DR. SÓVÁGÓ LÁSZLÓ (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A fõváros és kerületei különleges helyet foglalnak el a magyar önkormányzati rendszerben, így nem véletlen, hogy az elmúlt év nyarán a Parlament úgy döntött, hogy mûködésüket részletes külön törvényben szabályozza. Ha a körülményeket politikai-hatalmi szempontból vizsgáljuk, látnunk kell, miben rejlik a törvény különlegessége. Olyan törvény meghozatalára készül a természetesen többségében kormánypárti Parlament, amely a többségében ellenzéki fõvárosi közgyûlés, illetve a fõvárosi kerületek mûködésének részletes szabályait határozza meg. Hogy mire csábít ez a helyzet, azt részben az önök fantáziájára bízom. Kisstílû politikai megnyilvánulásoktól a nagy ívû megoldásokig! Politikai érettségrõl tehet tanúbizonyságot mindkét oldal. Jó próbája ez a törvény az elvek idõtállóságának, következetes képviseletének. Ellenkezõ esetben elõállhat az a helyzet, hogy az alig néhány hónapja hangoztatott nézetek praktikus okokból legalább egy törvényhozási aktus erejéig homlokegyenest megváltoznak. Az önkormányzati törvény vitáinak legnagyobb decentralistái megrögzött centralistákká, a korlátlan szabadság hirdetõi az egyközpontú irányítás lelkes híveivé válnak. De feltûnhetnek mindezek ellentétei is. A központosítás hívei léphetnek át az önállóság kordátlan hirdetõinek táborába - ez sem, az sem hiteles, mögöttes szándékot feltételez. Magam egyik tábor tagjainak számát sem kívánom szaporítani. Milyen legyen hát a fõvárosi törvény? Olyan, hogy ez a kétségtelenül speciális helyzetben lévõ város az adott politikai viszonyoktól függetlenül irányítható legyen, keretet adjon mûködéséhez. Ahogy az önkormányzati törvény indokolása is mondja: a két szint között megvalósulhasson az egységes városigazgatás és -mûködtetés. Magyarul és egyszerûen: támogatom a kerületek önállósági törekvéseit mindaddig, amíg az nem megy a város normális mûködésének rovására. A lehetõ legnagyobb önállóságra gondolok tehát, de nem öncélúan. Az önállóság ebben az értelemben számomra nem cél, hanem eszköz. A hiba két oldalról is elkövethetõ. Egyrészt a kerületek szerepének túlhangsúlyozásával; úgy tenni, mintha ez a város nem képezne egységet, mintha 22 teljesen szuverén és korlátozás nélküli önkormányzat összessége adná a várost. A kerületi önkormányzatoknak meg kell érteniök, hogy részei az egésznek, következésképpen a kerületeknek is osztozniok kell a fõváros sorsában. Ugyanígy hibásnak tartanám a másik végletet is: a túlzott központosítást. Ezt a várost már csak méreteinél fogva sem lehet egyetlen központból irányítani. Teret kell adni annak az elvnek, hogy az önkormányzat a lehetõ legközelebb legyen az adott területen élõ lakossághoz. Úgy vélem, hogy az általam elõbbiekben megfogalmazott elvárásoknak a beterjesztett törvénytervezet megfelel. Alapvetõen egyetértek a kerületi beosztás megváltoztatásával kapcsolatos szabályokkal, szükségtelennek tartom viszont regionális társulás létrejöttét. Mind az önkormányzati törvény, mind maga a fõvárosról szóló törvény is biztosítja az önkormányzatok különféle cél érdekében történõ társulását. Szeretném, ha tévednék, és erre már Magyar Bálint is utalt, de úgy gondolom, nem kevés problémát fog felvetni a fõvárosi önkormányzatok rendeletalkotási joga. A közgyûlés és a kerületi önkormányzatok egyaránt jogosultak rendeletalkotásra. A rendeletalkotás tárgya, magyarul: a szabályozandó társadalmi viszonyok nem egy területen egybeesnek, sõt ezen túl nem egy esetben ellentétesek az érdekek is. Nem jelent gondot, ha a rendelet törvény vagy egyéb jogi norma végrehajtására készül, hiszen ebben az esetben maga a törvénytervezet mondja meg, hogy maga a fõvárosi közgyûlés vagy a kerületi testület jogosult a rendeletalkotásra. A gondot a törvényben nem szabályozott társadalmi viszonyokkal kapcsolatos jogalkotás jelenti. Vajon a kerületek hozzájárulása nélkül a fõvárosi közgyûlés hozhat-e rendeletet; olyat, amely érinti a hozzájárulást nem adó kerületet is? A tervezet jelenleg igen nagyvonalú. Csak azt írja elõ, hogy a rendelettervezetrõl be kell szerezni a kerületi önkormányzatok véleményét. A törvény elõzetes vitája során is felmerült, és az egyik képviselõtársam most is megemlítette, hogy kétharmados többségû törvényrõl van-e szó, vagy egyszerû szimpla többséggel elfogadandó törvényrõl. Úgy látom, hogy ezt a vitát minden önkormányzati tárgyú törvény megalkotásánál ismét elõvesszük, holott véleményem szerint az alkotmány 44. szakasza egyértelmûen fogalmaz, amikor azt mondja, hogy "a" - és itt az a betût is hangsúlyoznám -, "a helyi önkormányzatokról szóló törvény elfogadásához szükséges a képviselõk kétharmada", márpedig mi egyetlen ilyen törvényt alkottunk az elmúlt év augusztusának elején, annak pontosan így kezdõdik a címe, hogy "A helyi önkormányzatokról szóló törvény". Köszönöm figyelmüket. (Taps.)