TIRTS TAMÁS (FIDESZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azzal kezdem felszólalásomat, hogy a FIDESZ parlamenti frakciója nagyon örül, hogy végre hozzákezdtünk a fõvárosi törvény tárgyalásához. Némi szépséghibát jelent a dologban, amit már Magyar Bálint is megemlített, hogy az önkormányzati törvény 68. § (2) bekezdése alapján már tavaly november 30-ig meg kellett volna alkotni magát a törvényt. Késésben vagyunk, Hölgyeim és Uraim, de ez ebben a Házban nem meglepõ. Mégis ez a késés nem lehet ok arra, hogy elhamarkodott vagy rossz döntést hozzunk. Az azonban mindenképpen dicséretes, hogy ugyanezen paragrafus második mondata végül is teljesült, hiszen az újonnan megválasztott fõvárosi kerületi önkormányzatokat, valamint a fõvárosi közgyûlést bevonták az elõkészítõ munkába. Ennek eredményeképpen mind a kerületek, mind a városháza megtárgyalta és véleményezte a korábbi minisztériumi elõterjesztéseket. Némileg itt is van szépséghiba, hiszen nem pontosan ezt a változatot tárgyalta meg minden kerület. A FIDESZ parlamenti frakciója, miután meghallgatta a fõvárosi kerületi közgyûlésben mûködõ fideszes képviselõit, kialakította álláspontját a beterjesztett javaslattal kapcsolatban. Tisztelt Ház! Az 1098-as számú kormány-elõterjesztés a szükséges korábbi egyeztetések ellenére is rossz. Már az önkormányzati törvény vitájában jeleztük, hogy a magunk részérõl támogatni tudjuk a kétszintû önkormányzati elképzelést a fõváros esetében, de ennek szabályozását s koncepcionális vitáját akkor nem folytattuk le, most itt azonban meggyõzõdésem, hogy ezt a vitát nem kerülhetjük el. A FIDESZ egyébiránt az alkotmányos szabályozásnak megfelelõen a helyi önkormányzatok egyenlõségét tartja szem elõtt itt is. Ugyanakkor Budapest székesfõváros az egyetlen hely az országban, ahol ugyanazon közigazgatási területre két típusú önkormányzat jut, egyfelõl egyes kerületek, másfelõl a fõváros. A két szint közötti világos és egyértelmû elválasztást ebben a törvényben kell megtennünk, s a mostani törvényhozásnak ez a legfõbb tétje. Sikerül-e ezt a feladatot jól elvégeznünk vagy sem? Miközben a fõváros egésze s a kerületi kompetenciák szétválasztása szerintem a legfõbb kérdés, mindenkit óvnék attól is, hogy a részérdekek szem elõtt tartásával döntsön majd a vitás kérdésekben. Bármennyire eltérõ adottságú, s különféle részekbõl áll is a fõváros, Budapest egy város, s egy feladatrendszert jelent ebben a pillanatban. Látni kell azt a két fõ elvet, amit a törvényjavaslat elõkészítése során a különbözõ viták jól megmutattak. Az egyik fõ elv az önkormányzatiság szellemébõl következik, s azt mondja, vigyük minél közelebb a döntéshozási szintet a választókhoz, legyen sok kis egység a fõvároson belül, vagyis egy decentralista elképzelés. A másik fõ elv az igazgatási racionalitásból fakad, vagyis egy ekkora város esetében sokkal könnyebb bizonyos feladatokat együtt megoldani - ez tehát egy részlegesen centralista megközelítés. A kettõ közötti helyes arányt kéne most megtalálni. Ez után az elvi alapvetés után nézzük a beterjesztett törvényjavaslat hiányosságait. Amit államtitkár úr a törvényjavaslat kapcsán rugalmasságnak nevezett, mi a törvényjavaslat egyik fõ hibájának tartjuk, vagyis azt, hogy határozatlan. Többféle megközelítés keveredik össze benne, nem tisztázza a két szint, a kerületek és a fõváros közötti viszonyokat. Sem a feladat- és hatáskörök esetében, sem pedig a vagyoni helyzet kapcsán. Ezek a legsúlyosabb hiányosságok, hiszen enélkül nem nehéz megjósolni, hogy nem lesz