DR. MORVAY ISTVÁN belügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A fõváros és kerületei önkormányzati rendszerének külön törvényben történõ szabályozására 1945 után elsõ ízben most kerül sor. A törvény megalkotásával az Országgyûlés deklarálja a fõvárosnak az országban betöltött különleges szerepét, sajátos helyzetét. A soron következõ törvényhozási aktus része annak a jogalkotási folyamatnak, amely a demokratikus helyi hatalomgyakorlás lehetõségét megteremtõ önkormányzati rendszer kiépítésére, mûködési feltételeinek a biztosítására irányul. A települési önkormányzatokhoz képest a fõváros sajátos szabályozást igényel. A fõvárosra és annak kerületeire vonatkozó szabályozás többlépcsõs. Jellemzõje, hogy egyaránt érvényre kívánja juttatni az általános önkormányzati vonásokat, értékeket, valamint a fõváros különös szerepébõl, sajátos helyzetébõl fakadó eltéréseket. A helyi önkormányzatokról szóló törvény rendelkezései - elsõsorban a fõvárosra vonatkozó fejezete - határozzák meg a szabályozás alapvetõ elveit, garanciáit, és ez alapozza meg az egységes fõvárosi törvény jogi megoldásait. A fõvárosra és kerületeire természetesen más törvények, jogszabályok is tartalmaznak rendelkezéseket. Nem hagyható továbbá figyelmen kívül, hogy megnõ a fõvárosi önkormányzatok jogalkotó szerepének a jelentõsége. E szabályozási struktúra elemei - amelyek közül a fõvárosi törvény meghatározott jelentõséggel bír - biztosítják a fõvárosi és kerületi önkormányzatok mûködését. A törvényjavaslat - a tanácsrendszer egymás fölé rendeltségi viszonyt teremtõ szabályozási megoldásaival szemben - kifejezésre juttatja, hogy a fõvárosi, valamint a fõvárosi kerületi önkormányzatok alapjogaikat tekintve egyenlõk, de a mûködésük tartalmát képezõ tartalomra és hatásköreikre figyelemmel értelemszerûen különböznek egymástól. A szabályozás azt sem hagyja figyelmen kívül, hogy Budapest nem pusztán a kerületek mechanikus összessége, hanem egy települési egység, és egyben az ország fõvárosa is. E hármas, egymás mellett létezõ jellemzõ az a specifikum, amely miatt külön törvény alkotására van szükség. A törvényjavaslat szerint a kerületi önkormányzatok jogelõdeiknél összehasonlíthatatlanul nagyobb önállósággal rendelkeznek mind szervezetüket, hatáskörüket, mind pedig gazdálkodásukat és vagyonukat tekintve. Ezzel párhuzamosan a fõvárosi önkormányzatnak is jóval nagyobb lehetõsége nyílik arra, hogy a fõvárost egy települési egységként kezelve tudja mûködtetni, a terheket, a feladatokat, de a jogosultságokat is ésszerûbben megosztva a kerületekkel. A fõváros és a kerületek közötti megváltozott kapcsolat jellegét tükrözi, hogy az egyoldalú, hierarchikus viszony helyébe a kölcsönös érdekeken alapuló együttmûködés lépett, hogy az utasításon alapuló feladatmegosztást felváltotta a megállapodásoknak teret engedõ szabályozás, hogy kialakult egy ésszerûbb munkamegosztás, hogy a bevételeknek a feladatokhoz igazodó megosztására került sor, és hogy a rugalmas, az igényekhez, a feladatokhoz könnyen hozzáigazítható rendszer került kiépítésre. A törvényjavaslat a fõváros sajátos helyzetét figyelembe véve szabályozza a fõvárosi önkormányzat és a kerületi önkormányzatok közötti munkamegosztást. Elvi jelentõségû annak a kimondása, hogy a települési önkormányzatok feladat- és hatáskörét a kerületi önkormányzatok gyakorolják, a fõvárosi önkormányzat pedig azoknak a fõbb, a kerületekre vagy a fõváros egészére kiterjedõ teendõknek a megoldásáért felelõs, amelyek Budapest egységes várospolitikájának a megvalósítását szolgálják, és amelyek ellátására a kerületi önkormányzatok nem kötelezhetõk. A fõvárosi és a kerületi önkormányzatok által gyakorolt hatáskörök nem kerültek tételes felsorolásra, csak a munkamegosztás alapvetõ, a késõbbi jogalkotó tevékenységet is meghatározó elvei, valamint a meghatározó jelentõségû feladatok, feladatcsoportok kaptak helyet a törvényjavaslatban. Jellemzõje, hogy nem egy statikus rendszer létrehozása volt a cél, hanem egy, a várható körülményekhez igazodni képes, rugalmas megoldás megfogalmazása, amely mindkét irányból lehetõvé teszi a feladatok áramoltatását. Ennek megfelelõen a meghatározott garanciális szabályok keretei között a fõvárosi önkormányzat a kerületi önkormányzatok feladat- és hatáskörébe átadhatja, illetve ezeket az önkormányzatok átvehetik. Ez a változás, amely a feladatok átadásának, illetve átvállalásának két irányban történõ mozgását, mozgatását alkalmazza, olyan fõvárosi specifikum, amely alapvetõen különbözik a megyei önkormányzat, valamint a települési önkormányzat közötti egyirányú megoldástól. Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! A törvényjavaslatnak az önkormányzatok gazdálkodására vonatkozó szabályait tekintve is alapvetõen különbözik a tanácsrendszerben alkalmazott, a fõváros újraelosztó szerepét biztosító megoldástól. Garanciális jelentõségû, hogy mind a fõvárosi, mind a kerületi önkormányzatok egymástól elidegenített, önálló költségvetésbõl gazdálkodnak. Meghatározó elvi jelentõségû az a szabály, amely kimondja, hogy a bevételek a ténylegesen ellátott feladatok arányában illetik meg a fõvárosi, illetve a kerületi önkormányzatokat. A törvényjavaslat a bevételi forrásokat négy csoportba sorolja. Az elsõbe azok tartoznak, amelyek a fõvárosi és a kerületi önkormányzatokat önállóan és közvetlenül megilletik. A 2. csoportban azok a bevételek kerültek meghatározásra, amelyek esetében a bevétel megosztásáról dönteni kell. A javaslat két megoldást terjeszt elõ. A döntési jogot az A változat szerint az Országgyûlés, a B változat szerint a fõvárosi közgyûlés gyakorolja. A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetésérõl és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályozásáról szóló 1990/104. törvény a gyakorlati szempontokat figyelembe véve a fõvárosi közgyûlést ruházta fel a döntés jogával. Amennyiben a tisztelt Ház a javaslat A változatát támogatná, a jövõben a döntés joga a Parlamentet illeti meg. A 3. és a 4. csoportba a kerületi önkormányzatok, illetve a fõvárosi önkormányzat kizárólagos bevételei tartoznak. A bevételek meghatározásakor a törvényjavaslat figyelembe veszi, hogy a fõvárosi önkormányzatnak olyan feladatokat is el kell látnia, amelyek meghaladják a fõváros érdekkörét és gazdasági lehetõségeit. Az önálló gazdálkodás mellett a fõváros területén mûködõ önkormányzatok hatékony feladatellátásának alapvetõ feltétele, hogy a megvalósításhoz szükséges vagyontárgyakkal rendelkezhessenek. A javaslat nem megy elébe az önkormányzatok vagyonára vonatkozó jogi szabályozásnak, de az önkormányzatok mûködõképességéhez feltétlenül szükséges rendelkezéseket tartalmazza. A javaslat törekszik a feladatok és a tárgyi feltételek közötti összhang megteremtésére, ennek megfelelõen figyelembe veszi, hogy a kötelezõ közszolgáltatás teljesítésére nem minden esetben az köteles, akinek a közszolgáltatás megoldását szolgáló vagyontárgy a tulajdonába kerül. Ha a vagyontárgy tulajdonosa a közszolgáltatást nem vállalja, akkor a vagyontárgyat a közszolgáltatásra kötelezettnek kell átadni. Ez az átadás nem vonja maga után szükségszerûen a már megszerzett tulajdonjog átszállását, csupán az érintett vagyontárgy használatba adását jelenti. A javaslat szerint a használatba adás 1993-ig térítésmentesen történik. A szabályok lehetõséget adnak arra is, hogy a feladat át- illetve visszaadásával a megoldást szolgáló vagyontárgy visszakerülhessen a tulajdonos önkormányzatokhoz. A vagyoni kérdések fõvárosi szintû rendezése egyébként természetesen követi majd azon általános szabályokat, melyeket a feladat- és hatásköri törvényjavaslat expozéjában már ismertettem. A javaslat részletes szabályokat tartalmaz a fõváros területén lehetséges területváltoztatások lebonyolítására is. A kezdeményezés jogával felruházza az érintett önkormányzatokat, a fõvárosi önkormányzatot és a Kormányt. E kérdésben jelentõs szerepet tulajdonít a településtörténeti, környezeti, gazdasági, szakmai szempontok mellett a polgárok véleményének, ezért minden esetben kötelezõvé teszi a népszavazás kiírását. Lehetõség nyílik arra is, hogy az egymástól kerülethatárral elválasztott városrészek ismét összetartozzanak, illetve a történelmi hagyományokat is figyelembe vevõ belsõ tagozódás alakulhasson ki - ha ezt a lakosság igényli. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A törvényjavaslat elõkészítése során mindvégig támaszkodtunk a fõvárosi kerületi önkormányzatok javaslataira és a fõvárosi önkormányzat szakembereinek véleményére is. A javaslatot megtárgyalta a fõvárosi közgyûlés. Az elhangzott észrevételek a törvényszövegbe beépítésre kerültek. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket, és kérem, hogy az Országgyûlés az elõterjesztett törvényjavaslatot fogadja el. Köszönöm. (Gyér taps.)