HÁMORI CSABA (MSZP): Tisztelt Országgyûlés! Bibó István a magyar közigazgatásról írott tanulmányának bevezetõjében a jó igazgatás mércéjét abban látta, hogy az igazgatásban részt vevõ személyek és az igazgatás által érintett lakosság közigazgatási szempontból azonos nyelven beszélnek, vagyis ugyanazt értik-e a különbözõ kifejezéseken, mint a másik, s tisztán és világosan bele tudják-e élni magukat a másik helyzetébe. Ehhez azonban legalábbis beszélõ viszonyban kell lennünk. Az ellenkezõ véglet pedig Bibó István szerint merõben idegen igazgatás, ahol az igazgatásnak olyan hatalmi, uralmi céljai vannak, melyek teljesen függetlenek az igazgatás által érintett lakosság életétõl és szükségleteitõl. Mindenféle igazgatás valahol e között a két véglet között foglal helyet, és nyilvánvalóan annál jobb, minél inkább meg tudja közelíteni az önigazgatás ideálját. Tisztelt Ház! A magyar polgárosodás korábbi idõszakából ismertek e két véglet között mozgó törekvések eredményei, kudarcai, tehát van hasznosítható történelmi tapasztalatunk, s ezek európai összehasonlításban is megállják a helyüket. Ugyanakkor a történelmi tapasztalatok arra is felhívják a figyelmünket, hogy a polgári közigazgatásnak miért sikerült, illetve miért nem sikerült a két szélsõ pólus, vagyis a centralizált szervezetû ágazati irányítás és a decentralizált igazgatás közötti egészséges arányoknak megfelelni, illetve nem megfelelni. Arra is figyelmeztetnek ezek a tapasztalatok, hogy a végrehajtó hatalom mennyire tud, mennyire mer, mennyire akar önkormányzati szervek útján mûködni, és mi az oka annak, ha fõképpen központi szervei útján kívánja céljait elérni. A történelmi tapasztalat arra is jó, hogy a közigazgatást mint folyamatot is értelmezzük, és idejében észrevegyük a centralizációra való hajlamot, ennek nem kívánatos törekvéseit. A kérdés ma is az: az autonómia lehetõségeinek törvényi és anyagi feltételeit segítjük-e elõ, vagy a centralizációs törekvéseknek engedünk a kívánatosnál nagyobb teret. A szocialista képviselõcsoport véleménye, hogy ez a törvénytervezet elsõsorban centralizálni akar. Tisztelt Ház! Az elõkészítõk minisztériumonként rendkívül eltérõ megoldásokat tartalmazó, nagyon eltérõ színvonalat mutató s ebbõl következõen szemléletében sem egységes jogszabálytervezetet nyújtottak be a parlamenti vitára. Az egyszerû megoldás az lenne, ha az Országgyûlés a törvényjavaslatot ebben a formájában nem tartaná alkalmasnak a vitára, és egyidejûleg kötelezné a Kormányt arra, hogy szakszerûbb, belsõ szerkezetében koherens, szemléletében is összhangot mutató elõterjesztést tegyen a közeljövõben az Országgyûlésnek. Ugyanakkor mindannyian tudjuk, hogy az önkormányzatok szabályozó törvény hiányában cselekvési lehetõségeikben erõsen korlátozottak, a gyakorlati teendõk halogatása, a bizonytalanság be nem pótolható veszteségeket okoz. Ha ez az állapot tartóssá válik, akkor az önkormányzati szervek mûködése, az egész helyi és területi államigazgatási tevékenység lehetetlenné válik. Ennek felelõsségét érezve a javaslatom ezért az, hogy az Országgyûlés a kivitelezhetõ javításokat és módosításokat elvégezve a törvényt olyan átmeneti megoldásként fogadja el, melyet a késõbbiek során már a gyakorlat tapasztalatait is felhasználva módosítani lehet. Ez ugyanis a kisebbik rossz. Mindezt azért hangsúlyozom, mert ma is fennáll a veszélye a magyar polgári közigazgatásra korábban jellemzõ szervi betegségnek, amelynek okát az õszinteséghiányban kereshetjük. Fõ motívuma pedig az, hogy a végrehajtó hatalomban érdekelt erõk nem egy folyamat továbbvitelében, hanem a kialakult egyensúlyhelyzet megtartásában, sõt megmerevítésében lehetnek érdekeltek, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy bár sor kerül a modern európai államiság intézményeinek és szervezetének a kiépítésére, de ha történetesen a reform eléri azt a pontot, amely igényli valamely intézmény teljes értékû demokratikus kiépítését, mozgásba jönnek az ellenérdekelt erõk, melyek biztonságát csak a meglévõ egyensúly megtartása garantálja. Ennek a veszélye a mai magyar helyzetben és hatalmi viszonyokban objektíve fennáll, ennek idõszerûségét felismerni, úgy vélem, nem igényel különösebb elmélyültséget. Tisztelt Ház! A törvényjavaslat legfontosabb funkciója az lenne, hogy megállapítsa a helyi önkormányzatok kötelezõ feladat- és hatáskörét. Erre az önkormányzati törvény 1. §-ának (5) bekezdése, továbbá 