DR. SÓVÁGÓ LÁSZLÓ (MDF): Elnök Úr! Ha megnyitjuk a vitát, szívesen elmondom most is. (Elnök: Tessék!) Köszönöm. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az ország közvéleménye érthetõ okok miatt egyes törvénytervezeteket megkülönböztetett figyelemmel kísér. Úgy gondolom, az elõttünk fekvõ nem tartozik ezek közé, az önkormányzatok azonban megválasztásuk óta várnak rá. A törvény jelentõsége az államigazgatás jövõje szempontjából meghatározó. Döntésünk ugyanakkor nemcsak az államigazgatást érinti, hanem az ügyeik elintézésére váró magyar állampolgárok millióit is. A javaslat állást foglal arról, hogy az egyes államigazgatási feladatokat mely szervek lássák el. Eldõlni látszik az a koncepcionális vita, amely abban a kérdésben dúl, hogy milyen mértékben intézzék az állampolgárok ügyeit a helyi önkormányzatok és szerveik, illetve az egyes centrális alárendeltségû szervek. Ha a törvényt elfogadjuk - legalábbis egyelõre - elvetjük az építési hivatalok bevezetésének a lehetõségét, önkormányzati hatáskörbe adjuk a szabálysértések elbírálását, hogy az árvaszékekrõl már ne is beszéljek. Jó irányban haladunk-e vagy sem, tehetjük fel a kérdést. Az önkormányzatok vagy a centrális alárendeltségû szervek feladatkörének bõvítése felé kell-e mennie a magyar államigazgatásnak? Mindkét álláspont mellett nyomós érvek szólnak. Jelentõs és jogos igény mutatkozik arra, hogy az állampolgárok ügyeit helyben, az állampolgárok bizalmából alakult önkormányzatok és szerveik intézzék. Mindenképpen nagyobb társadalmi támogatottságra talál az az intézkedés, amely mögött közelebb vagy távolabb, de az állampolgárok által választott testület áll. Ugyanakkor az is igaz, hogy bizonyos ügyek elbírálásánál elõtérbe kell, hogy kerüljön a független elbírálás, a feltétlen pártatlanság igénye. Nem hallgathatjuk el, hogy különösen az építésügyi igazgatás területén sok esetben veszélybe kerülhet a tárgyilagosság követelménye, mert az önkormányzat építtetõ és hatóság is egy személyben. Több érv található amellett is, hogy növeljük a centrális alárendeltségû szervek számát. Ugyancsak elvi jellegû kérdés az is, hogy testületi vagy egyszemélyi hatáskörbe tartozzanak-e egyes ügyek, magyarul a képviselõ-testület vagy a jegyzõ, esetenként a polgármester feladatává tegyük-e az elbírálást. Ezzel ahhoz az örökös vitához is hozzászólunk, amely a laikus testület szakszerû döntésmechanizmusban elfoglalt szerepét taglalja. Mit célszerû szaporítani? A képviselõ-testület hatáskörébe tartozó ügyeket vagy a jegyzõ által ellátandó feladatok számát? Az elõbbi igazságosabb, körültekintõbb döntést biztosíthat, de elmoshatja a felelõsséget, késleltetheti az ügyintézést, háttérbe szoríthatja a szakszerûséget. Megítélésem szerint az elõttünk fekvõ tervezet a testületi hatáskörök kibõvítésének az irányába mozdul el esetenként, például a népjóléti igazgatás területén az egészségesebbnél talán nagyobb mértékben. Kétséges, hogy nagy számban elõforduló egyedi ügyben képes lesz-e az önkormányzati testület a megfelelõ döntésre. Ezen a helyzeten az sem könnyít teljes mértékben, hogy a megalakítandó szociálipolitikai bizottságra átruházható egyes feladatok ellátása. A felületes szemlélõdõnek ezen jogszabálytervezet egyszerû feladat-, illetve hatáskört rendezõ jogi normának tûnhet, holott nemcsak errõl van szó. Elég, ha utalok a tûzoltóság képének a megváltoztatására, a honvédelmi igazgatás új rendszerére, vagy arra, hogy a jövõben, ha elfogadjuk, a rendõrséget a Belügyminisztérium irányítja. Nemcsak eljárásjogi, hanem anyagi jogi területet is érint a szabályozás, hogy utaljak két népszerû, mindenki által oly jól érthetõ példára, mint amit egyébként részben az államtitkár úr is említett: a polgármester közremûködése a házasságkötési eljárásban, vagy a származási hely megjelölése az anyakönyvben. Nem kis jelentõségû a tervezetnek az a része sem, amely az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvényt módosítja, bár ez semmiképpen sem jelentheti azt, hogy elkerülhetõ lenne ennek jövõbeli újraszabályozása. E törvény akaratlanul is tovább finomítja a polgármester és a jegyzõ közötti viszonyt. Néhány kivételtõl eltekintve az államigazgatási jogkörök címzettje a jegyzõ. Még hangsúlyosabbá tehetjük, hogy a polgármester elsõsorban politikus, míg a jegyzõ szakember. Csak helyeselni tudom azt a szándékot, amely ezt, az egyes hatáskörök gyakorlását konkrétan is megfogalmazza. Megfelel ez az önkormányzati törvényben megfogalmazott azon szabályozásnak, mely szerint polgármester államigazgatási hatósági jogkört csak kivételes esetben gyakorolhat. Az már nemcsak rajtunk, törvényhozókon múlik, hogy miként hatályosul ez a gyakorlatban. Aggódom, amikor az egyes hatáskörök gyakorlására kerül sor, vajon a korábbi tanácselnök-vb-titkári pártharcok nem ismétlõdnek-e meg jegyzõi-polgármesteri szereposztásban. Mennyiben viselik el a települések elsõ számú vezetõi, hogy államigazgatási hatósági ügyekben nem az õ szavuk a döntõ? Végezetül bízom benne, hogy ez a jogszabály is jó alapot nyújt arra, hogy az állampolgárok ügyeit szakszerûen, gyorsan és törvényesen intézzék az államigazgatási szervek. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)