mûködõképes a fõváros. Az önkormányzati törvény 107. §-a meghatározza azokat a vagyontárgyakat, amelyeket át kell adni az önkormányzatoknak. Ez alól - gondolom - a fõváros sem lehet kivétel. Ámde Budapest esetében pont az a kérdés, hogy az egyes irányítási szintekhez mit rendelünk hozzá. A magam részérõl a vagyon- és tulajdonmegosztás kérdését olyan súlyosnak tartom, hogy nem tudom elfogadni azokat az érveket, amelyek a még hiányzó törvényekre utalnak ennek kapcsán: majd az államháztartási törvényben, vagy majd egy másik törvényben megoldjuk ezt a kérdést. A törvényjavaslat ugyan beszél a vagyonmozgatásról, de elõbb a vagyont s a tulajdont egyértelmûen ki kell osztani. Addig nem tudnak az úgynevezett vállalkozó szellemû önkormányzatok - ez már többször elhangzott, ma is - sem a fõvárosi, sem a kerületi szinten elindulni, vállalkozni, amíg nem tudják, hogy mivel rendelkeznek. Hogy csak néhány példát említsek, például a fõvárosi szint vagy a fõváros esetében sorra jelentkeznek a külföldi tõkecsoportok, különbözõ nagyberuházásokat vállalnának, szállodaláncokat, szupermarketeket, új operát is építenének, amennyiben ingatlant kapnának a fõvárostól. Jelen pillanatban a fõváros nem képes ilyen akciókba belekezdeni, és nyilvánvalóan ez az alapvetõ mûködésképességét gátolja. Vagy egy másik példa, amit szintén a fõvárostól hallottam, hogy a Munkaügyi Minisztériumot, amit a fõvárosi közvélemény csak "elizélt" palotának hív, egy külföldi, japán tõkecsoport egy az egyben lebontaná, oda egy csodálatos szállodát építene fel, és a Munkaügyi Minisztérium is kapna a városban egy más, frekventált helyen egy normális épületet. Mindezek a várva várt megoldások nem indulhatnak el addig, amíg ez a szabályozás valamilyen módon nem ad megoldást. A vagyonátadás kérdésében a mostani javaslat inkább a fõvárosi szintnek kedvez, és még csak garanciális jelleggel sem enged beleszólást a kerületnek. Az elõterjesztés egyik lehetõségként kezeli azt, hogy majd a fõvárosi közgyûlés határozatban dönt, de megítélésem szerint ez a megoldás nem oldaná meg a már most, néhány hónapos mûködés után jelentkezõ problémákat. Le szeretném szögezni, hogy semmi bajom sincs a fõvárosi közgyûléssel, hiszen ez olyan, amilyen. Nem utolsósorban azért is, mivel mi magunk, itt a Házban alkottuk meg annak idején azt a helyhatósági választási rendszert, aminek következtében alakult ki a mai közgyûlés. A kerületek nem arányosan képviseltetnek ebben, illetve a pártok reprezentációján keresztül valósul meg a városirányítás. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a jelenlegi kerületi képviselõ testületek alapvetõen bizalmatlanok a fõvárosi közgyûléssel szemben. Éppen ezért fontosnak tartjuk azt a módosítási csomagot - amire itt már többen is utaltak -, amit a Városháza és a kerületi polgármesterekkel egyeztetve nyújt majd be az önkormányzati bizottsághoz. Támogatjuk azt a javaslatot, mely a kerületek bevonását tartja szükségesnek a kerületi önkormányzatok gazdasági alapjait érintõ döntések esetében. Egy kerületi képviselõtõl hallottam a minap, hogy amennyiben ez a kompromisszum nem születik meg itt a törvény kapcsán, akkor az Öböl-háború az kismiska ahhoz képest, ami itt a fõvárosban el fog kezdõdni. További bizonytalanságot jelez a kormány-elõterjesztés akkor, amikor olyan új fogalmakat használ a zárórendelkezésben - 26. § -, miszerint a vagyont vagy vagyonrészt a fõváros köteles a kerületeknek használatba adni. Nem használatba adásról beszélt az önkormányzati törvény, s ezért ezt a fogalmat el kell