DR. MAGYAR BÁLINT (SZDSZ): Köszönöm. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az önkormányzati törvény 68. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a fõváros speciális helyzetére tekintettel külön törvényben rendezi a fõvárosi önkormányzat és a fõvárosi kerületi önkormányzatok viszonyát és helyzetét. Az önkormányzati törvény ugyanakkor elõírta azt is, hogy a viszony rendezésére a törvény megszületésének a határideje 1990. november 30-a legyen. Mindnyájan látjuk jókora késésben vagyunk, a késedelem ellenére ez a törvény meglehetõsen kidolgozatlan, véleményünk szerint hiányos, nem igazán alkalmas a kétszintû önkormányzati rendszerbõl fakadó konfliktusoknak a kezelésére, összefoglalóan tárgyalásra csaknem alkalmatlan. Mégis az SZDSZ parlamenti frakciójának azzal a dilemmával kell szembenéznie, hogy megpróbálja a törvénytervezetet a Kormánynak visszaadni és a tárgyalását elnapolni, vagy pedig módosító indítványok sorával kiegészíteni oly módon, hogy ez a törvény mégis megszülethessen. Mi ezt az utóbbi alternatívát fogadtuk el, hiszen mindnyájan tudjuk, hogy a fõváros immáron nem maradhat törvény nélkül, a fõvárosnak mûködnie kell, az önkormányzatok helyzete az egész országban meglehetõsen reménytelen a kormányzati munka hiányosságai miatt, és ebbõl fakadóan a parlamenti késedelmek miatt. A törvénytervezet elõkészítése során megpróbáltuk figyelemmel kísérni azt az egyeztetési folyamatot, amelyet a Belügyminisztérium illetékesei, illetve a fõvárosi önkormányzat képviselõi és a fõvárosi kerületi önkormányzatok között folyt. Egyfelõl meg kell állapítani, hogy a fõvárosi kerületek és a fõváros meglehetõsen egymásra utaltak, másfelõl az önkormányzati törvényben foglaltak miatt a kétszintû önkormányzat speciális rendszere miatt helyzetükbõl adódódan ellenérdekeltségek is vannak közöttük. Ezért volt rendkívül fontos az, hogy a fõvárosi kerületek és a fõvárosi közgyûlés közti egyeztetési folyamat hogyan halad elõre, milyen konszenzusra tudnak jutni a törvénytervezetet illetõen. Az államtitkár úrtól elhangzott, hogy a törvénytervezetbe beépítették a fõvárosi közgyûlés szakértõinek, illetve a fõvárosi kerületek képviselõinek, polgármestereinek, szakértõinek véleményét. Úgy érezzük, hogy erre nem került sor ebben a törvénytervezetben, hiszen az fõvárosi önkormányzat, a fõvárosi közgyûlés szakértõi és a fõvárosi kerületek képviselõi között megegyezésre csak a legutóbbi idõben került sor, már jóval a törvénytervezet benyújtása után. Ez a megegyezés mégis megszületett, és az SZDSZ álláspontja nagyjából ezt a megegyezést követi. A fõváros esetében az önkormányzati törvény teremtett egy nehezen feloldható ellentmondást, amikor kimondta, hogy ugyanazon a területen két egyenlõ jogokkal felruházott települési önkormányzat létezik, melyek között nincs függõségi viszony. Tekinthetnénk, vagy tekinthetjük ezt egy nagyszabású kísérletnek is, hiszen sem Magyarországon nincsenek ennek hagyományai, ugyanakkor a nyugat-európai példák más megoldásokat követnek. Budapest székesfõváros kerületi elöljáróinak hatáskörét szabályozó 1893-as XXXIII. számú törvénytervezet szerint a kerületi elöljáró a fõvárosi önkormányzat puszta végrehajtója volt, és a fõvárosi kerületek önkormányzattal nem rendelkeztek. Ugyanakkor szakértõi véleményeink szerint Nyugat-Berlinben 12, Hamburgban például 7, nem jogképes kerületre van felosztva a város. Tehát ez a kísérlet, amelyet ez a törvénytervezet jelent, valóban kísérletnek tekinthetõ, és ennek az összes ellentmondásával együtt kell kezelnünk ezt a