egyetemi társtól vagy csoporttárstól kapom. (Mozgás.) Mindenesetre nagyon örülök annak, hogy az interpelláció lehetõséget ad arra, hogy röviden rámutassak azokra az erõfeszítésekre, amelyeket mi most már az FM keretében a téma megoldása érdekében az utóbbi idõben kifejtettünk. Megkönnyíti képviselõ úr szakmája és az ismeretségünk, hogy a kórelõzménnyel ne foglalkozzak. Mindnyájunk elõtt ismert, hogy a jelenlegi relatív többlettermelés milyen okok miatt alakult ki. Kisgazda miniszter vagyok, nyilvánvalóan senki nem várhatja tõlem, és azt hiszem, hogy nem is mondanám, hogyha én ezt a témát elsõsorban a termelés csökkentésének az oldaláról próbálnám megközelíteni. Annak ellenére, hogy meggyõzõdésem - és itt elõrehaladott tárgyalásokba kezdett a Földmûvelésügyi Minisztérium az érdekképviseleti szervekkel -, hogy bizonyos mértékû csökkentésre szükség lesz. Körülbelül egy 100s állománycsökkentésben az érdekképviseleti szervekkel megegyeztünk, további tárgyalásra van szükség, de nem itt és nem ezen az oldalon látom a téma megoldását. Képviselõ úr azon állításával, hogy egy szociális piacgazdaságot és a piac kialakulását gátolják a monopóliumok, azzal teljesen egyetértek. Tudják a képviselõ urak, hogy a Tejipari Tröszt december 31-ével megszûnt. De a problémák nem szûntek meg. A tejipari vállalatokkal gondjaink továbbra is vannak, és ezek közül nemcsak a tejipari vállalatok tehetnek, hanem egyáltalán az az áldatlan helyzet, ami az országban kialakult. Elöljáróban hangsúlyozom, hogy nem a termelés oldaláról, nem a termelés csökkentése oldaláról szeretném megoldani a kérdést; éppen ezért elmondok néhány dolgot, amelyek nem titkok és amelyeket az utóbbi idõben már megindítottunk. A fogyasztást kellene fokoznunk. Kellene fokoznunk az exportnak a fokozásával vagy a belföldi fogyasztásnak az emelésével. Meggyõzõdésem, hogy az export fokozása nem járható út, hisz nálunk sokkal erõsebb gazdasággal rendelkezõ gazdagabb államok vannak a piacon, azok, amelyek export- ártámogatást sokkal inkább tudnak adni ilyen termékeknek, mint amelyet mi tudunk. Maradna a belföldi fogyasztásnak a fokozása. Nagyon örülünk annak, hogy a termelõk legújabb visszajelzései egészen mást mutatnak, mint amilyen visszajelzéseket két héttel ezelõtt hallottunk. Megértették és magukévá tették azokat a gondokat és azoknak a gondoknak a megoldására tett erõfeszítéseket, amelyek oda vezettek, hogy a termelõk nem kérnek felvásárlási ártámogatást. Ez viszont azt is jelenti és teljesen jogos az õ irányukból a kérés, hogy akkor a fogyasztói tejár emelése is indokolatlan. A belföldi fogyasztás fokozására a Földmûvelésügyi Minisztérium most mindent megtesz. Ez most taktikai lépés, nekünk ezt a problémát akkor is meg kell oldanunk, hogyha most nem olyan megoldásokhoz nyúlunk, amelyek nem piackonformok, vagy találjunk ki bármily ilyen közgazdasági kifejezést, mi ezen megpróbálunk túllenni. Nem árulok el titkot, ha azt mondom, hogy megpróbáljuk a fogyasztói ártámogatást - ez körülbelül 4,2 milliárd forint - vagy annak legalábbis egy bizonyos részét szociálpolitikai megoldások útján valahogy érvényesíteni. Értsék