vetni, tekintet nélkül arra, hogy a kerületi vagy a fõvárosi szintrõl szól. Oldja meg tehát a törvény a tulajdonlás problémáját, s ne használatba adással operáljon. A feladatok és hatáskörök esetében a 10. § ugyan felsorol egy taxációt, de nem mondja ki a javaslat, mi az, ami nem átadható. Ezáltal lényeges ponton megint csak instabillá teszi a kormányzást, hiszen nem lehet tudni, mi az, ami kizárólagosan a fõvárosi szint feladata és hatásköre. Hogy csak megint egy példát vegyek a mindennapi életbõl, a lakásprivatizáció kérdésében - ami igencsak foglalkoztatja városunk lakosait - nézzük meg, mi például a mai helyzet. Az egyik kerületben minden további nélkül folyik a lakásprivatizáció, semmi megszorítás nincs. A másik kerületben - a rádióból hallottam, talán a XI. vagy a XII. kerületben -, hogy ne legyenek igazságtalanok, a közgyûlésben úgy döntöttek, hogy az egyik hónap végéig lehet benyújtani az igényeket, s ennek kapcsán az összes ingatlanra benyújtották az igényeket. Ahol én lakom, Ferencvárosban, a közgyûlés november 27-i ülésén úgy döntött, hogy aznap éjfélig beszünteti a lakásprivatizációt - érdekes döntés -, és négy hónapra befagyasztották jelen pillanatban a lakáselidegenítést. Háromféle metódus! Meggyõzõdésem, hogy egyetlen kerület sem konzultált kellõen se a Városházával, és nincs egységes szabályozás. Ez is mutatja, hogy mennyire égetõ, hogy valamilyen szempontból ezeket a kérdéseket itt megoldjuk. A törvényjavaslat felvet a fentieken kívül - többen jelezték - nagyon fontos közigazgatási és szabályozási kérdéseket. A javaslat nem beszél a városrészi önkormányzatról - megítélésem szerint a 4. §-t mindenképpen ki kell majd egészíteni ezzel, erre többen utaltak, többek közt Ráday Mihály -, ott, ahol erre igény van, igenis a kerületi önkormányzat hozhasson létre városrészi önkormányzatot, és saját feladat- és hatáskörébõl adhasson le jogokat a városrésznek. Ezáltal a már amúgy is meglevõ s mûködõ városrészi különállást a törvény is elismerné, és a kétszintû szabályozás - ahogy államtitkár úr említette - tényleg rugalmas lenne. Itt vetném fel azt az elképzelést is, amit személy szerint én igen figyelemreméltónak tartok, s a korábbi városmagot vagy Belvárost külön övezetnek, külön szabályozásként kezelné a város peremén lévõ s alapvetõen más adottságú kerületekkel szemben. Többen utaltak Budapest régi szabályozására - részint Magyar Bálint, részint Hasznos Miklós -, kétségtelen, hogy a korábbi, ezelõtti 1930-as szabályozás, ami visszament a múlt század végére, a közvetlen belvárosi kerületek esetében a fõváros közvetlen kompetenciáját kiterjesztette a belsõ kerületekre, és ezáltal jöttek létre az úgynevezett elöljáróságok, amikrõl itt már szó volt. Ilyen értelemben tehát a city vagy belvárosi övezet a fõváros közvetlen irányítása alá került. Megítélésem szerint ez igen figyelemreméltó javaslat is lehetne a mai idõkben is. Összegezve: arra kérem képviselõtársaimat, hogy a fõvárosról szóló törvény kapcsán Budapestrõl mint a kerületek és a fõváros egységes rendszerérõl gondolkozzanak. Megítélésem szerint az önkormányzati törvénynél sokszor elmondtuk, hogy kerettörvény, s így hoztuk meg a döntést - szeretném, ha itt mindenki tudatosítaná, hogy a magyar Parlamentnek ez lesz talán az elsõ lényeges kompetenciatörvénye, és amennyiben a fent vázolt dilemmákat nem tudja a tisztelt Ház megoldani e törvény keretében, úgy érzem, akkor joggal érheti majd kritika az Országgyûlést Budapest lakosai részérõl. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)