8. §-ának (3) bekezdése ad felhatalmazást. A törvényi felhatalmazás mellett a helyi önkormányzatok számára kötelezõ feladatot és hatáskört törvényben csak úgy szabad megállapítani, ha egyidejûleg ehhez az anyagi feltételeket is biztosítják. Ilyen rendelkezés azonban a javaslatban nem található, sõt azt is nehezen lehet megállapítani, hogy milyen terjedelmû kötelezettség megállapítását javasolja. A törvényjavaslatban keverednek az igazgatási és a szolgáltatási feladatok. Az elõbbiek az egyes tárcák igazgatása szempontjainak elõtérbe kerülése mellett. Ezért mondható, hogy a javaslat túlzottan tárcacentrikus, az egyes igazgatási ágazatok saját érdekeit állítja elõtérbe. A kötelezõ feladat- és hatáskör elõírása több esetben az önkormányzati törvénnyel ellentétes módon történt. Ezt bizonyítandó megemlítem, hogy a javaslat tizenegy olyan paragrafust tartalmaz, amelyben a javaslat készítõi felhatalmazást kívánnak adatni a törvénnyel arra, hogy a feladat részleteit és az azzal járó teendõket más jogszabály szabályozza majd. Más jogszabály pedig - mint tudjuk - akár miniszteri rendelet is lehet. A kötelezõ feladat- és hatáskört az önkormányzati törvény 1. §-ának (5) bekezdése értelmében azonban csak törvényben szabad megállapítani. A javaslatban az önkormányzati ügyek s az önkormányzati államigazgatási ügyek szétválasztása sem tekinthetõ sikeresnek. A helyi önkormányzatok európai kartája 4. cikkelye szerint "általában a közfeladatokat lehetõleg az állampolgárokhoz legközelebb álló igazgatási szerveknek kell megvalósítani. A feladatok más igazgatási szervekre történõ átruházása a feladat természetébõl, jellegébõl, a hatékonysági és gazdaságossági követelményektõl függ." Könnyen belátható, hogy az állami igazgatás csak a helyhatóságok révén tud természetes kapcsolatot teremteni a lakossággal, s az is, hogy az önkormányzat egy sor feladat megoldásában életképtelen az állam nélkül. A kölcsönös egymásrautaltság egyeztetési szabályokat igényel. Ezek a szabályok és ez a szemlélet azonban a törvényjavaslatból hiányoznak. Ennek az a következménye, hogy bizonytalanságok vannak az önkormányzati és államigazgatási ügyek elhatárolásában, de bizonytalanság van abban is, hogy önkormányzati hatásköröket hova telepítenek. A törvényjavaslatból egyértelmûen következtethetõ, hogy a feladat- és hatáskörök telepítése nem önkormányzatbarát módon történt. A legtöbb minisztérium, feltehetõen nem csupán kényelembõl, az eddigi jogi szabályozás alapján az önkormányzatokra hárította azokat a feladatokat, amelyeket eddig a tanácsok, végrehajtó bizottságok láttak el, illetve azok szakigazgatási szervei. Ennek két súlyos következménye valószínûsíthetõ. Elõször: nem változik ezeknek az ügyeknek a szabályozottsági foka, a túlszabályozottság, a centralizáció, ebbõl következõen az országosan egységes megoldások erõltetése érvényesül. Másodszor: ez a behelyettesítõ szabályozási mód azzal a következménnyel is járhat, hogy az önkormányzatok önállósága és cselekvési szabadságfoka csak látszólagos lesz. Mindezen alapvetõ hiányosságok mellett szólni kell arról is, hogy a javaslat tervezett rendelkezései lényegesen különböznek egymástól funkciójuk és súlyuk tekintetében. Egyes helyeken szinte csak technikai behelyettesítõ módosításokról van szó, más javaslatok a jelenlegi hatályos joganyagot érdemben is módosítják, több helyen - különösen a népjóléti és pénzügyi igazgatás körében - teljesen új jogszabályok is beépítésre kerültek. Ezek egy része azonban - különösen a pénzügyi igazgatás címszó alattiak - messze meghaladja a kifejezetten pénzügyi kérdések körét, és külön törvényi szabályozás, nevezetesen az önkormányzati tulajdonnal és gazdálkodással összefüggõ szabályozás tárgykörébe tartoznak. Az ilyen szabályozási részmegoldások nem pótolhatják az úgynevezett csatlakozó törvények, például az önkormányzati tulajdon és gazdálkodás hiányát. Végezetül a törvényjavaslattal kapcsolatban javaslom, átmeneti törvényként, a szükséges módosító javaslatok beépítésével fogadja el a Ház. Ugyanakkor az Országgyûlés kötelezze a Kormányt arra, hogy legkésõbb ez év végéig a javaslat által önkormányzati hatáskörbe utalt ügyekben terjesszen elõ új szemléletû, korszerû szabályozási javaslatot. Készüljenek el az úgynevezett csatlakozó törvények, mindenekelõtt az önkormányzati tulajdon és gazdálkodás kérdéseit szabályozó törvény. Tisztelt Ház! Köszönöm a figyelmet. (Taps.)