BÁNFFY GYÖRGY (MDF): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! 1823. január 22-én a Tiszaháton, Szatmárcsekén írta meg Kölcsey Ferenc "Himnusz a magyar nép zivataros századaiból" címû költeményét. Azt a verset, amely a világirodalom klasszikusai közé soroltatott, amely fohász és erkölcsi szózat, történelmi önvizsgálat és senki számára sem sérelmes nemzeti remény. Idén másodszor emlékezünk meg ezen a napon, január 22-én az erre a napra helyezett Magyar Kultúra Napjáról. A Himnuszt évszázadon át a népakarat tette a nemzet imádságává, nem alkotmány, nem törvény! Szeretnénk, ha a Magyar Kultúra Napja sem elõírt ünnep lenne, hanem a nép avatná azzá. Biztató, hogy erre máris több jelenség utal. Hazánkban minden táj, település adott valamit a magyar kultúrának, mûveltségnek. Értékes prózát, verset, dalt, más maradandó értéket, amelyeknek ízei tükrözik azt a természeti környezetet, ahol megszülettek. Ezért olyan társadalmat szeretnénk, ahol minden állampolgár érzi, hogy a mûvelõdés, a magyar nemzeti kultúra ápolása az egyén felelõssége is. A magyarság évszázadokon át teremtett szellemi értékeit mindannyiunk közkincsévé kell tennünk. Az iskolák falai között tehát kerüljön rangjához méltó helyére ez a gondolkodás, ami az erkölcsi nevelés egyik alapja. Olyan kultúrát akarunk, amit a valós értékek határoznak meg és nem elsõsorban üzleti célok. Ne engedjünk szabad utat az erkölcsöt és ízlést romboló áramlatoknak sem a könyvkiadásban, sem más területen. A közéleti magatartás pedig legyen egyenlõ a gondolatok kulturált közvetítésével. Tisztelt Képviselõtársaim! E napon gondoljunk arra, hogy felelõsséget kell éreznünk az egyetemes magyarság anyanyelvi kultúrájáért is. Ennek értékes részei a világ bármely táján élõ magyarok mûvelõdési közösségei. Velük együtt küzdjünk tehát magyar anyanyelvünk ápolásáért, irodalmi-zenei törekvéseink érvényesítéséért, történelmi hagyományaink megõrzéséért. Ne feledjük: ahol élünk, magunk számára teremthetünk jó kedvre jó okot! Ehhez is legyen segítség a Magyar Kultúra Napja, mindennapi kenyerünk mellé teremtsük meg magunk számára mindennapi kultúránkat is! Befejezõ mondatom 1991. január 22-én is Kölcsey Ferencé legyen: "Nemzeti fény a cél, hogy elérd, forrj egybe, magyar nép!" Köszönöm a szót. (Taps.)