problémát, hogy ezek az ellentmondások ne eredményezzék a mûködõképesség megbénulását. Ha viszont belevágunk ebbe a kísérletbe, akkor választ kell adni arra, hogy miként osszuk meg egyrészt a feladat- és hatásköröket a kerületek és a fõvárosi önkormányzat között, hogyan oszoljanak meg a bevételi források, és a vagyontárgyak körét hogyan osszák meg a fõvárosi és a kerületi önkormányzatok között. Ennek rendezéséhez ugyanakkor számos törvény hiányzik. Hiányzik az államháztartási törvény, nincsen még törvény az államkincstári tulajdonról, nincsen földtörvényünk, privatizációs törvényünk, vagy törvény az önkormányzatok tulajdonáról, nincsen koncessziós törvényünk, sõt annak ellenére, hogy az önkormányzati törvény ugyan rendelkezett az önkormányzatokhoz kerülõ tulajdonok egy szûk körérõl, de ezekhez sem tudnak hozzáférni ezek az önkormányzatok, hiszen nem mûködnek a vagyonátadó bizottságok sem. Ugyanakkor nemcsak a megosztás tartalma, hanem a mechanizmusa is nagyon fontos, hogy hogyan rendezzük azt a mechanizmust, amelyben ezek a feladatok, bevételi források és vagyontárgyak megosztásra kerülnek a kerületek és a fõváros között. Ezért rendkívül fontos, hogy ez a törvény életképes módon rendezze az érdekegyeztetés mechanizmusát egyrészt a kormányzat és a fõváros között, másrészt pedig a fõváros és a fõváros kerületei között. Úgy gondoljuk, hogy nem elégséges az, hogyha a fõvárost érintõ törvények vonatkozásában csak a fõváros véleményét kérik ki. Nagyon fontosnak tartjuk azt is, hogy a kerületek véleményét kikérjék, vagy a kerületek szövetségének véleményét kikérjék a törvény-elõkészítés során. Ami a fõváros és a kerületek viszonyát illeti, ebbõl a szempontból a legfontosabb kérdés a rendeletalkotás joga és a rendeletalkotás körüli konfliktusoknak a feloldása. Véleményünk szerint két követelménynek kell megfelelnie ennek a passzusnak, ennek a résznek a fõvárosi törvényen belül. Egyrészt rendelkeznie kell arról, hogy a kerületi rendeletek azok ne lehessenek ellentétesek a fõvárosi rendeletekkel, másrészt a kerületek érdekének védelmében úgy gondoljuk, hogy fõvárosi rendeletek megalkotásához szükséges kell, hogy legyen a fõvárosi kerületek 50ának, vagy az általuk felhatalmazott kerületi szövetségeknek az egyetértése. Ez az a kettõs kapocs, ez a kettõs garanciarendszer, amely lehetõvé teszi, hogy az alku mechanizmusát ne a fõvároson kívülre, az alku mechanizmusának a súlypontját ne a fõvároson kívülre, hanem a fõváros és a kerületek közti rendszerben helyezzük el. Másrészt a bevételi források és vagyontárgyak megosztása nem tudja követni a feladat- és hatáskörök megosztásának változó rendjét, hiszen a bevételi források szerkezete nem igazodik automatikusan a feladatok rendjéhez, nem képezi le automatikusan ezeknek a feladatoknak a rendjét. Ami a feladat- és hatáskörök megosztását illeti, errõl nem kívánok részletesebben szólni, módosító indítványaink során pontosítani kívánjuk ezt a részét a törvénynek, viszont kell beszélni a bevételi források megosztásáról. Úgy érezzük, hogy a bevételi források döntõ többségének a fõvárost és a kerületi önkormányzatot osztottan megilletõ bevételi forrásnak kell lennie, a fontosabb bevételi források közül nemcsak a személyi jövedelemadónak, hanem minden, az állandó lakónépességhez és az inaktív népességhez kapcsolt normatív támogatásnak is, hiszen számos olyan feladatot kell ellátni a fõvárosnak, amelyhez nem rendelhetõ közvetlenül a feladathoz kapcsolódó normatív támogatás. Ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy a helyi adóknak is a fõvárost és a kerületi önkormányzatokat osztottan, megosztottan megilletõ bevételeknek kell lenniük, de itt a megosztásnak más normákat kell követni, mint az SZJA vagy pedig az állandó lakónépességhez kapcsolt normatív támogatások esetében. Tökéletesen egyetértünk azzal, hogy a helyi adóknak, a helyi adókból származó bevételeknek azt a települési önkormányzatot kell megilletniük, ami kiveti azt a helyi adót és begyûjti. De viszont a törvénytervezet rendelkezése szerint ez a kerületek bevételeihez van sorolva, viszont el tudunk képzelni olyan helyi adókat, amelyeket a fõváros vet ki, és a fõváros gyûjt be. Ennek megfelelõen ezt, a helyi adókat ebbõl a részbõl át kell emelni a fõvárost és a kerületeket osztottan megilletõ bevételek közé. Véleményünk szerint helyi adók bevezetésérõl, helyi adók bevezetésének lehetõségérõl fõvárosi rendeletben kell dönteni, és ugyanakkor a kerületeknek kell megadni azt a jogot, hogy valóban bevezetik-e azokat az adókat, a mentességeket, a mértékét ezeknek az adóknak meghatározzák, és amennyiben õk gyûjtik be ezeket az adókat, akkor a kerületek bevételi forrását növelje ez. A feladatokhoz kapcsolódó normatív támogatásnak természetesen, magától értetõdõen a feladatot ellátó önkormányzatokhoz kell kerülnie. Ennek megfelelõen a fõváros, illetve a kerületi önkormányzatok kizárólagos bevételeinek a köre meglehetõsen leszûkül, érthetõen leszûkül. Jellemzõ, hogy a törvénytervezetben is legelsõ pontban a fõváros kizárólagos bevételei között a vadászati jog értékesítésébõl származó bevételek szerepelnek, amelyek országosan az elmúlt évben nyolcmillió forintot hoztak, nem tudom, hogy a fõvárosra ebbõl mennyi jutott, nem hiszem, hogy túl sok, de ha ezt megkapta volna mind a fõváros, akkor sem lenne valami jelentõs bevételi forrásnak tekinthetõ. A vagyontárgyak megosztásáról rendelkezik legkevésbé ez a törvénytervezet. Ezek a részek a leghiányosabbak, és nem tartjuk elfogadhatónak, hogy ezt majd késõbbi törvényekben rendezzék, hiszen nem játszható tovább az, hogy az önkormányzati törvényben nem rendeztük a fõváros viszonyát, a fõvárosra vonatkozó törvényben pedig nem fogunk rendezni számos olyan fontos kérdést, aminek elengedhetetlenül ebbe a törvénybe kell tartoznia. De errõl majd a módosító indítványaink során fogunk beszélni részletesebben. Végezetül még egy problémáról szólnék, mégpedig arról, hogy a fõvárosi törvény kényszerûen adottságnak tekinti a fõváros területi beosztásának +49 után kialakult struktúráját. Ez természetes is. Az önkormányzati törvény is így kezelte ezt a kérdést, hiszen önkormányzati választásokat kellett tartani, és ez ennek a struktúrának radikális megváltoztatása esetén nem lett volna lebonyolítható. De az önkormányzati törvény vitáján számos esetben felmerült, hogy ennek a struktúrának meg kell változnia, hiszen ez egy mesterséges képzõdmény, nem örök idõre szóló képzõdmény: tehát ennek a törvénynek az is feladata, hogy elkerülje azt a veszélyt, elkerülje azt a lehetõséget, hogy a jövõben felülrõl vezérelt adminisztratív aktusok során változzon a fõváros területi struktúrája. Olyan játékteret kell teremtenie ennek a törvénynek, amely lehetõvé teszi egyrészt kisebb területnyi egységek, városrészi önkormányzatok megjelenését, sõt nem pusztán ezek kerületeken belüli megjelenését, hanem kerületi határokat átlépõ kialakulását, társulását, valamint regionális társulások, fõvárosbeli és az agglomerációhoz tartozó településekkel történõ kialakulását, közös fejlõdését. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)