meg a képviselõ urak, hogy ezt a pénzt akkor inkább adjuk oda a magyar kisnyugdíjasoknak, adjuk oda a gyermekeknek, mint hogy export- ártámogatást adjunk valaki egészen másnak. A miniszter rendelkezésére áll még bizonyos fokú olyan exporttámogatás a termelõi, tehát a fogyasztói támogatáson kívül, amelyet próbálunk mindjárt az elsõ idõszakban bevetni. Átcsoportosítjuk az exportártámogatást. Ebben a kérdésben azonban nagyon kérem a Népjóléti Minisztérium és a Kereskedelmi Minisztérium segítségét. Tessék megérteni, hogy ez nemcsak a Földmûvelésügyi Minisztérium kérdése, ez nemcsak egy egyszerû, sima ágazati kérdés. Itt kitért Gaál Antal képviselõ úr - és éreztem a kérdése mögött - a fajtakérdésre. Nem akarok ebbe a szakmai témába belemenni, annyit azonban szeretnék megmondani, hogy a nálunk termelõ és gazdaságosan termelõ holstein- fríz a sok hígtejet termelõ állatfajok közül az egyik leggazdaságosabban termelõ, és nem tehet arról, hogy õ magasan termel, sokat termel és gazdaságosan termel, ez nem az õ hibája. Számunkra nem lenne egészséges dolog és szakmailag kifogásolható, hogyha a gépromboló takácsok módjára most mi ezt a fajtát akarnánk tönkretenni. Gazdaságpolitikai irányításra van szükség. Meg kell határozni a mennyiséget és át kell váltani. Nekünk rendelkezésre állnak nem ilyen õsrégi romboló módszerek, ott van a kezünkben a csúcstechnológia, amely csúcstechnológiát egyáltalán, tehát adott esetben éppen a biotechnikát ugyanúgy tudjuk alkalmazni a kistermelõ szektorban a magángazdaságoknál, mint a mostani nagyüzemekben. Még valamit szeretnék elmondani a képviselõ úrnak. Ezeket a monopóliumokat nem a piac hozta létre. Ebbõl következik, hogy nekünk államigazgatási felelõsségünk ezt a kérdést megoldani. Nyilvánvalóan mindent meg kell tennünk, hogy a nagy trösztök, illetve a nagy monopóliumok, nagyvállalatok mellett más lehetõségeket is teremtsünk, amelyek ezt a fölösleget levezetik, segítsenek levezetni; olyan kereskedelmi egységeket kell létrehoznunk. Ebben a kérdésben is léptünk, a hétfõi vezetõi megbeszélésen már megegyeztünk. Kidolgozzuk a jogi szabályozását, milyen állategészségügyi, milyen élelmiszerhigiénés, milyen közegészségügyi feltételei vannak annak, hogy a fogyasztói tejet kisebb egységekben a termelõ és a fogyasztó közötti lánckereskedelemnek szinte a megszakításával a lehetõ leggyorsabban olcsóbb áron el tudjuk juttatni a dolgozókhoz. (Taps.) Valamit azonban szeretnék kérni a kereskedelemtõl is. Ebben az esetben, hogyha az élelmiszerfelhozók árat csökkentenek, jogos követelése a lakosságnak, hogy a kereskedelem ezt érvényesítse és jelenjen meg a fogyasztói árakban ez is. Most úgy látszik, ezek a törekvések, amelyeket hirtelen elmondtam, tûzoltómunkát jelentenek, pedig higgyék el, kérem, hogy nem azok. Mi ezt szeretnénk beilleszteni egy nagyon kemény stratégiába, és hosszú távon ezt a témát tenyésztéspolitikai irányítással, a piacról történt komoly informálással, a kereskedelemnek a reformjával megoldani. Ehhez kérem mindenki segítségét. Kérem az Országgyûlést és a képviselõ urat, hogy válaszomat elfogadni szíveskedjék. (Taps.)